1. § (1) Ez a törvény az állampolgárok,
valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá
más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza. Az e
viszonyokat szabályozó más jogszabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - e
törvénnyel összhangban, e törvény rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni.
(2) A törvény rendelkezéseit a
Magyar Köztársaság gazdasági és társadalmi rendjével összhangban kell
értelmezni.
2. § (1) A törvény védi a személyek
vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit.
(2) A törvény biztosítja a
személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását, e jogok társadalmi
rendeltetésének megfelelően.
3. § (1) A törvény védi a tulajdonnak az
Alkotmányban elismert valamennyi formáját.
A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése
4. § (1) A polgári jogok gyakorlása és a
kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség
követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.
(4) Ha ez a törvény szigorúbb
követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy
az az adott helyzetben általában elvárható. Saját felróható magatartására
előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. Aki maga sem úgy járt el, ahogy
az az adott helyzetben általában elvárható, a másik fél felróható magatartására
hivatkozhat.
5. § (1) A törvény tiltja a joggal való
visszaélést.
(2) Joggal való visszaélésnek
minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő
célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek
zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen
előnyök szerzésére vezetne.
(3) Ha a joggal való visszaélés
jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás
nyomós közérdeket vagy különös méltánylást érdemlő magánérdeket sért, a bíróság
a fél jognyilatkozatát ítéletével pótolhatja, feltéve, hogy az érdeksérelem
másképpen nem hárítható el. A jognyilatkozat pótlására különösen akkor kerülhet
sor, ha a jognyilatkozat megtételét illetéktelen előny juttatásától tették
függővé.
6. § A bíróság a kárnak egészben vagy
részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más
jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, amelyből őt
önhibáján kívül károsodás érte.
7. § (1) A törvényben biztosított jogok
védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény
másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik.
(2) Bírósági peres eljárás helyett a
felek választottbírósági eljárást köthetnek ki, ha legalább a felek egyike
gazdasági tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozó személy, a jogvita e
tevékenységével kapcsolatos, és a felek az eljárás tárgyáról szabadon
rendelkezhetnek.
8. § (1) A Magyar Köztársaságban minden
ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek.
(2) A jogképesség az életkorra,
nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül
egyenlő.
(3) A jogképességet korlátozó
szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.
9. § A jogképesség az embert, ha élve
születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának
a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni;
bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy későbben történt. A
születés napja a határidőbe beleszámít.
10. § A gyermek részére már megszületése
előtt gondnokot kell kirendelni, ha ez jogainak megóvása érdekében szükséges,
különösen ha a gyermek és törvényes képviselője között érdekellentét van.
11. § (1) Cselekvőképes mindenki, akinek
cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki.
(2) Aki cselekvőképes, maga köthet
szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot.
(3) A cselekvőképességet korlátozó
szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis.
A kiskorúság miatti korlátozott cselekvőképesség,
illetve cselekvőképtelenség
12. § Kiskorú az, aki a tizennyolcadik
életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságot kötött. A házasságkötés nem
jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség
hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt
nyilvánította érvénytelennek.
12/A. § (1) Korlátozottan cselekvőképes az a
kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen.
(2) A korlátozottan cselekvőképes
kiskorú nyilatkozatának érvényességéhez - ha jogszabály kivételt nem tesz -
törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges. Ha a
korlátozottan cselekvőképes kiskorú cselekvőképessé válik, maga dönt a függő
jognyilatkozatainak érvényességéről.
(3) A korlátozottan cselekvőképes
kiskorú a törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is
a) tehet olyan személyes jellegű
jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja;
b) megkötheti a mindennapi élet
szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű
szerződéseket;
c) rendelkezik munkával szerzett
keresményével; keresménye erejéig erre kötelezettséget vállalhat;
d) megköthet olyan szerződéseket,
amelyekkel kizárólag előnyt szerez.
(4) A törvényes képviselő a
korlátozottan cselekvőképes kiskorúnak - a d) pontban foglaltak szerint
- ígért vagy adott ajándékot a gyámhatóság engedélyével visszautasíthatja. Ha a
gyámhatóság a törvényes képviselő visszautasító nyilatkozatát nem hagyja jóvá,
ez a határozata a törvényes képviselő elfogadó nyilatkozatát pótolja.
(5) A törvényes képviselő a
korlátozottan cselekvőképes kiskorú nevében maga is tehet jognyilatkozatokat,
kivéve azokat, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes kiskorú
saját nyilatkozatát kívánja meg, illetve amelyek a munkával szerzett
keresményre vonatkoznak.
12/B. § (1) Cselekvőképtelen az a kiskorú,
aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be.
(2) Cselekvőképtelen az a
tizennegyedik életévét már betöltött kiskorú is, akit a bíróság
cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. A gondnokság alá helyezési
eljárásra a 15. § rendelkezései megfelelően irányadók. A gondnokság hatálya a
nagykorúság elérésével áll be, de a kiskorú már a határozat jogerőre
emelkedésével cselekvőképtelenné válik.
12/C. § (1) A cselekvőképtelen kiskorú
jognyilatkozata semmis; nevében a törvényes képviselője jár el.
(2) Nem lehet semmisnek tekinteni a
cselekvőképtelen kiskorú által kötött és már teljesített csekély jelentőségű
szerződéseket, amelyek megkötése a mindennapi életben tömegesen fordul elő, és
különösebb megfontolást nem igényel.
12/D. § A törvényes képviselőnek a kiskorú
személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során a korlátozott
cselekvőképességű, illetve az ítélőképessége birtokában lévő cselekvőképtelen
kiskorú véleményét figyelembe kell vennie.
A korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen
kiskorúakra vonatkozó közös szabályok
13. § (1) A törvényes képviselő
jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a
jognyilatkozat
a) a kiskorút megillető tartásról
történő lemondásra,
b) a kiskorút örökösödési jogviszony
alapján megillető jogokra vagy kötelezettségre; külön is visszautasítható
vagyontárgyak öröklésének visszautasítására,
c) a kiskorú ingatlantulajdonának átruházására
vagy bármely módon történő megterhelésére vonatkozik, ide nem értve azt az
esetet, amikor az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg kerül
sor haszonélvezet alapítására,
d) a kiskorú külön jogszabály alapján
beszolgáltatott vagyonára,
e) a kiskorú olyan egyéb
vagyontárgyára, illetve vagyoni értékű jogára vonatkozik, amelynek értéke
meghaladja a külön jogszabályban meghatározott összeget.
(2) Bírósági vagy közjegyzői
határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása
nem szükséges.
13/A. § (1) A kiskorú még a gyámhatóság
jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz,
idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy
amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond.
(2) Ez a szabály nem gátolja a
korlátozottan cselekvőképes kiskorút a munkával szerzett keresményével való
rendelkezésben, és nem zárja ki a szokásos mértékű ajándékozást.
13/B. § (1) A korlátozott cselekvőképességen
és a cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet
hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik.
(2) Aki cselekvőképességét illetően
a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik, és felelőssége alapján
a szerződés teljesítésére is kötelezhető.
A cselekvőképesség korlátozása és kizárása gondnokság
alá helyezéssel
14. § (1) Korlátozottan cselekvőképes az a
nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett.
(2) A gondnokság alá helyezést a
nagykorú személy házastársa, bejegyzett élettársa, egyeneságbeli rokona,
testvére, a gyámhatóság és az ügyész kérheti.
(3) Ha a gondnokság alá helyezés
szükségességéről a gyámhatóság tudomást szerez, a gondnokság alá helyezési
eljárást meg kell indítania, ha ezt a (2) bekezdésben meghatározott közeli
hozzátartozó a gyámhatóságnak a perindítás szükségességéről való tájékoztatását
követő 60 napon belül nem teszi meg.
(4) Cselekvőképességet korlátozó
gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei
viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi
fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt - általános jelleggel, illetve
egyes ügycsoportok vonatkozásában - tartósan vagy időszakonként visszatérően
nagymértékben csökkent.
(5) Ha a belátási képesség
korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan
érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a
cselekvőképességet korlátozó ítéletben a gondnokolt cselekvőképességét nem
korlátozza.
(6) A bíróság különösen a következő
ügycsoportok tekintetében korlátozhatja a gondnokság alá helyezett személy
teljes cselekvőképességét:
1. társadalombiztosítási, szociális
és munkanélküli ellátás igénylése, illetve az azzal, valamint a munkaviszonyból
és munkaviszony jellegű jogviszonyból származó, a 14/B. § (2) bekezdés c) pontjában
foglalt mértéket meghaladó jövedelemmel való rendelkezés;
2. ingó és ingatlan vagyonnal
kapcsolatos rendelkezési jog;
3. családjogi jognyilatkozatok
megtétele
a) a házassági, a bejegyzett élettársi
vagyonjoggal kapcsolatos jognyilatkozat,
b) a származás megállapításával
kapcsolatos nyilatkozat megtétele,
c) a gyermeke nevének meghatározása és
annak megváltoztatása,
d) a gyermekének örökbefogadásához való
hozzájárulás;
4. tartási kötelezettséggel
kapcsolatos vagyoni döntés meghozatala;
7. bentlakásos szociális intézetben
történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok;
8. az egészségügyi ellátással
összefüggő jogok gyakorlása;
9. tartózkodási hely meghatározása.
14/A. § (1) A bíróságnak a cselekvőképesség
korlátozását kimondó ítéletében rendelkeznie kell a gondnokság alá helyezés
kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindításának időpontjáról, mely nem
lehet későbbi, mint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év.
(2) A felülvizsgálati eljárást a
gyámhatóságnak kell megindítania. A kereseti kérelem a gondnokság alá helyezés
megszüntetésére, annak hatályában való fenntartására, a cselekvőképességet
korlátozó gondnokság cselekvőképességet kizáró gondnoksággá változtatására, a
cselekvőképességet kizáró gondnokság cselekvőképességet korlátozó gondnokság
alá helyezésre történő módosítására, illetve cselekvőképességet korlátozó
gondnokság esetén a gondnokolt által önállóan nem gyakorolható jogkörök
módosítására irányulhat.
14/B. § (1) A korlátozottan cselekvőképes
személy jognyilatkozata általános jelleggel, illetve a bíróság ítéletében meghatározott
ügycsoportok tekintetében - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - csak
akkor érvényes, ha azt a gondnoka beleegyezésével vagy utólagos jóváhagyásával
tette. A gondnokolt és gondnoka közötti vita esetén a gyámhatóság dönt. Ha a
korlátozottan cselekvőképes személy cselekvőképessé válik, maga dönt a függő
jognyilatkozatainak érvényességéről.
(2) A korlátozottan cselekvőképes
személy a gondnoka közreműködése nélkül is
a) tehet olyan személyes jellegű
jognyilatkozatot, amelyre a jogszabály feljogosítja;
b) megkötheti a mindennapi élet
szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű
szerződéseket;
c) rendelkezik a munkaviszonyból,
munkaviszony jellegű jogviszonyból, társadalombiztosítási, szociális és
munkanélküli ellátásból származó jövedelme 50%-ával; annak erejéig
kötelezettséget is vállalhat;
d) megköthet olyan szerződéseket,
amelyekkel kizárólag előnyt szerez.
(3) A korlátozottan cselekvőképes
gondnokolt közokiratban feljogosíthatja a gondnokát - annak hozzájárulása
esetén - arra, hogy helyette és nevében - általános jelleggel - eljárjon,
jognyilatkozatot tegyen, kivéve a (2) bekezdésben meghatározott
jognyilatkozatokat, illetve azokat, amelyeknél jogszabály a korlátozottan
cselekvőképes személy saját nyilatkozatát kívánja meg.
(4) A gondnokolt a (3) bekezdés
szerinti általános felhatalmazást teljes bizonyítóerejű magánokirattal - a
gondnok egyidejű tájékoztatása mellett - bármikor visszavonhatja.
(5) Azonnali intézkedést igénylő
esetben, illetve külön törvényben foglaltak szerint a gondnok a (3) bekezdésben
meghatározott megállapodás hiányában is eljárhat a korlátozottan cselekvőképes
gondnokolt helyett.
15. § (1) Cselekvőképtelen az a nagykorú,
akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett.
(2) A gondnokság alá helyezést a
nagykorú személy házastársa, bejegyzett élettársa, egyeneságbeli rokona,
testvére, a gyámhatóság és az ügyész kérheti.
(3) Ha a gondnokság alá helyezés
szükségességéről a gyámhatóság tudomást szerez, a gondnokság alá helyezési
eljárást meg kell indítania, ha ezt a (2) bekezdésben meghatározott közeli
hozzátartozó a gyámhatóságnak a perindítás szükségességéről való tájékoztatást
követő 60 napon belül nem teszi meg.
(4) A cselekvőképességet kizáró
gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek ügyei
viteléhez szükséges belátási képessége - pszichés állapota vagy szellemi
fogyatkozása miatt - tartósan teljes mértékben hiányzik.
(5) A bíróságnak a
cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezést kimondó ítéletében
rendelkeznie kell a 14/A. § szerinti felülvizsgálatról, kivéve, ha az érintett
személy belátási képességének hiánya véglegesnek tekinthető. Erről az
igazságügyi orvosszakértőnek szakértői véleményében nyilatkoznia kell.
15/A. § (1) A cselekvőképtelen személy
jognyilatkozata - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - semmis; nevében
gondnoka jár el. A gondnoknak a véleménynyilvánításra képes gondnokolt
kívánságát, kéréseit - pl. a tartózkodási helyére vonatkozóan - a döntések
meghozatala előtt meg kell hallgatnia és lehetőség szerint figyelembe kell
vennie. Ha a gondnok e kötelezettségét folyamatosan megszegi, ez a 19/C. § (2)
bekezdésében foglaltak szerinti elmozdítását vonhatja maga után.
(2) A cselekvőképtelen személy maga
is megkötheti azokat a csekély jelentőségű szerződéseket, amelyek a mindennapi
életben tömegesen fordulnak elő, és különösebb megfontolást nem igényelnek.
A cselekvőképességet korlátozó és a cselekvőképességet
kizáró gondnokság alá helyezettekre vonatkozó közös szabályok
16. § (1) A cselekvőképtelen személy
gondnoka, korlátozott cselekvőképesség esetén pedig az érintett személy és
gondnoka jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges,
ha a jognyilatkozat a gondnokolt
b) örökösödési jogviszony alapján
megillető jogára vagy kötelezettségére,
c) ingatlantulajdonának átruházására
vagy bármely módon történő megterhelésére vonatkozik, ide nem értve azt az
esetet, amikor az ingatlan ellenérték nélküli megszerzésével egyidejűleg kerül
sor haszonélvezet alapítására,
d) a 20/B. § alapján beszolgáltatott
vagyonára,
e) vagyonának mértékétől függően a
gondnokot kirendelő határozatban megállapított összeget, de legalább 50 000
Ft-ot meghaladó értékű egyéb vagyontárgyára, vagyoni értékű jogára vonatkozik.
(2) A gyámhatóság kivételesen
indokolt esetben hozzájárulhat
a) a cselekvőképtelen személy gondnoka,
korlátozott cselekvőképesség esetén pedig a gondnokolt és a gondnok közös
kérelmére a gondnokság alá helyezett személy leszármazójának önálló háztartás
alapításához, fenntartásához, illetve más létfontosságú célja eléréséhez a
gondnokság alatt álló vagyonának terhére; a támogatás mértéke a leszármazó
kötelesrészét nem haladhatja meg;
b) a korlátozottan cselekvőképes
gondnokolt és gondnoka közös kérelmére a gondnokolt által történő - az a) pontban
foglaltak alá nem tartozó - ajándékozáshoz vagy jogokról ellenérték nélkül
lemondásához, illetve közcélra történő felajánlásához, feltéve, hogy a
jogügylet a gondnokolt megélhetését nem veszélyezteti.
(3) Nincs szükség a gyámhatóság
jóváhagyására
a) bírósági vagy közjegyzői határozattal
elbírált jognyilatkozat érvényességéhez,
b) ha a bíróság ítéletében a
cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezett személy
cselekvőképességét az (1) bekezdésben meghatározott jognyilatkozatok
tekintetében nem korlátozta.
16/A. § (1) A korlátozott cselekvőképességen
és a cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet
hivatkozni, akinek a cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik.
(2) Aki cselekvőképességét illetően
a másik felet megtéveszti, ezért felelősséggel tartozik, és felelőssége alapján
a szerződés teljesítésére is kötelezhető.
Cselekvőképtelenség gondnokság alá helyezés nélkül
17. § (1) Gondnokság alá helyezés nélkül
is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy ügyei viteléhez
szükséges belátási képessége - tartósan vagy a jognyilatkozata megtételekor
átmenetileg - teljesen hiányzik.
(2) A gondnokság alá helyezés nélkül
cselekvőképtelen személy jognyilatkozata - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel
- semmis.
(3) A gondnokság alá helyezés nélkül
is cselekvőképtelen nagykorú személy jognyilatkozatát - a végintézkedése
kivételével - cselekvőképtelenség miatt nem lehet semmisnek tekinteni, ha
tartalmából és körülményeiből arra lehet következtetni, hogy a jognyilatkozat a
fél cselekvőképessége esetében is indokolt lett volna.
Zárlat elrendelése és ideiglenes gondnokrendelés
18. § (1) Ha cselekvőképességet korlátozó
vagy kizáró gondnokság alá helyezés iránti perindítás indokolt, és az érintett
személy vagyonának védelme sürgős intézkedést igényel, a gyámhatóság a vagyonra
zárlatot rendel el, és ezzel egyidejűleg zárgondnokot rendel ki. A zárlatot
elrendelő határozat ellen nincs helye fellebbezésnek.
(2) A zárlatra, illetve a zárgondnok
működésére a bírósági végrehajtásról szóló törvény biztosítási intézkedések
végrehajtására vonatkozó fejezetének a rendelkezéseit kell megfelelően
alkalmazni.
18/A. § (1) A gyámhatóság kivételesen,
azonnali intézkedést igénylő esetben ideiglenes gondnokot rendelhet annak a
nagykorú személynek, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége -
pszichés állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt - tartósan teljes mértékben
hiányzik, és az érdekeinek védelme más módon - elsősorban zárlat elrendelésével
- nem lehetséges. Az ideiglenes gondnokot kirendelő határozat ellen nincs helye
fellebbezésnek.
(2) A gyámhatóság az ideiglenes
gondnokot kirendelő határozatában megjelöli, hogy az ideiglenes gondnok a 14. §
(6) bekezdésében meghatározott ügycsoportok közül melyekben járhat el az
érintett személy helyett.
18/B. § A gyámhatóságnak a zárlat
elrendelését, illetve az ideiglenes gondnokrendelést követő 8 napon belül a
gondnokság alá helyezési pert meg kell indítania, a bíróságnak pedig legkésőbb
a keresetlevél benyújtásától számított 30 napon belül a zárlatot, illetve az
ideiglenes gondnokrendelést hivatalból felül kell vizsgálnia.
19. § (1) A bíróság által gondnokság alá
helyezett személy részére a gondnokot a gyámhatóság rendeli ki. A
gondnokrendelés részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.
(2) Gondnok lehet minden
cselekvőképes, nagykorú személy. Gondnokul csak az rendelhető ki, aki a
gondnoki tisztséget vállalja.
19/A. § (1) Gondnokká - ha ez az érdekeivel
nem ellentétes - a gondnokság alá helyezett által még cselekvőképes állapotában
közokiratban kijelölt vagy a gondnokság alá helyezést követően megnevezett
személyt, ha ez nem lehetséges, akkor elsősorban együttélő házastársát vagy
bejegyzett élettársát kell kirendelni. Ha ilyen nincs, vagy a házastárs,
bejegyzett élettárs kirendelése veszélyeztetné a gondnokság alatt álló
érdekeit, a gyámhatóság gondnokul olyan személyt rendel ki, aki a gondnokság
ellátására az összes körülmények figyelembevételével alkalmasnak mutatkozik.
(2) A gondnok kirendelésénél az arra
alkalmas személyek közül a szülőket, illetve a szülők által - a haláluk esetére
- közokiratban vagy végrendeletben megnevezett személyt, ilyenek hiányában más
hozzátartozókat - akik szükség esetén a személyes gondoskodást is el tudják
látni - előnyben kell részesíteni.
(3) Ha a gondnok az (1)-(2)
bekezdésben foglaltak szerint nem rendelhető ki, a gondnokolt számára hivatásos
gondnokot kell kirendelni. Hivatásos gondnok csak büntetlen előéletű személy
lehet. Hivatásos gondnokul a fogyatékosokkal, szenvedélybetegekkel vagy
pszichiátriai betegekkel foglalkozó társadalmi szervezet (pl. egyesület) által
a tagjai közül ajánlott személy is kirendelhető.
(4) Nem lehet gondnokul kirendelni
azt, akinek a személye ellen a gondnokság alá helyezett kifejezetten
tiltakozik.
19/B. § (1) A gondnokolt részére kivételesen
több gondnok is kirendelhető. Többes gondnokrendelésre akkor kerülhet sor, ha
a) a gondnokság alá helyezett személy
mindkét szülője, illetve két közeli hozzátartozója vállalja a gondnokságot,
vagy
b) a gondnokolt vagyonának kezelése,
illetve egyes más ügyeinek intézése külön szakértelmet igényel.
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában
meghatározott esetben a gyámhatóságnak meg kell határoznia a gondnokok
feladatkörének pontos megoszlását.
(3) A gondnok kirendelése mellett a
gyámhatóság a gondnokolt részére helyettes gondnokot is rendelhet. A helyettes
gondnok dönthet a távollévő vagy más okból ténylegesen akadályozott gondnok
helyett a gondnokoltat érintő, azonnali intézkedést igénylő ügyekben.
19/C. § (1) A gyámhatóság a gondnokot a
tisztségéből felmenti, ha
a) a gondnokság alá helyezést a bíróság
megszüntette,
c) a gondnok fontos okból a felmentését
kéri,
d) utóbb keletkezik olyan kizáró ok,
amely a gondnok kirendelésének is akadályát jelentette volna.
(2) A gyámhatóság a gondnokot
tisztségéből elmozdítja - azonnali intézkedést igénylő esetben ezt megelőzően a
gondnokot a tisztségéből felfüggeszti -, ha a gondnok a kötelezettségét nem
teljesíti vagy olyan cselekményt követ el, amellyel a gondokolt érdekeit
súlyosan sérti vagy veszélyezteti.
(3) Ha a gyámhatóság a gondnokot a
tisztségéből az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okból menti fel,
ezzel egyidejűleg a gondnokolt haláláról a gondnokság alá helyezést elrendelő
bíróságot értesítenie kell, a halál tényének a gondnokoltak névjegyzékébe
történő bejegyzés végett.
20. § (1) A gondnok - általános jelleggel,
illetve a cselekvőképességet korlátozó ítéletben meghatározott ügyekben - a
gondnokság alá helyezett személy vagyonának kezelője és törvényes képviselője.
(2) A gondnok indokolt esetben -
vállalása esetén - a gondnokság alá helyezett gondozását is ellátja.
20/A. § A gondnok tevékenységét a
gyámhatóság felügyeli. A gondnok a működéséről, illetve a gondnokolt
állapotáról a gyámhatóság felhívására bármikor, egyébként pedig évente köteles
beszámolni a gyámhatóságnak.
20/B. § A gondnok köteles a gyámhatóság
felhívására beszolgáltatni a gondnokolt pénzét, értékpapírjait, valamint
értéktárgyait, ha azokat - figyelemmel a 20/C. §-ban foglaltakra is - a rendes
vagyonkezelés szabályai szerint folyó kiadásokra készen tartani nem kell. A
gyámhatósághoz beszolgáltatott vagyonnal való rendelkezéshez a gyámhatóság
jóváhagyása szükséges.
20/C. § A gondnok vagyonkezelésének a
gondnokolt jólétét kell szolgálnia. A gondnok köteles a gondnokolt személyes
kívánságait meghallgatni, és a vagyon állagától függően a jogos igényeket
lehetőség szerint teljesíteni.
20/D. § (1) A gondnok a vagyon kezeléséről -
a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - évente köteles számadást adni a
gyámhatóságnak. Ha a gondnok a gondnokolt közeli hozzátartozója és a gondnokolt
vagyoni viszonyai rendes számadást nem tesznek szükségessé, a gyámhatóság
egyszerűsített számadást is engedélyezhet.
(2) A hivatásos gondnok kivételével
a gondnok nem köteles éves számadásra, ha a gondnokoltnak nincsen vagyona és a
munkaviszonyból származó jövedelmének, nyugdíjának, egyéb járadékának havi
összege nem haladja meg a külön jogszabályban meghatározott mértéket.
(3) Ha a gondnokolt gazdálkodó
szervezet tagja (részvényese), a gondnoknak a gondnokolt vagyoni hozzájárulása
50%-át, de legalább 100 000 Ft-ot meghaladó mértékű kötelezettségvállalásához a
gyámhatóság jóváhagyását kell kérnie. Ha a gazdálkodó szervezet a számviteli
törvény szerinti beszámoló készítésére köteles, a beszámolót a gondnoknak az
éves számadás során a gyámhatósághoz be kell nyújtania.
(4) A gyámhatóság a gondnokot az (1)
és (3) bekezdésben meghatározottakon kívül - indokolt esetben - eseti
számadásra kötelezheti. Eseti számadás előírásának a gondnokolt kérésére is
helye lehet.
(5) A gondnok vagyonkezelésének
részletes szabályait külön jogszabály határozza meg.
A gondnokság alá helyezés megszüntetése, illetve
módosítása
21. § (1) A cselekvőképességet érintő
gondnokságot a bíróság megszünteti, ha elrendelésének oka már nem áll fenn.
(2) A gondnokság alá helyezés
megszüntetése iránt maga a gondnokság alatt álló, házastársa, bejegyzett
élettársa, egyeneságbeli rokona, testvére, a gondnok, a gyámhatóság és az
ügyész indíthat keresetet.
(3) A gondnokság alá helyezés
megszüntetése iránti perindításnak a 14/A. § szerinti kötelező felülvizsgálat
időpontja előtt is helye van.
(4) A (2) bekezdésben felsoroltak a
gondnokság alá helyezés megszüntetésén kívül kérhetik cselekvőképességet
korlátozó gondnokság esetén azon ügycsoportok módosítását, amelyek
vonatkozásában a bíróság a gondnokolt cselekvőképességét korlátozta, a
cselekvőképességet korlátozó gondnokság cselekvőképességet kizáró gondnoksággá
változtatását, illetve a cselekvőképességet kizáró gondnokság
cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésre történő módosítását is.
A jogképesség megszűnése;
A holtnak nyilvánítás
22. § A jogképesség a halállal szűnik meg.
23. § Az eltűnt személyt bírósági
határozattal holtnak lehet nyilvánítani, ha eltűnésétől számítva öt év eltelt
anélkül, hogy életbenlétére utaló bármilyen adat ismeretes volna.
24. § (1) A bíróság a halál napját a
körülmények mérlegelése alapján állapítja meg.
(2) Ha a körülmények mérlegelése nem
vezet eredményre, a halál időpontja az eltűnést követő hónap tizenötödik napja.
25. § (1) A holtnak nyilvánított személyt
az ellenkező bizonyításáig halottnak kell tekinteni.
(2) Ha bebizonyosodik, hogy a
holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett időpontnál korábban vagy később
tűnt el, de a holtnak nyilvánítás feltételei egyébként fennállanak, a bíróság a
holtnak nyilvánító határozatot megfelelően módosítja. A jogkövetkezmények ilyen
esetben a módosított határozat szerint alakulnak.
(3) Ha bebizonyosodik, hogy a
holtnak nyilvánított a határozatban alapul vett időpontnál később tűnt el, és a
holtnak nyilvánítás feltételei nem állnak fenn, a bíróság a holtnak nyilvánító
határozatot hatályon kívül helyezi. A határozat alapján beállott
jogkövetkezmények - ha jogszabály kivételt nem tesz - semmisek.
(4) Ha a holtnak nyilvánított
előkerül, a határozat hatálytalan, és az annak alapján beállott
jogkövetkezmények - ha jogszabály kivételt nem tesz - semmisek.
A jogképesség; a jogi személy létrejötte és
megszűnése
28. § (1) Az állam - mint a vagyoni
jogviszonyok alanya - jogi személy. Az államot a polgári jogviszonyokban - ha
jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik - az állami vagyon felügyeletéért
felelős miniszter képviseli.
(2) A kártérítési, megtérítési és
kártalanítási kötelezettség, valamint a jóhiszemű személyek irányában vállalt
szerződéses kötelezettség az államot költségvetési fedezet hiányában vagy az e
célra biztosított költségvetési fedezetet meghaladó mértékben is terheli.
(3) Erre irányadó jogszabályok
szerint jogi személyek az állami, önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más
egyéb szervezetek.
(4) A jogi személy jogképes. Ha
jogszabály eltérően nem rendelkezik, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra
és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez
fűződhetnek.
29. § (1) A jogi személy létrejöttének és
megszüntetésének feltételeit a jogszabály a jogi személy egyes fajtáihoz képest
állapítja meg. Jogi személyt jogszabály is létesíthet.
(2) A jogi személy létesítéséről
szóló jogszabályban, határozatban vagy okiratban meg kell állapítani a jogi
személy nevét, tevékenységét, székhelyét és - ha erről külön jogszabály nem
rendelkezik - képviselőjét.
(3) A jogi személy nevében aláírásra
a jogi személy képviselője jogosult. Ha nem ő az aláíró, és jogszabály a
nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakot kíván, két képviseleti joggal
felruházott személy aláírása szükséges. Jogszabály ezektől a rendelkezésektől
eltérhet.
(4) Ha jogszabály a jogi személy
létrejöttét nyilvántartásba vételhez köti, a bejegyzett körülmények
megváltoztatása harmadik személyek irányában csak akkor hatályos, ha a
változást a nyilvántartásba bevezették.
30. § (1) Ha a jogszabály vagy - annak
felhatalmazása alapján - az alapító határozat vagy okirat másként nem
rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (gyáregysége, fiókja, telepe,
üzeme, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szakosztálya
stb.) nem jogi személy.
(2) A szervezeti egység vezetője az
egység rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a jogi személy
képviselőjeként jár el. Jogszabály, alapító határozat vagy okirat ettől
eltérően rendelkezhet.
A jogi személyek egyes fajtáira vonatkozó külön
rendelkezések
31. § (1) Az állami vállalat jogi személy.
(2) Az állami vállalat a rábízott
vagyonnal - törvényben meghatározott módon és felelősséggel - önállóan
gazdálkodik.
(3) Az állami vállalat
kötelezettségeiért a rábízott vagyonnal felel.
(4) Az állam jogszabályban
meghatározott módon irányítja, illetőleg felügyeli a vállalat gazdálkodását és
más tevékenységét.
(5) Az állami vállalat nevében
rendszerint a vállalat tevékenységére kell utalni. A vállalat nevét úgy kell
megállapítani, hogy az más gazdálkodó szervezetektől való megkülönböztetésre
alkalmas legyen.
(6) Az állami vállalatot az igazgató
képviseli. E jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve
a vállalat dolgozójára ruházhatja át.
32. § (1) Az állami vállalat általános
vezetését ellátja
b) a vállalat dolgozóinak közgyűlése
vagy küldöttgyűlése, illetőleg
(2) A testületi hatáskörbe nem
tartozó ügyekben az igazgató önállóan és egyéni felelősséggel jár el.
(3) Az állami vállalat kezelésében
levő vagyont nem lehet elvonni; jogszabály ettől eltérően rendelkezhet.
33. § Az állami vállalatra vonatkozó
részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.
34. § (1) Az alapító szerv a felügyelete
alá tartozó több vállalat gazdaságos működésének és fejlesztésének
előmozdítására és e vállalatok irányítására trösztöt hozhat létre. A tröszt és
a keretében működő vállalatok jogi személyek.
(2) A tröszt alapító határozatában
fel kell sorolni a tröszt keretében működő vállalatokat.
(3) A trösztre vonatkozó részletes
szabályokat külön törvény állapítja meg.
3. Egyéb állami gazdálkodó szerv
35. § Ha a jogszabály másként nem
rendelkezik, az állami vállalatra vonatkozó szabályok irányadók az egyéb állami
gazdálkodó szerv jogi személyiségére is.
36. § (1) A költségvetési szerv jogi
személy.
(2) A költségvetési szerv
képviseletét a szerv vezetője látja el, aki e jogkörét esetenként vagy az ügyek
meghatározott csoportjára nézve, a szerv dolgozójára ruházhatja át.
37. § (1) A költségvetési szervet a
költségvetését meghaladó mértékben is terheli a kártérítési, megtérítési és
kártalanítási kötelezettség, valamint az a kötelezettség, amelyet jóhiszemű
személyek irányában vállalt.
(2) Ilyen esetben a költségvetési
fedezetről a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint kell gondoskodni.
38. § A szövetkezet az alapszabályban meghatározott
összegű részjegytőkével alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei
szerint működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek célja a
tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális,
egészségügyi) szükségletei kielégítésének elősegítése.
51. § A szövetkezetre vonatkozó részletes
szabályokat külön törvény állapítja meg.
52. § (1) Az állam, a jogi személyek, a
jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és a természetes személyek
üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására vagy annak elősegítésére
saját cégnévvel rendelkező gazdasági társaságot alapíthatnak.
(2) Jogi személyként működő
gazdasági társaság: a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a
részvénytársaság.
(2) A közös vállalat a tagok által
alapított olyan gazdasági társaság, amely kötelezettségeiért elsősorban
vagyonával felel. Ha a vállalat vagyona a tartozásokat nem fedezi, a tagok a
vállalat tartozásaiért együttesen - vagyoni hozzájárulásuk arányában -
kezesként felelnek.
(3) A korlátolt felelősségű társaság
olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott összegű törzsbetétekből
álló törzstőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a
társasággal szemben csak törzsbetétének szolgáltatására és a társasági
szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására
terjed ki. A társaság kötelezettségeiért - törvényben meghatározott kivétellel
- a tag nem felel.
(4) A részvénytársaság olyan
gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből
álló alaptőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag (részvényes) kötelezettsége
a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási
értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért -
törvényben meghatározott kivétellel - a részvényes nem felel.
54. § (1) A gazdasági társaság
alapításához társasági szerződés (alapító okirat); részvénytársasági formában
működő gazdasági társaság esetében pedig alapszabály (alapító okirat)
szükséges.
(2) A társasági szerződésben meg
kell határozni:
a) a társaság cégnevét és székhelyét,
b) a társaság tagjait, nevük (cégnevük)
és lakóhelyük (székhelyük) - kivéve az alapszabályban a részvényeseket -
feltüntetésével,
c) a társaság tevékenységi körét,
d) a társaság jegyzett tőkéjét, a
jegyzett tőke (a tagok vagyoni hozzájárulása) rendelkezésre bocsátásának módját
és idejét,
f) a vezető tisztségviselők nevét és
lakóhelyét,
g) a gazdasági társaság időtartamát, ha
a társaságot határozott időre alapítják, valamint
h) mindazt, amit a gazdasági
társaságokról szóló törvény az egyes társasági formáknál kötelezően előír.
(3) A gazdasági társaság a
cégjegyzékbe való bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre.
55. § A közös vállalatnál az igazgató,
korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető, míg részvénytársaságnál az
igazgatóság tagjai képviselik a gazdasági társaságot harmadik személyekkel
szemben, valamint bíróságok és hatóságok előtt.
56. § (1) A gazdasági társaság megszűnik,
ha:
a) a társasági szerződésben
(alapszabályban) meghatározott időtartam eltelt, vagy más megszűnési feltétel
megvalósult;
b) elhatározza jogutód nélküli
megszűnését;
c) elhatározza jogutódlással történő
megszűnését (átalakulását);
d) tagjainak száma - a korlátolt
felelősségű társaságot és a részvénytársaságot kivéve - egy főre csökken, és
törvényben meghatározott határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új
tagot;
e) a cégbíróság megszűntnek
nyilvánítja;
f) a cégbíróság hivatalból elrendeli
törlését;
g) a bíróság felszámolási eljárás során
megszünteti;
h) a gazdasági társaságról szóló
törvénynek az egyes társasági formákra vonatkozó szabályai azt előírják.
(2) A gazdasági társaságra vonatkozó
részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.
8. Az egyesület és a köztestület
61. § Az egyesület olyan önkéntesen
létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályában
meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának
elérésére szervezi tagjai tevékenységét. Az egyesület jogi személy.
62. § (1) Az egyesület alapszabályában
rendelkezni kell az egyesület nevéről, céljáról és székhelyéről, valamint
szervezetéről.
(2) Az egyesület a bírósági
nyilvántartásba vételével jön létre.
(3) Az egyesület a vagyonával
önállóan gazdálkodik. Egyesület elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatására
nem alapítható.
(4) Az egyesület tartozásaiért saját
vagyonával felel. A tagok - a tagdíj megfizetésén túl - az egyesület tartozásaiért
saját vagyonukkal nem felelnek.
63. § Az egyesület megszűnik, ha
a) feloszlását vagy más egyesülettel
való egyesülését a legfelsőbb szerve kimondja;
b) az arra jogosult szerv feloszlatja,
illetőleg megszűnését megállapítja.
64. § Az egyesülési jog alapján
létrehozott társadalmi szervezetekre e törvény alkalmazásakor az egyesületre
vonatkozó szabályok az irányadók.
65. § (1) A köztestület önkormányzattal és
nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelynek létrehozását törvény
rendeli el. A köztestület a tagságához, illetőleg a tagsága által végzett
tevékenységhez kapcsolódó közfeladatot lát el. A köztestület jogi személy.
(2) Köztestület különösen a Magyar
Tudományos Akadémia, a gazdasági, illetve a szakmai kamara.
(3) Törvény meghatározhat olyan
közfeladatot, amelyet a köztestület köteles ellátni. A köztestület a közfeladat
ellátásához szükséges - törvényben meghatározott - jogosítványokkal
rendelkezik, és ezeket önigazgatása útján érvényesíti.
(4) Törvény előírhatja, hogy
valamely közfeladatot kizárólag köztestület láthat el, illetve, hogy
meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható.
(5) A köztestület által ellátott
közfeladatokkal kapcsolatos adatok közérdekűek.
(6) A köztestületre - ha törvény
eltérően nem rendelkezik - az egyesületre vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni.
Az országos sportági szakszövetség
66. § (1) Az országos sportági
szakszövetség (a továbbiakban: szakszövetség) önkormányzattal és nyilvántartott
tagsággal rendelkező szervezet, amelyet a sportágban működő sportszervezetek
hozhatnak létre a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel.
(2) A szakszövetség a külön
jogszabályban és az alapszabályában meghatározott feladatokat lát el. A
szakszövetség jogi személy.
(3) Törvény meghatározhat olyan
feladatot, amelyet kizárólag a szakszövetség láthat el. A szakszövetség a
feladatai ellátásához szükséges - törvényben meghatározott - jogosítványokkal
rendelkezik és ezeket önigazgatása útján gyakorolja.
(4) A szakszövetségre - ha törvény
eltérően nem rendelkezik - az egyesületre vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni.
9. Egyes jogi személyek vállalata
70. § (1) A helyi önkormányzat, továbbá a
szövetkezetek országos érdekképviseleti szerve, az egyesület vállalatot hozhat
létre. A vállalat jogi személy.
(2) Egyesület esetében feltétel,
hogy a vállalat létesítését az egyesület alapszabálya megengedje.
71. § (1) A vállalatot létesítő okiratban
meg kell állapítani - a 29. § (2) bekezdésében meghatározott tényeken és
körülményeken kívül - a létesítő jogi személy nevét, a vállalat induló
vagyonát, továbbá a jogszabályban előírt egyéb tényeket és körülményeket.
(2) A vállalat nevében utalni kell a
tevékenységére; nevét úgy kell meghatározni, hogy az a vállalatnak más
gazdálkodó szervezettől való megkülönböztetésre alkalmas legyen.
(3) A vállalat a cégjegyzékbe való
bejegyzéssel jön létre, és a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg.
72. § (1) A vállalat tevékenységi körét a
létesítő jogi személy - a jogszabályok keretei között - állapítja meg, s
biztosítja a tevékenység ellátásához szükséges vagyont.
(2) A létesítő jogi személy
részesedhet a vállalatnak az állami költségvetéssel szemben fennálló
kötelezettségei teljesítése után fennmaradó nyereségéből; a részesedés mértékét
a létesítő okirat állapítja meg.
(3) A létesítő jogi személy a
vállalat kötelezettségeiért kezesként felel.
(4) A vállalat igazgatóját a
létesítő jogi személy nevezi ki és menti fel, valamint gyakorolja
munkaviszonyában az egyéb munkáltatói jogokat.
(5) A létesítő szerv előírhatja,
hogy a vállalat általános vezetését - a kinevezett igazgató mellett -
vezetőtestület látja el. A vezetőtestület létesítésének rendjét, létszámát,
döntési jogkörét a létesítő okiratban kell meghatározni, s ezt, valamint a
működésével kapcsolatos egyéb kérdéseket a szervezeti és működési szabályzatnak
is tartalmaznia kell.
(6) A létesítő jogi személy a
vállalatot megszüntetheti.
(7) Ha a vállalat jogutód nélkül
megszűnik - a felszámolás esetét kivéve - végelszámolásnak van helye. A
végelszámolás módjára az állami vállalatokról szóló többször módosított 1977.
évi VI. törvényben foglaltak az irányadók azzal az eltéréssel, hogy a megmaradó
vagyon a létesítő szervet illeti meg.
73. § (1) Az igazgató képviseli a
vállalatot harmadik személyekkel szemben, valamint bíróságok és más hatóságok
előtt; e jogkörét esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve a
vállalat dolgozóira ruházhatja át. A képviseleti, illetőleg az aláírási
jogosultságot a képviseleti könyvben kell nyilvántartani.
(2) A vállalat szervezeti és
működési szabályzatát az igazgató állapítja meg. Ebben gondoskodnia kell a
vállalat tevékenységének ellátására legmegfelelőbb szervezet kialakításáról.
74. § (1) Jogszabályban meghatározott
gazdálkodó szervezetek, illetőleg gazdasági tevékenységet is folytató más jogi
személyek leányvállalatot hozhatnak létre. A leányvállalat jogi személy.
(2) A leányvállalatot létesítő
okiratnak - a 29. § (2) bekezdésében és a 71. § (1) bekezdésében meghatározott
tényeken és körülményeken kívül - tartalmaznia kell a leányvállalat és a
létesítő szerv együttműködésének módját, valamint azokat a jogokat és
kötelezettségeket, amelyek a létesítő szervet és a leányvállalatot az együttműködés
során megilletik, illetőleg terhelik.
(3) A leányvállalatra az egyes jogi
személyek vállalatára vonatkozó szabályokat azzal az eltéréssel kell
alkalmazni, hogy a leányvállalat létesítéséhez - jogszabály eltérő rendelkezése
hiányában - az államháztartásért felelős miniszter előzetes egyetértése nem
szükséges.
(4) A leányvállalatra vonatkozó
további szabályokat külön jogszabály állapítja meg.
74/A. § (1) Magánszemély, jogi személy és
jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (a továbbiakban együtt:
alapító) - tartós közérdekű célra - alapító okiratban alapítványt hozhat létre.
Alapítvány elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatása céljából nem
alapítható. Az alapítvány javára a célja megvalósításához szükséges vagyont
kell rendelni. Az alapítvány jogi személy.
(2) Az alapítvány a bírósági
nyilvántartásba vételével jön létre. A nyilvántartásba vétel nem tagadható meg,
ha az alapító okirat az e törvényben meghatározott feltételeknek megfelel. Az
alapítvány tevékenységét a nyilvántartásba vételről szóló határozat jogerőre
emelkedése napján kezdheti meg.
(3) A nyilvántartásba vétel után az
alapító az alapítványt nem vonhatja vissza.
(4) Az alapítványt annak székhelye
szerint illetékes megyei bíróság, illetőleg a Fővárosi Bíróság (a továbbiakban
együtt: bíróság) veszi nyilvántartásba. A nyilvántartásba vételre irányuló
kérelmet a bírósághoz az alapító nyújtja be. A kérelemhez csatolni kell az igazságügyért
felelős miniszter rendeletében meghatározott okiratokat.
(5) A bíróság a nyilvántartásba
vételről nemperes eljárásban határoz. A bíróság a nyilvántartásba vételről
szóló határozatát az ügyészségnek is kézbesíti.
(6) Az alapítvány a nyilvántartásból
való törléssel szűnik meg. A törlésre megfelelően alkalmazni kell az alapítvány
nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat.
74/B. § (1) Az alapító okiratban meg kell
jelölni az alapítvány
c) céljára rendelt vagyont és annak felhasználási
módját;
(2) Az alapító okiratban az alapító
rendelkezhet az alapítványhoz való csatlakozás lehetőségéről és egyéb
feltételekről is.
(3) Az alapító az alapító okiratban
az alapítvány szervezeti egységét jogi személynek nyilváníthatja, ha a
szervezeti egységnek önálló ügyintéző és képviseleti szerve van, valamint, ha
rendelkezik a működéséhez szükséges, az alapítvány céljára rendelt vagyonból
elkülönített vagyonnal.
(4) Ha az alapító az alapítványhoz
való csatlakozást megengedi (nyílt alapítvány), az alapítványhoz - az alapító
okiratban meghatározott feltételek mellett - bárki csatlakozhat. Nyílt
alapítvány alapításakor az alapítvány rendelkezésére legalább olyan mértékű
vagyont kell bocsátani, amely a működése megkezdéséhez feltétlenül szükséges.
(5) Az alapító az alapító okiratot
indokolt esetben - az alapítvány nevének, céljának és vagyonának sérelme nélkül
- módosíthatja. A módosításra egyebekben az alapítvány nyilvántartásba vételére
vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
(6) Az alapítvány gazdálkodására az
egyesület gazdálkodására vonatkozó szabályok [62. § (3) bek.] az irányadók.
74/C. § (1) Az alapító - az alapító
okiratban - kijelölheti a kezelő szervet, illetőleg ilyen célra külön
szervezetet is létrehozhat. A kezelő szerv (szervezet) az alapítvány
képviselője. Az alapító az alapító okiratban úgy is rendelkezhet - a (3)
bekezdésben foglalt követelmény keretei között - hogy a kezelő szerv
(szervezet) vagy annak tagja kijelölése meghatározott időtartamra vagy feltétel
bekövetkezéséig áll fenn. E rendelkezés azonban az időtartam lejárta, illetve a
feltétel bekövetkezése esetén is csak az új kezelő szerv (szervezet), illetve
az új tag kijelölésének bírósági nyilvántartásba vételével egyidejűleg válik
hatályossá.
(2) A bíróság köteles kezelő szerv
(szervezet) kijelöléséről gondoskodni, ha erről az alapító nem rendelkezett,
illetőleg a kezelő szerv (szervezet) a feladat ellátását nem vállalja.
(3) Nem jelölhető ki, illetve nem
hozható létre olyan kezelő szerv (szervezet), amelyben az alapító - közvetlenül
vagy közvetve - az alapítvány vagyonának felhasználására meghatározó befolyást
gyakorolhat.
(4) Ha az alapító az alapítvány
kezelésére külön szervezetet hoz létre, az alapító okiratban rendelkeznie kell
annak összetételéről és meg kell jelölnie az alapítvány képviseletére jogosult
személyt, ha pedig a képviseletre többen jogosultak, úgy a képviseleti jog
gyakorlásának módját, illetőleg terjedelmét is. A képviseleti jog korlátozása
jóhiszemű harmadik személy irányában hatálytalan. Az alapító az alapító
okiratban úgy is rendelkezhet, hogy a kezelő szerv (szervezet) az alapítvány
alkalmazottjának képviseleti jogot biztosíthat, megjelölve a képviseleti jog
gyakorlásának módját, illetőleg terjedelmét.
(5) A kezelő szerv (szervezet) vagy
annak tisztségviselője (tagja) által a feladatkörének ellátása során harmadik
személynek okozott kárért az alapítvány felelős. A tisztségviselő (tag) az
általa e minőségében az alapítványnak okozott kárért a polgári jog általános
szabályai szerint felel.
(6) Ha a kezelő szerv (szervezet)
tevékenységével az alapítvány célját veszélyezteti, az alapító a kijelölést
visszavonhatja és kezelőként más szervet (szervezetet) jelölhet ki.
(7) Az alapító az alapító okiratban
az e törvényben biztosított jogainak gyakorlására - különösen halála,
megszűnése esetére - maga helyett más személyt is kijelölhet. E személyre az
alapítóra vonatkozó rendelkezések az irányadók. A kijelölést a nyilvántartásba
vétel után az alapító nem vonhatja vissza. Alapító vagy a jogainak gyakorlására
kijelölt más személy hiányában - a kezelő szerv (szervezet) vagy az ügyészség
erre vonatkozó bejelentése alapján - az alapítói jogosultságok a bíróságot
illetik meg.
74/D.
§ (1) Ha az alapítvány létrehozása az alapító okiratot tartalmazó
végrendeletben történt, annak nyilvántartásba vétele iránt - ha az nem a
végrendeleti végrehajtó feladata - a közjegyző által kirendelt ügygondnok
köteles gondoskodni.
(2) A
végrendeletben létesített alapítványt - nyilvántartásba vétele esetén -
olyannak kell tekinteni, mint amely a javára rendelt vagyont az öröklés
megnyíltával megszerezte. A végrendeletbe foglalt, de a törvényben
meghatározott feltételek hiánya miatt nyilvántartásba nem vett alapítvány
részére történő vagyonrendelést közérdekű meghagyásnak kell tekinteni.
74/E. § (1) A bíróság az alapítványt a
nyilvántartásból törli, ha az alapító okiratban meghatározott
(2) Az alapítványt akkor is törölni
kell a nyilvántartásból, ha a bíróság az alapítványt megszünteti vagy más
alapítvánnyal való egyesítését rendeli el.
(3) A bíróság az ügyész keresete
alapján az alapítványt megszünteti, ha céljának megvalósítása lehetetlenné
vált, illetőleg ha jogszabály-változás folytán a bejegyzést meg kellene
tagadnia. A bíróság az alapító kérelme alapján az alapítványt megszünteti, ha
az alapítvány céljainak megvalósítása lehetetlenné vált.
(4) A bíróság az alapítványt
megszüntetheti, ha a kezelő szerv (szervezet) tevékenységével az alapítvány
célját veszélyezteti és az alapító - a bíróság felhívása ellenére - a
kijelölést nem vonja vissza és kezelőként más szervet (szervezetet) nem jelöl
ki.
(5) A megszűnt alapítvány vagyonát -
az alapító okirat eltérő rendelkezése hiányában - a bíróság hasonló célú
alapítvány támogatására köteles fordítani.
(6) A bíróság az érdekelt alapítók
közös kérelmére - új alapítvány létrehozása vagy más alapítványhoz való csatlakozás
céljából - elrendelheti az alapítványok egyesítését, ha ez az érintett
alapítványok céljainak megvalósításával összhangban áll. Az alapítványok
egyesítésére irányuló kérelemhez az új, illetőleg a megfelelően módosított - a
megszűnt alapítvány jogutódlásáról is rendelkező - alapító okiratot is csatolni
kell, egyebekben a bíróság eljárására az alapítvány nyilvántartásba vételére
vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
74/F. § (1) Az alapítvány működése felett az
ügyészség a reá irányadó szabályok szerint törvényességi felügyeletet gyakorol.
(2) Ha az alapítvány működésének
törvényessége másképp nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A
bíróság határidő kitűzésével kötelezi az alapítvány kezelőjét, hogy az
alapítvány jogszabálynak megfelelő működését állítsa helyre. A határidő
eredménytelen eltelte után a bíróság az alapítványt megszünteti.
74/H. § (1) Az egyesülés a tagok által
gazdálkodásuk eredményességének előmozdítására és gazdasági tevékenységük
összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított jogi
személyiséggel rendelkező kooperációs társaság. Az egyesülés saját nyereségre nem
törekszik, vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és
egyetemlegesen felelnek.
(2) Az egyesülés az összehangolási
feladatok teljesítését segítő egyéb szolgáltatási és közös gazdálkodási
tevékenységet is végezhet.
(3) Az egyesülés a cégjegyzékbe való
bejegyzéssel, a bejegyzés napjával jön létre.
(4) Az egyesülés elnevezést a
kooperációs társaság cégnevében fel kell tüntetni.
(5) Az egyesülésre vonatkozó
részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.
A SZEMÉLYEK POLGÁRI JOGI VÉDELME
A személyhez és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok
75. § (1) A személyhez fűződő jogokat
mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.
(2) A személyhez fűződő jogok
védelmére vonatkozó szabályokat a jogi személyekre is alkalmazni kell, kivéve
ha a védelem - jellegénél fogva - csak a magánszemélyeket illetheti meg.
(3) A személyhez fűződő jogokat nem
sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a
hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet. A
személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés vagy egyoldalú
nyilatkozat semmis.
76. § A személyhez fűződő jogok sérelmét
jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a
lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes
korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi
méltóság megsértése.
77. § (1) Mindenkinek joga van a
névviseléshez.
(2) Tudományos, irodalmi, művészi
vagy egyébként közszerepléssel járó tevékenységet - mások jogainak és törvényes
érdekeinek sérelme nélkül - felvett névvel is lehet folytatni.
(3) A jogi személy nevének
különböznie kell azoknak a korábban nyilvántartásba vett jogi személyeknek a
nevétől, amelyek hasonló működési körben és azonos területen tevékenykednek.
(4) A névviselési jog sérelmét
jelenti különösen, ha valaki jogtalanul más nevét használja, vagy jogtalanul
máséhoz hasonló nevet használ. A tudományos, irodalmi vagy művészi
tevékenységet folytató - ha neve összetéveszthető a már korábban is hasonló
tevékenységet folytató személy nevével - az érintett személy kérelmére saját
nevét is csak megkülönböztető toldással vagy elhagyással használhatja e
tevékenység gyakorlása során.
78. § (1) A személyhez fűződő jogok
védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is.
(2) A jóhírnév sérelmét jelenti
különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít,
híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.
79.
§ A sajtó-helyreigazításra irányuló igény érvényesítésének szabályait a
sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi
CIV. törvény, valamint a polgári perrendtartásról rendelkező törvény állapítja
meg.
80. § (1) A személyhez fűződő jogok
megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos
bármiféle visszaélés.
(2) Képmás vagy hangfelvétel
nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett
személy hozzájárulása szükséges.
(3) Az eltűnt, valamint a súlyos
bűncselekmény miatt büntető eljárás alatt álló személyről készült képmást
(hangfelvételt) nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a
hatóság engedélyével szabad felhasználni.
81. § (1) Személyhez fűződő jogokat sért,
aki a levéltitkot megsérti, továbbá aki a magántitok vagy üzleti titok
birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb
módon visszaél.
(2) Üzleti titok a gazdasági
tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat,
amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy
felhasználása a jogosult - ide nem értve a magyar államot - jogszerű pénzügyi,
gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban
tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.
(3) Nem minősül üzleti titoknak az
állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi
támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az
állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával,
hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen
vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az
adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény
közérdekből elrendeli. A nyilvánosságra hozatal azonban nem eredményezheti az
olyan adatokhoz - így különösen a technológiai eljárásokra, a műszaki
megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai
módszerekre, továbbá a know-how-ra vonatkozó adatokhoz - való hozzáférést,
amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan
sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános
adat megismerésének lehetőségét.
(4) Az, aki az államháztartás
valamely alrendszerével pénzügyi, illetve üzleti kapcsolatot létesít, kérésre
köteles a jogviszonnyal összefüggő és a (3) bekezdés alapján közérdekből
nyilvános adatokra vonatkozóan tájékoztatást adni. A felvilágosítás oly módon
is történhet, hogy az adatokat a honlapon vagy a hirdetményi lapban teszik
közzé. A felvilágosítás megtagadása esetén, vagy ha a felvilágosítást kérő
szerint a tájékoztatás nem kielégítő, a törvényességi felügyelet gyakorlására
jogosult szerv eljárása kezdeményezhető.
82. § A törvény védi a magánlakáshoz és a
jogi személy céljaira szolgáló helyiségekhez fűződő jogot.
83. § (1) A számítógéppel vagy más módon
történő adatkezelés és adatfeldolgozás a személyhez fűződő jogokat nem
sértheti.
(2) A nyilvántartott adatokról
tájékoztatást - az érintett személyen kívül - csak az arra jogosult szervnek
vagy személynek lehet adni.
(3) Ha a nyilvántartásban szereplő
valamely tény vagy adat nem felel meg a valóságnak, az érintett személy a
valótlan tény vagy adat helyesbítését külön jogszabályban meghatározott módon
követelheti.
84. § (1) Akit személyhez fűződő jogában
megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket
támaszthatja:
a) követelheti a jogsértés
megtörténtének bírósági megállapítását;
b) követelheti a jogsértés abbahagyását
és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;
c) követelheti, hogy a jogsértő
nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség
esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő
nyilvánosságot biztosítsanak;
d) követelheti a sérelmes helyzet
megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő
részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog
megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását;
e) kártérítést követelhet a polgári
jogi felelősség szabályai szerint.
(2) Ha a kártérítés címén megítélhető
összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a
jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat.
(3) E szabályok irányadók akkor is,
ha a jogsértés tilos reklám közzétételével történt.
85. § (1) A személyhez fűződő jogokat - a
(2) és a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - csak személyesen lehet
érvényesíteni. A korlátozottan cselekvőképes személy a személyhez fűződő jogai
védelmében maga is felléphet.
(2) A cselekvőképtelen személyhez
fűződő jogok védelmében törvényes képviselője, az ismeretlen helyen távollevő
személyhez fűződő jogok védelmében pedig hozzátartozója vagy gondnoka léphet
fel.
(3) Meghalt személy emlékének
megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy,
akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. Ha a meghalt személy
(megszűnt jogi személy) jó hírnevét sértő magatartás közérdekbe ütközik, a
személyhez fűződő jog érvényesítésére az ügyész is jogosult.
(4) Ha a jogsértést
valószínűsítették, és a késedelem jóvá nem tehető kárral járhat, a bíróság
ideiglenes intézkedést tehet; ennek során elrendelheti a jogsértés eszközének
bírósági zár alá vételét is.
A szellemi alkotásokhoz fűződő jogok
86. § (1) A szellemi alkotás a törvény
védelme alatt áll.
(2) A védelmet - e törvény
rendelkezésein kívül - az alkotások meghatározott fajtáira, valamint egyes
rokon tevékenységekre a szerzői, az iparjogvédelmi (a szabadalmi, a védjegy-,
eredetmegjelölés-, származásjelzés- és mintaoltalom), valamint a hangfelvételek
előállítóit védő jogszabályok határozzák meg.
(3) A törvény védi azokat a szellemi
alkotásokat is, amelyekről a külön jogszabályok nem rendelkeznek, de amelyek
társadalmilag széles körben felhasználhatók és még közkinccsé nem váltak.
(4) A személyeket védelem illeti meg
a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismereteik és tapasztalataik
tekintetében is. A védelmi idő kezdetét és tartamát jogszabály határozza meg.
87. § (1) Akinek szellemi alkotáshoz
fűződő jogát megsértik - a külön jogszabályban meghatározott védelmen kívül - a
személyhez fűződő jogok megsértése esetén irányadó polgári jogi igényeket
támaszthatja.
(2) A külön jogszabályok hatálya alá
nem tartozó szellemi alkotásokat és a személyek vagyoni értékű gazdasági,
műszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait érintő védelem körében a
jogosult azt is követelheti, hogy az eredményeit elsajátító vagy felhasználó
személy részeltesse őt az elért vagyoni eredményben.
A TULAJDONJOG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
94. § (1) Minden birtokba vehető dolog
tulajdonjog tárgya lehet.
(2) Ha a törvény kivételt nem tesz,
a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az
értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre.
95. § (1) A tulajdonjog kiterjed mindarra,
ami a dologgal olyképpen van tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a dolog
vagy elválasztott része elpusztulna, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága
számottevően csökkenne (alkotórész).
(2) A tulajdonjog kétség esetében
kiterjed arra is, ami nem alkotórész ugyan, de a dolog rendeltetésszerű
használatához vagy épségben tartásához rendszerint szükséges, vagy azt
elősegíti (tartozék).
96. § A föld tulajdonjoga a föld méhének
kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki.
97. § (1) Az épület tulajdonjoga a
földtulajdonost illeti meg.
(2) Az építkezőt illeti meg az
épület tulajdonjoga, ha törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli
megállapodás így rendelkezik.
(3) A földtulajdonost az épületre,
az épület tulajdonosát pedig a földre elővásárlási jog illeti meg.
A tulajdonjog tartalma és védelme
98. § A tulajdonost megilleti a birtoklás
joga és a birtokvédelem.
A használat és a hasznok szedésének joga
99. § A tulajdonos jogosult a dolgot
használni és a dologból folyó hasznokat szedni, viseli a dologgal járó terheket
és a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit sem lehet
kötelezni.
100. § A tulajdonos a dolog használata
során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat,
különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását
veszélyeztetné.
101. § (1) A tulajdonos nem foszthatja meg
a szomszédos épületet a szükséges földtámasztól anélkül, hogy más megfelelő
rögzítésről ne gondoskodnék.
(2) A tulajdonos a földjére áthajló
ágakról lehullott gyümölcsöket megtarthatja, ha azokat a fa tulajdonosa fel nem
szedi; az áthajló ágak és átnyúló gyökerek levágására nem jogosult, kivéve ha
azok a föld rendes használatában gátolják, és a fa tulajdonosa azokat felhívás
ellenére sem távolítja el.
102. § (1) Ha közérdekű munkálatok
elvégzése, állatok befogása, az áthajló ágak gyümölcsének összegyűjtése, az
ágak és gyökerek eltávolítása céljából vagy más fontos okból szükséges, a
tulajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést megengedni.
(2) A tulajdonos a szomszédos földet
kártalanítás ellenében használhatja, amennyiben ez a földjén való építkezéshez,
bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok elvégzéséhez szükséges.
103. § (1) Ha a földeket kerítés (sövény)
vagy mezsgye választja el egymástól, ennek használatára a szomszédok közösen jogosultak.
(2) A fenntartással járó költségek a
szomszédokat olyan arányban terhelik, amilyen arányban őket a jogszabály a
kerítés létesítésére kötelezi. Ha jogszabály erről nem rendelkezik, a költségek
őket a határolt földhosszúság arányában terhelik.
104. § (1) A föld határvonalán álló fa vagy
bokor és annak gyümölcse egyenlő arányban a szomszédokat illeti. A
fenntartással járó költségeket a szomszédok ugyanilyen arányban viselik.
(2) Ha a határvonalon álló fa vagy
bokor valamelyik föld rendeltetésszerű használatát gátolja, e föld tulajdonosa
követelheti, hogy azt közös költségen távolítsák el.
105. § A tilosban talált állatot a föld
használója mindaddig visszatarthatja, amíg az általa okozott kárt tulajdonosa
meg nem téríti.
106. § A törvénynek a szomszédjogra
vonatkozó rendelkezéseitől jogszabály vagy a felek megállapodása eltérhet.
107. § (1) Másnak életét, testi épségét
vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély
(szükséghelyzet) esetében a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a
szükséghelyzet megszüntetése végett a szükséges mértékben igénybe vegyék,
felhasználják, illetőleg abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegető
szükséghelyzet esetében ez a kötelezettség a tulajdonost csak akkor terheli, ha
a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely
a tulajdonost a behatás következtében érheti.
(2) A tulajdonos a szükséghelyzetbe
került személytől kártalanítást, attól pedig, aki a szükséghelyzet
megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, kártérítést követelhet.
(3) Ha több személy életét vagy
vagyonát fenyegető veszélyt egyes veszélyeztetett tárgyak feláldozásával
hárítanak el, az ebből eredő kárt, amennyiben e tárgyak feláldozása szükséges
volt, veszélyeztetett érdekeik arányában valamennyien viselik; ezt a szabályt
kell alkalmazni a veszély elhárítására fordított szükséges költség megosztására
is.
108. § (1) Az ingatlan tulajdonosa tűrni
köteles, hogy az erre külön jogszabályban feljogosított szervek - a szakfeladataik
ellátásához szükséges mértékben - az ingatlant időlegesen használják, arra
használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben
az esetben az ingatlan tulajdonosát az akadályoztatás (korlátozás) mértékének
megfelelő kártalanítás illeti meg.
(2) Ha a használat vagy egyéb
korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti vagy jelentős
mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvásárlását, illetőleg
kisajátítását kérheti.
(3) A tulajdonjog gyakorlásával kapcsolatos
termelési, építésügyi, egészségügyi, vízügyi és egyéb előírásokat külön
jogszabályok tartalmazzák.
109. § (1) Ha a tulajdonos jóhiszeműen
földjének határain túl építkezett, a szomszéd - választása szerint -
követelheti, hogy a túlépítő
a) a beépített rész használatáért és a
beépítéssel okozott értékcsökkenésért adjon kártalanítást,
b) a beépített részt vásárolja meg, ha
a föld megosztható, vagy
c) az egész földet vásárolja meg.
(2) A szomszéd az egész földjének
megvásárlását akkor követelheti a túlépítőtől, ha
a) a föld fennmaradó része a túlépítés
következtében használhatatlanná válik,
b) a földdel kapcsolatos valamely jog
vagy foglalkozás gyakorlása a túlépítés következtében lehetetlenné vagy
számottevően költségesebbé válik.
110. § (1) Ha a túlépítő rosszhiszemű volt,
vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a
túlépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan
károsodást, a szomszéd a 109. § (1) bekezdésében meghatározottakon kívül -
választása szerint - követelheti, hogy a túlépítő
a) saját földjét és az épületet a
gazdagodás megtérítése ellenében bocsássa tulajdonába, vagy
(2) A szomszéd az épület lebontását
akkor követelheti, ha ez az okszerű gazdálkodás követelményeivel nem
ellenkezik. A lebontás és az eredeti állapot helyreállításának költségei a
túlépítőt terhelik; megilleti azonban a beépített anyag elvitelének a joga.
111. § (1) A bíróság a túlépítés
következményeit a szomszéd választásától eltérően is megállapíthatja; nem
alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindkét fél tiltakozik.
112. § (1) A tulajdonost megilleti az a
jog, hogy a dolog birtokát, használatát vagy hasznai szedésének jogát másnak
átengedje, a dolgot biztosítékul adja vagy más módon megterhelje, továbbá hogy
tulajdonjogát másra átruházza vagy azzal felhagyjon.
(2) Az ingatlan tulajdonjogával
felhagyni nem lehet.
113. § Ha az épület tulajdonjoga a
földtulajdonost illeti meg, az épület tulajdonjogát csak a föld tulajdonjogával
együtt lehet átruházni és megterhelni.
114. § (1) Ha jogszabály vagy bírósági
határozat a rendelkezés jogát kizárja vagy korlátozza, az e tilalommal,
illetőleg korlátozással ellentétes rendelkezés semmis.
(2) Az elidegenítés és terhelés
jogát szerződéssel csak a tulajdonjog átruházása alkalmával lehet korlátozni
vagy kizárni és csak abból a célból, hogy a tilalom az átruházónak vagy más
személynek a dologra vonatkozó jogát biztosítsa. Ingatlan esetében az
ingatlan-nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek
biztosítására a tilalom szolgál.
(3) A szerződéssel kikötött
elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés semmis, feltéve hogy
a) a tilalmat az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték,
b) a rendelkezésre jogot alapító
személy egyébként rosszhiszemű volt, vagy
c) a rendelkezés ellenérték nélkül
történt.
115. § (1) A tulajdonjogi igények nem
évülnek el.
(2) A tulajdonos a birtokvédelem
szabályai szerint önhatalommal is kizárhat vagy elháríthat minden olyan
jogellenes beavatkozást vagy behatást, amely tulajdonjogának gyakorlását
akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi.
(3) A tulajdonos követelheti a
jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését, ha pedig a dolog a
birtokából kikerült, követelheti a visszaadását.
116. § (1) Ha az ingatlantulajdonos a
tulajdonjogot ingatlan-nyilvántartáson kívül szerezte, igényt tarthat arra,
hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse.
(2) Az ingatlan-nyilvántartás - ha
jogszabály kivételt nem tesz - a tulajdonjog és más jogosultságok fennállását
hitelesen tanúsítja.
(3) Az ingatlan-nyilvántartás
részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.
117. § (1) Átruházással - ha a törvény
kivételt nem tesz - csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot
megszerezni.
(2) A tulajdonjog megszerzéséhez az
átruházásra irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a dolog átadása is
szükséges. Az átadás a dolog tényleges birtokba adásával vagy más olyan módon
mehet végbe, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a
tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került.
(3) Ingatlan tulajdonjogának az
átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a
tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.
(4) Többszöri eladás esetén az a
vevő követelheti a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését,
aki elsőnek jóhiszeműen birtokba lépett, ha pedig ilyen nincs, a korábbi vevő,
kivéve ha a későbbi vevő tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.
Ezt a rendelkezést kell alkalmazni többszöri ajándékozás esetén is.
118. § (1) Kereskedelmi forgalomban eladott
dolgon a jóhiszemű vevő akkor is tulajdonjogot szerez, ha a kereskedő nem volt
tulajdonos.
(2) Kereskedelmi forgalmon kívül is
tulajdonjogot szerez az, aki a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében
olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta. A tulajdonos azonban
a dolgot az első szerzéstől számított egy éven belül az ellenszolgáltatás
megtérítése fejében visszaválthatja. A felek jogviszonyára egyébként a jogalap
nélküli jóhiszemű birtoklás szabályai irányadók.
119. § Akire pénzt vagy bemutatóra szóló
értékpapírt ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt
tulajdonos.
Tulajdonszerzés hatósági határozattal és árverés
útján
120. § (1) Aki a dolgot hatósági határozat
vagy árverés útján jóhiszeműen szerzi meg, tulajdonossá válik, tekintet nélkül
arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. Ez a rendelkezés ingatlan árverése
esetére nem vonatkozik.
(2) Ha az állam bírósági vagy más
hatósági határozattal kártalanítás nélkül szerez tulajdont, a tulajdon
értékének erejéig felel a volt tulajdonosnak a tulajdonszerzéskor jogszabály,
bírósági és más hatósági határozat vagy visszterhes szerződés alapján jóhiszemű
személlyel szemben fennálló kötelezettségéért. Az állam felelőssége azonban csak
akkor áll fenn, ha a volt tulajdonosnak egyéb lefoglalható vagyontárgyára
vezetett végrehajtás eredménytelen volt.
(3) Az állam tulajdonszerzése nem
érinti az ingatlan-nyilvántartásba jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett
jogokat.
121. § (1) Elbirtoklás útján megszerzi a
dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként ingatlan esetében tizenöt, más
dolog esetében pedig tíz éven át szakadatlanul birtokolja.
(2) Aki bűncselekménnyel vagy
egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás
útján nem szerez tulajdonjogot.
(4) Az ingatlan tulajdonjogát
elbirtoklás útján akkor sem lehet megszerezni, ha az elbirtoklás feltételei
csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg.
(5) Ha az elbirtokló a tulajdonjogát
az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezteti be, a tulajdonszerzésre nem
hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva
ellenérték fejében jogot szerzett.
122. § Az új birtokos saját elbirtoklásának
idejéhez hozzászámíthatja azt az időt, amely elődjének birtoklása idején már
elbirtoklási időnek minősült.
123. § Ha a tulajdonos menthető okból nincs
abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály
megszűnésétől számított egy évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha
egyébként az elbirtoklási idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb volna
hátra.
124. § (1) Az elbirtoklás megszakad, ha
a) a tulajdonos a birtokost a dolog
kiadására írásban felszólítja vagy eziránt bírósághoz fordul,
b) tulajdonos a dologgal rendelkezik
(112. §),
c) a birtokos a birtokot akaratán kívül
elveszti, és azt egy éven belül nem szerzi vissza, illetőleg egy éven belül nem
kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.
(2) Ha az elbirtoklás megszakad, a
birtoklásnak addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a
megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik.
A termékek, a termények és a szaporulat elsajátítása
125. § (1) Akinek más dolgán olyan joga
van, amely őt a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére
jogosítja - ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg -, az elválással
tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a
termék, a termény vagy a szaporulat származik, a birtokba vétellel válik
tulajdonossá.
(2) Ha valakinek az a joga, amely őt
a termékek, a termények vagy a szaporulat tulajdonbavételére jogosítja, megszűnik,
mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna, követelheti, hogy a tulajdonos a
termékeket, a terményeket, illetőleg a szaporulatot munkája arányában és
máshonnan meg nem térülő költekezései erejéig elsősorban természetben
szolgáltassa ki.
(3) A jóhiszemű birtokos addig az
időpontig, amíg rosszhiszeművé nem válik, vagy a dolgot tőle a bíróság vagy a
községi (városi, fővárosi kerületi) jegyző előtt vissza nem követelik, az
elválással tulajdonjogot szerez a dolog termékein, terményein és szaporulatán.
126. § A föld tulajdonosa megszerzi
mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld
alkotórészévé (növedék). Ezt a szabályt a termékre, a terményre és a
szaporulatra nem lehet alkalmazni, ha az valamely jogviszony alapján mást illet.
A gazdátlan javak elsajátítása
127. § Ha a dolognak nincs tulajdonosa,
azon birtokbavétellel bárki tulajdonjogot szerezhet.
A vadak, a halak tulajdonjogának megszerzése
128. § (1) A vadak, továbbá a folyóvizekben
és a természetes tavakban élő halak, valamint más hasznos víziállatok - ha
törvény eltérően nem rendelkezik - az állam tulajdonában vannak.
(2) A vadászterületen elejtett,
elfogott, illetőleg elhullott vad a vadászatra jogosult tulajdonába kerül.
(3) A halászati jog gyakorlására
jogosult által kifogott hal és más hasznos víziállat tulajdonjogát - ha törvény
eltérően nem rendelkezik - a halászati jog gyakorlására jogosult szerzi meg. A
nem a jogosult által kifogott hal, valamint más hasznos víziállat - ha törvény
eltérően nem rendelkezik - a halászati jog gyakorlására jogosult tulajdonába
kerül.
129. § (1) Ha valaki feltehetően más
tulajdonában lévő dolgot talál, és annak tulajdonjogára igényt tart, megszerzi
a tulajdonjogot, ha
a) mindent megtett, amit a jogszabály
annak érdekében ír elő, hogy a dolgot a tulajdonosa visszakaphassa, és
b) a tulajdonos a találástól számított
egy éven belül a dologért nem jelentkezett.
(2) Nem szerez tulajdonjogot a
találó, ha a dolgot a közönség számára nyitva álló hivatali, vállalati vagy más
épületben vagy helyiségben, továbbá közforgalmú közlekedési és szállítási
vállalat szállítóeszközén találta. Ilyen esetben a dolgot a hivatal vagy a
vállalat három hónapi őrizet után értékesítheti; a tulajdonos a találást követő
egy éven belül követelheti a dolog, illetve a vételár kiadását.
130. § Ha a talált dolog nagyobb értékű, és
annak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, a találó méltányos összegű
találódíjra jogosult, feltéve hogy megtett mindent, amit a jogszabályok
előírnak avégből, hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa.
131. § Ha a talált dolog tulajdonosa az egy
évi határidőn belül nem jelentkezik, és a dolgon a találó sem szerez tulajdonjogot,
a tulajdonjog, illetőleg a dolog értékesítéséből befolyt vételár az államot
illeti.
132. § (1) Ha valaki olyan értékes dolgot
talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga
egyébként is feledésbe ment, köteles azt az államnak felajánlani.
(2) Ha az állam a dologra nem tart
igényt, az a találó tulajdonába megy át; ellenkező esetben a találó a dolog
értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult.
(3) Ha az (1) bekezdésben megjelölt
talált tárgy muzeális vagy műemléki értékű, annak tulajdonjoga az államot
illeti meg. Az ilyen tárgyak találásához kapcsolódó eljárás szabályait,
valamint a találónak járó díj mértékét külön jogszabály állapítja meg.
133. § (1) Aki idegen dolog feldolgozásával
vagy átalakításával a maga számára jóhiszeműen új dolgot állít elő, a dolog
tulajdonosának választása szerint köteles a dolog értékét megtéríteni, vagy
munkája értékének megtérítése ellenében az új dolog tulajdonjogát átengedni.
(2) Ha a munka értéke a feldolgozott
vagy átalakított dolog értékét lényegesen meghaladja, a dolog tulajdonosát
választási jog nem illeti, csupán a dolog értékének megtérítését követelheti.
(3) Ha a feldolgozó vagy átalakító
rosszhiszemű volt, a választás joga minden esetben az anyag tulajdonosát
illeti; ha az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát választja, csak
gazdagodását köteles megtéríteni.
134. § (1) Ha több személy dolgai úgy
egyesülnek vagy vegyülnek, hogy azokat csak aránytalan károsodás vagy
aránytalan költekezés árán vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani, közös
tulajdon keletkezik. Ha a tulajdonosok bármelyike a közös tulajdont nem
kívánja, az, akinek dolga az egyesülés előtt nagyobb értékű volt, választhat,
hogy a dolgot a többi tulajdonos kártalanítása ellenében tulajdonába veszi vagy
kártalanítás ellenében azoknak átengedi.
(2) A választási jog nem illeti meg
azt, aki az egyesülést vagy vegyülést rosszhiszeműen maga idézte elő. Ilyen
esetben a rosszhiszemű volt tulajdonos csak a gazdagodás megtérítését
követelheti.
(2) Ha az átalakított, feldolgozott,
egyesült vagy összevegyült dolog tulajdonjogára egyik fél sem tart igényt, azt
értékesíteni kell, és a vételárat a jogosultak között megfelelő arányban fel
kell osztani.
(3) Ilyen esetben azt a felet, aki
csak gazdagodása mértékéig igényelhet megtérítést, a vételárból legfeljebb a
teljes kártalanításra jogosultak kielégítése után fennmaradó összeg illeti meg.
136. § (1) Ha valaki idegen anyaggal saját
földjére vagy a használatában álló földre épít, beépítéssel megszerzi az anyag
tulajdonjogát, de az anyag értékét köteles megtéríteni.
137. § (1) Ha valaki anélkül, hogy erre
jogosult lenne, idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a földtulajdonos
szerzi meg, köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. A bíróság a
földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek, illetőleg - ha a
föld megosztható - a föld megfelelő részének a megvásárlására.
(2) A ráépítő szerzi meg a földnek,
illetőleg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha az épület értéke a
földnek, illetőleg a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A
bíróság a földtulajdonos kérelmére azt is megállapíthatja, hogy a ráépítő csak
az épület tulajdonjogát szerezte meg; ebben az esetben a ráépítőt a földön
használati jog illeti meg.
(3) Ha valaki a más tulajdonában
levő épületet bővíti, ahhoz hozzáépít vagy azt átépíti, vagy ha az idegen
földön már épület áll, a ráépítéssel - a felek eltérő megállapodása hiányában -
közös tulajdon keletkezik. A ráépítő tulajdoni hányadát az egész ingatlan
értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kell megállapítani.
(4) A ráépítő tulajdonszerzésére
vonatkozó szabályokat [(2)-(3) bekezdés] nem lehet alkalmazni, ha a ráépítő
rosszhiszemű volt, vagy ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben
tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem
okozott volna aránytalan károsodást.
138. § (1) Ha a ráépítő szerzi meg a
földnek, illetőleg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, köteles annak
forgalmi értékét a földtulajdonosnak megtéríteni; ha pedig a ráépítő
földhasználati jogot szerzett, a föld használatáért köteles ellenértéket
fizetni. Ha a ráépítő nem szerzi meg az egész föld tulajdonjogát, a ráépítéssel
okozott értékcsökkenésért is köteles a földtulajdonosnak kártalanítást fizetni.
(3) A ráépítésre egyébként a
túlépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
139. § (1) A tulajdonjog ugyanazon a dolgon
meghatározott hányadok szerint több személyt is megillethet.
(2) Kétség esetén a tulajdonos
társak tulajdoni hányada egyenlő.
140. § (1) A tulajdonostársak mindegyike
jogosult a dolog birtoklására és használatára; e jogot azonban az egyik
tulajdonostárs sem gyakorolhatja a többiek jogainak és a dologhoz fűződő törvényes
érdekeinek sérelmére.
(2) A birtoklás, a használat, a
hasznosítás, valamint a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó kiadások
kérdésében a tulajdonostársak - ha a törvény másként nem rendelkezik -
szótöbbséggel határoznak; minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában
van szavazati joga.
141. § A dolog hasznai a tulajdonostársakat
tulajdoni hányaduk arányában illetik meg; ilyen arányban terhelik őket a dolog
fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások, a közös tulajdoni
viszonyból eredő kötelezettségek, és ugyanilyen arányban viselik a dologban
beállott kárt is.
142. § Az állag megóvásához és
fenntartásához feltétlenül szükséges munkálatokat bármelyik tulajdonostárs
jogosult elvégezni; az ilyen kiadások ráeső részét mindegyik tulajdonostárs
viselni köteles. Ilyen kiadások előtt azonban a tulajdonostársakat a lehetőség
szerint értesíteni kell.
143. § (1) Ha a törvény szótöbbséges
határozatot kíván meg, és a határozat az okszerű gazdálkodást sérti, vagy a
kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a kisebbség a határozatot a
bíróságnál megtámadhatja. A megtámadás a határozat végrehajtását nem gátolja, a
bíróság azonban indokolt esetben a végrehajtást felfüggesztheti.
(2) Ezt a szabályt kell alkalmazni
akkor is, ha a tulajdonostársak között vitás, hogy a tervezett munkálat
feltétlenül szükséges-e az állag megóvásához és fenntartásához.
(3) Ha a törvény szótöbbséggel
hozott határozatot kíván meg, és ilyen határozat nincs, a birtoklás, a
használat vagy a hasznosítás kérdésében bármelyik tulajdonostárs kérelmére a
bíróság határoz.
144. § A tulajdonostársak egyhangú
határozata szükséges
a) a rendes gazdálkodás körét meghaladó
kiadásokhoz,
b) az egész dolog feletti tulajdonjog
átruházásához, az egész dolog haszonélvezetbe vagy használatba adásához,
biztosítékul lekötéséhez vagy más módon való megterheléséhez.
145. § (1) Saját tulajdoni hányadával
bármelyik tulajdonostárs rendelkezhet.
(2) A tulajdonostárs tulajdoni
hányadára a többi tulajdonostársat harmadik személlyel szemben elővásárlási,
előbérleti, illetőleg előhaszonbérleti jog illeti meg.
(3) A külön jogszabályokban más
személy részére biztosított elővásárlási jog - ha törvény kivételt nem tesz -
megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát.
146. § A tulajdonjog védelmében bármelyik
tulajdonostárs önállóan is felléphet.
A közös tulajdon megszüntetése
147. § A közös tulajdon megszüntetését
bármelyik tulajdonostárs követelheti; az e jogról való lemondás semmis.
148. § (1) A közös tulajdon tárgyait
elsősorban természetben kell megosztani.
(2) A közös tulajdon tárgyait vagy
azok egy részét - ha ez a tulajdonostársak körülményeire tekintettel indokolt -
megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába
adhatja. Ehhez a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs beleegyezése szükséges,
kivéve, ha a bíróság a közös tulajdonban álló ingatlanrészt az abban lakó
tulajdonostárs tulajdonába adja, és ez nem sérti a bennlakó méltányos érdekeit.
(3) Ha a közös tulajdon más módon
nem szüntethető meg, illetőleg a természetbeni megosztás jelentékeny
értékcsökkenéssel járna, vagy gátolná a rendeltetésszerű használatot, a közös
tulajdon tárgyait értékesíteni kell, és a vételárat kell a tulajdonostársak
között megfelelően felosztani. A tulajdonostársakat az elővásárlási jog
harmadik személlyel szemben az értékesítés során is megilleti.
(4) A bíróság nem alkalmazhatja a
közös tulajdon megszüntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi
tulajdonostárs tiltakozik.
149. § (1) Épületen úgy is lehet közös
tulajdont létesíteni, hogy az épület meghatározott részei - elsősorban a
lakások - a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak (társasház-tulajdon).
(2) A társasház-tulajdon
létesítéséhez a tulajdonostársak alapító okiratba foglalt megállapodása és a
társasház-tulajdonnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
(3) A közös tulajdonnak
társasház-tulajdonná való átalakítását bármelyik tulajdonostárs kérelmére a
bíróság is elrendelheti. Ebben az esetben az alapító okiratot a bíróság ítélete
pótolja.
(4) A társasház-tulajdonra a közös
tulajdon szabályait a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell
alkalmazni.
155. § Ha az épület tulajdonjogát az
építkező szerzi meg [97. § (2) bek., 137. § (2) bek.], az épület tulajdonosát
az épület fennállásáig a földre (földrészletre) használati jog illeti meg.
156. § (1) A megállapodáson vagy bírósági
határozaton alapuló földhasználati jogánál fogva az épület tulajdonosa jogosult
a föld (földrészlet) használatára és hasznai szedésére, valamint köteles
viselni az ennek fenntartásával járó terheket.
(2) Az épület tulajdonjogának
örökléssel vagy átruházással történő megszerzése esetén az épület új
tulajdonosát a földhasználati jog változatlan feltételekkel illeti meg.
A haszonélvezet és a használat
157. § (1) Haszonélvezeti jogánál fogva a
jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja,
használhatja és hasznait szedheti.
(2) A haszonélvezeti jog fennállása
alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak
annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él.
(3) A haszonélvezeti jog a dolog
tulajdonosának személyében beállott változásra tekintet nélkül fennmarad.
(4) A haszonélvezeti jog korlátozott
időre és legfeljebb a jogosult élete végéig állhat fenn.
158. § (1) Szerződés alapján haszonélvezet
azzal keletkezik, hogy a dolgot átadják, az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti
jogot pedig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik.
(2) Ha az ingatlanon jogszabálynál,
bírósági vagy hatósági rendelkezésnél fogva keletkezik haszonélvezet, a
haszonélvezeti jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni; ha ez
elmarad, a haszonélvezet a dolognak csak rosszhiszemű vagy olyan megszerzőjével
szemben érvényesíthető, aki a dologért ellenszolgáltatást nem adott.
159. § (1) A haszonélvező jogának
gyakorlásában a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles eljárni. Viseli a
dolog fenntartásával járó terheket a rendkívüli javítások és helyreállítások
kivételével; terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a dolog használatával
kapcsolatosak, és köteles viselni a dologhoz fűződő közterheket.
(2) A haszonélvező a haszonélvezeti
jogot nem ruházhatja át, de annak gyakorlását átengedheti. Ellenérték fejében a
haszonélvezeti jog gyakorlását csak akkor lehet átengedni, ha a tulajdonos -
azonos feltételek mellett - a dolog használatára nem tart igényt.
(3) A haszonélvező köteles a
tulajdonost a dolgot fenyegető veszélyről és a beállott kárról értesíteni -
ideértve azt az esetet is, ha őt harmadik személy a haszonélvezet gyakorlásában
akadályozza -, köteles továbbá tűrni, hogy a tulajdonos a veszély elhárítására,
illetőleg a kár következményeinek megszüntetésére a szükséges intézkedéseket
megtegye.
(4) A haszonélvezet megszűntével a
haszonélvező köteles a dolgot visszaadni. A haszonélvező felelős a dologban
bekövetkezett károkért, kivéve, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az
adott helyzetben általában elvárható. A rendeltetésszerű használattal járó
értékcsökkenést a haszonélvező nem köteles megtéríteni.
160. § A haszonélvező a haszonélvezet
keletkezésekor meglevő elhasználható dolgokkal, gazdasági felszereléssel és
állatállománnyal a rendes gazdálkodás által indokolt mértékben rendelkezhet; a
haszonélvezet megszűnésekor azonban köteles ezeket pótolni, ha pedig ez nem
lehetséges, értéküket megtéríteni.
161. § (1) A tulajdonos jogosult a
haszonélvezet gyakorlását ellenőrizni.
(2) Ha a haszonélvező a dolgot
rendeltetésének meg nem felelő módon használja, rongálja, vagy a dolognak a
haszonélvezet megszűntével való visszaadását egyébként veszélyezteti, és a
tulajdonos tiltakozása nem vezetett eredményre, a tulajdonos biztosítékot követelhet.
(3) Ha a haszonélvező nem ad
biztosítékot, a bíróság a tulajdonos kérelmére a haszonélvezeti jog gyakorlását
biztosíték adásáig felfüggesztheti.
(4) A tulajdonost ezek a jogok azzal
szemben is megilletik, akinek a haszonélvező a haszonélvezet gyakorlását
átengedte.
162. § (1) A haszonélvező a rendkívüli
javítási vagy helyreállítási munkálatokat elvégeztetheti, ha felszólítására a
tulajdonos azokat nem végzi el.
(2) A haszonélvezet megszűntekor a
haszonélvező követelheti a tulajdonostól a szükséges költségek megtérítését,
levonva azokból az időközi értékcsökkenésnek megfelelő összeget. Ha a
tulajdonos gazdagodása az így megállapított összeget meghaladja, a különbözetet
is köteles megtéríteni.
163. § (1) Ha a dolog egészben vagy
jelentős részben elpusztul, a tulajdonos nem köteles azt helyreállítani.
(2) Ha a tulajdonos a dolgot
helyreállítja, a haszonélvezeti jog feléled, de a tulajdonos kérheti a
helyreállításra fordított összeghez mért korlátozását.
(3) Ha a tulajdonos a dolgot nem
állítja helyre, a haszonélvezet megszűnik; ha azonban a haszonélvezet tárgya
helyébe más dolog lép, a haszonélvezet erre terjed ki. Ha a dolog helyébe
pénzösszeg lépett, a haszonélvező az összegnek a dolog helyreállítására vagy
pótlására fordítását is követelheti.
164. § (1) A kamatozó követelés vagy más
hasznot hajtó jog haszonélvezetére a dolgok haszonélvezetének szabályait kell
megfelelően alkalmazni.
(2) Haszonélvezettel terhelt jogot a
haszonélvezetre kiterjedő hatállyal csak a haszonélvező hozzájárulásával lehet
szerződéssel megszüntetni vagy a haszonélvező hátrányára megváltoztatni.
165. § (1) A használat jogánál fogva a
jogosult a dolgot a saját, valamint együttélő családtagjai szükségleteit meg
nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. A használat jogának
gyakorlása másnak nem engedhető át.
(2) Egyebekben a használat jogára a
haszonélvezet szabályait kell alkalmazni.
166. § (1) Telki szolgalom alapján valamely
ingatlan mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja,
vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a
jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék.
(2) Telki szolgalmat átjárás,
vízellátás és vízelvezetés, pince létesítése, vezetékoszlopok elhelyezése, épület
megtámasztása céljára vagy a jogosult számára előnyös más hasonló célra lehet
alapítani.
167. § Ha valamely föld nincs összekötve
megfelelő közúttal, a szomszédok kötelesek tűrni, hogy a jogosult földjeiken
átjárjon.
168. § (1) A telki szolgalom létesítésére
az ingatlan haszonélvezetének alapítására vonatkozó szabályokat kell
alkalmazni.
(2) Elbirtoklással szerzi meg a
telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen
annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig
engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra.
(3) A telki szolgalom önállóan
forgalom tárgya nem lehet.
169. § (1) A telki szolgalom gyakorlása
során a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosának érdekeit kímélve kell
eljárni.
(2) Ha a telki szolgalom gyakorlása
valamely berendezés vagy felszerelés használatával jár, a fenntartás költségei
a szolgalom jogosultját és kötelezettjét - ellenkező megállapodás hiányában -
olyan arányban terhelik, amilyen arányban a berendezést vagy felszerelést
használják.
170. § (1) A bíróság a telki szolgalmat
megszüntetheti vagy gyakorlását felfüggesztheti, ha az a jogosult ingatlanának
rendeltetésszerű használatához nem szükséges.
(2) A szolgalom megszűnik, ha a
jogosult azt tíz éven át nem gyakorolta - bár ez módjában állt -, vagy eltűrte,
hogy gyakorlásában akadályozzák.
171. § (1) Ingatlanra közérdekből a külön
jogszabályban feljogosított szervek javára - államigazgatási szerv
határozatával - szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani. A
használati jog alapításáért kártalanítás jár.
(2) A használati jog alapításának eseteit,
továbbá a kártalanítás szabályait külön jogszabály állapítja meg.
A KÖZTULAJDONRA VONATKOZÓ KÜLÖN SZABÁLYOK
172. § Ha törvény eltérően nem rendelkezik,
kizárólag az állam tulajdonában vannak
b) a felszín alatti vizek, a felszín
alatti vizek természetes víztartó képződményei, a folyóvizek és természetes
tavak, valamint ezek medre,
c) a folyóvíz elhagyott medre és a
folyóvízben újonnan keletkezett sziget,
d) az országos közutak, az országos
törzshálózati vasúti pályák, a nemzetközi kereskedelmi repülőtér, továbbá az
ország területe feletti légtér,
e) a távközlésre felhasználható
frekvenciák,
f) a hírközlő hálózatok működéséhez,
hírközlési szolgáltatások nyújtásához, illetőleg hírközlő hálózatok és
szolgáltatások együttműködéséhez szükséges azonosítók és ezek tartományai.
a) a kizárólag állami tulajdonban álló
dolgok,
b) törvényben meghatározott más dolgok.
(2) A forgalomképtelen dolgok
elidegenítése semmis.
Gazdálkodás az állami tulajdonnal
174. § A kizárólag állami tulajdonban álló
dolog birtokát, használatát, hasznai szedésének jogát az állam - törvényben
szabályozott módon - másnak átengedheti.
175. § Az állam az egyes vagyontárgyait
másra bízhatja, ebben az esetben - a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően
- ez utóbbi gyakorolja a tulajdonost a polgári jogi kapcsolatokban megillető
jogokat, és teljesíti a tulajdonos ilyen kötelezettségeit.
177. § (1) Ingatlant kivételesen,
közérdekből - törvényben megállapított esetekben, módon és célokra - lehet
kisajátítani. A kisajátított ingatlanért teljes, feltétlen és azonnali
kártalanítás jár.
(2) A kisajátítás részletes
szabályairól külön törvény rendelkezik.
181. § (1) Aki az állami tulajdon védelmére
vagy széles körben fenyegető veszély elhárítására irányuló célszerű
tevékenysége folytán károsodik, kártalanításra tarthat igényt, kivéve, ha ez a
tevékenység munkaköréből folyó közvetlen kötelessége volt. Ha e tevékenysége
során életét veszti, mindazokról gondoskodni kell, akiket eltartott, illetőleg
akiknek eltartására törvénynél fogva köteles lett volna, feltéve, hogy a
tartásra rászorulnak.
(2) Ezek az igények függetlenek
attól, hogy a károsodás üzemi balesetnek minősül-e, vagy hogy a károsult
károsodásának elhárítása érdekében úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben
általában elvárható.
(3) Kártalanításra az állami
tulajdon kezelője, ha pedig a károsodás széles körben fenyegető veszély
elhárításával kapcsolatban állt elő, az állam köteles.
187. § (1) A birtokot megszerzi, aki a
dolgot magához veszi, vagy akinek az más módon hatalmába kerül (birtokos).
(2) Birtokos az is, akitől a dolog
időlegesen más személy hatalmába került, valamint az, akinek a földjén
használati jog áll fenn.
188. § (1) Ha a birtokost birtokától
jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom),
birtokvédelem illeti meg.
(2) A birtokost a birtokvédelem
mindenkivel szemben megilleti, annak a kivételével, akitől a birtokot tilos
önhatalommal szerezte meg.
(3) A birtokos jogcíme szerint
részesül birtokvédelemben azzal szemben is, akitől a birtokát származtatja,
illetőleg akinek a birtokát időlegesen átengedte.
189. § (1) Közös birtok esetén a
birtokvédelem mindegyik birtokost önállóan megilleti, és követelheti a dolognak
közös birtokba bocsátását.
(2) A közös birtokosok - egymás
közötti viszonyuk alapján - egymással szemben is jogosultak birtokvédelemre.
190. § (1) A birtokos a birtoka ellen
irányuló támadást - a birtok megvédéséhez szükséges mértékben - önhatalommal is
elháríthatja.
(2) Az elveszett birtok
visszaszerzése érdekében önhatalmúlag csak akkor lehet fellépni, ha más
birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet
meghiúsítaná.
191. § (1) Akit birtokától megfosztanak
vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti
birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.
(3) A jegyző az eredeti
birtokállapotot helyreállítja, és a birtoksértőt e magatartásától eltiltja,
kivéve ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult
a birtoklásra, illetőleg birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles.
Határozatot hozhat továbbá a jegyző a hasznok, károk és költségek kérdésében
is.
(4) A jegyző határozata ellen
államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs; a birtoklás kérdésében hozott
határozatot három napon belül végre kell hajtani.
192. § (1) Az a fél, aki a jegyző
határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt
napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását.
(2) A birtokos az eredeti
birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését egy év eltelte után
közvetlenül a bíróságtól kérheti. A birtokos közvetlenül a bírósághoz fordulhat
akkor is, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás.
(3) A bíróság a birtokperben a
birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél
jogosultságát vélelmezni kell.
193. § (1) Aki jogalap nélkül van a dolog
birtokában, köteles a dolgot a birtoklásra jogosultnak kiadni.
(2) A birtokos a dolog kiadását
megtagadhatja, amíg a birtoklással kapcsolatosan őt megillető igényeket ki nem
elégítik; jogállására a felelős őrzés szabályai irányadók. Nem tagadhatja meg a
dolog kiadását az a birtokos, aki a dolgot bűncselekménnyel vagy egyébként
erőszakos vagy alattomos úton szerezte meg.
194. § (1) A birtokos, aki a dolog
kiadására köteles, követelheti a dologra fordított szükséges költségei
megtérítését - a dolog fenntartásával rendszerint együttjáró kisebb kiadások
kivételével -, továbbá elviheti az általa létesített berendezési és
felszerelési tárgyakat.
(2) A birtokos jóhiszeműsége esetén
a hasznokkal nem fedezett hasznos költségei megtérítését is követelheti,
rosszhiszeműsége esetén pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint
követelhet megtérítést.
(3) Az elvitel jogát csak az állag
sérelme nélkül lehet gyakorolni.
195. § (1) A birtokos köteles a jogosultnak
kiadni a dolog meglevő hasznait, kivéve ha ellenszolgáltatás fejében jutott
birtokához és jóhiszemű volt.
(2) A jóhiszemű birtokos az addig
terjedő időre, amíg a birtokot tőle a jegyző, illetőleg a bíróság előtt vissza
nem követelik, a hasznokért és a károkért nem felelős. A visszakövetelés
idejétől kezdve - ha nem vált nyilvánvalóan rosszhiszeművé - felelősségére az
általános szabályok, használati és a hasznok szedésére vonatkozó jogára pedig a
felelős őrzés szabályai az irányadók.
(3) A rosszhiszemű birtokos köteles
megfizetni azoknak a hasznoknak az értékét, amelyeket elfogyasztott vagy
beszedni elmulasztott, továbbá felelős a dologban bekövetkezett mindazokért a
károkért, amelyek a jogosultnál nem következtek volna be.
196. § (1) Aki a dolgot más érdekében
anélkül tartja magánál, hogy arra külön jogviszonynál fogva jogosult vagy
köteles volna, a dolog őrizetéről a jogosult költségére és veszélyére mindaddig
köteles gondoskodni, amíg az a dolgot át nem veszi (felelős őrzés). A felelős
őrző a dolgot költségei megtérítéséig visszatarthatja.
(2) A felelős őrzés tartama alatt a
felelős őrző a dolgot nem használhatja, kivéve amennyiben a használat a dolog
fenntartásához szükséges. Ha a dolgot e tilalom ellenére mégis használja, a
jogosulttal szemben minden olyan kárért felel, amely enélkül nem következett
volna be.
(3) A felelős őrző köteles a dolog
meglevő hasznait kiadni és az elfogyasztott vagy beszedni elmulasztott hasznok
értékét - az őrzésből folyó igényei beszámításával - megtéríteni.
197. § (1) Ha a jogosult a dolgot megfelelő
határidő alatt felszólításra nem szállítja el, és annak máshol való elhelyezése
aránytalan nehézséggel vagy a költségek előlegezésével járna, a felelős őrző a
dolgot értékesítheti vagy felhasználhatja.
(2) A gyorsan romló dolgot -
amennyiben lehetséges - értékesíteni kell, illetőleg fel kell használni.
(3) Az értékesítésből befolyt
összeg, illetőleg a felhasznált dolog ellenértéke a jogosultat illeti meg.
198. § (1) A szerződésből kötelezettség
keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás
követelésére.
(2) Jogszabály szerződés kötését
kötelezővé teheti.
(3) Szolgáltatásra irányuló
kötelezettség és jogosultság jogszabályból vagy hatósági rendelkezésből
szerződéskötés nélkül is keletkezhet, ha a jogszabály vagy a törvényes
jogkörében eljáró hatóság így rendelkezik, és a kötelezettet, a jogosultat és a
szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. Ebben az esetben - jogszabály
vagy hatóság eltérő rendelkezése hiányában - a szerződésre vonatkozó
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
199. § Egyoldalú nyilatkozatból csak a
jogszabályban megállapított esetekben keletkezik jogosultság a szolgáltatás
követelésére; az egyoldalú nyilatkozatokra - ha a törvény kivételt nem tesz - a
szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
200. § (1) A szerződés tartalmát a felek
szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező
akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
(2) Semmis az a szerződés, amely
jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve
ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Semmis a szerződés akkor is, ha
nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
201. § (1) A szerződéssel kikötött
szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem
következik - ellenszolgáltatás jár.
(2) Ha a szolgáltatás és
ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka
vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az
értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak
irányadók abban az esetben is, ha a hitelnyújtó szerződésben meghatározott
szolgáltatása és a teljes hiteldíj között - a szerződéskötés egyéb körülményeit
is figyelembe véve - feltűnően nagy az értékkülönbség.
202. § Ha a szerződő fél a szerződés
megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan
előnyt kötött ki, a szerződés semmis (uzsorás szerződés).
203. § (1) Az a szerződés, amellyel
harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták,
e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy
reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.
(2) Ha valaki hozzátartozójával vagy
olyan jogi személlyel, amellyel való viszonyában többségi befolyás áll fenn,
továbbá ha a jogi személy a tagjával vagy vezető tisztségviselőjével, illetve
annak hozzátartozójával köt ilyen szerződést, a rosszhiszeműséget, illetve az
ingyenességet vélelmezni kell. Ugyancsak vélelmezni kell a rosszhiszeműséget,
illetve az ingyenességet azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt
működő jogi személyek egymás közötti szerződéskötése esetén, akkor is, ha
közvetlen vagy közvetett többségi befolyás nem áll fenn.
(3) Az a fél, aki a szerződésből
származó ingyenes előnytől fel nem róható módon elesett, a harmadik személy
irányában nem felel.
204. § (1) Bírósági úton nem lehet
érvényesíteni
a) a játékból vagy fogadásból eredő
követeléseket, kivéve ha a játékot vagy fogadást állami engedély alapján
bonyolítják le;
b) a kifejezetten játék vagy fogadás
céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követeléseket;
c) azokat a követeléseket, amelyeknek
állami szerv útján való érvényesítését jogszabály kizárja.
(2) A bírósági úton nem
érvényesíthető követelés biztosítására kötött szerződés semmis; az önkéntes
teljesítést azonban nem lehet visszakövetelni.
(3) Azt, hogy a követelés bírósági
úton nem érvényesíthető, hivatalból kell figyelembe venni. Ezt a rendelkezést -
ha jogszabály másként nem rendelkezik - az elévült követelésekre nem lehet
alkalmazni.
A szerződési akarat és kifejezése
205. § (1) A szerződés a felek akaratának
kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
(2) A szerződés létrejöttéhez a
feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített
kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk
olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.
(3) A felek a szerződés megkötésénél
együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A
szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő
szerződést érintő minden lényeges körülményről.
(4) Ha a szerződéskötési
kötelezettség esetében a szerződési nyilatkozatok eltérnek egymástól, a felek
kötelesek álláspontjaik egyeztetését megkísérelni.
205/A. § (1) Általános szerződési feltételnek
minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése
céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és
amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.
(2) Az általános szerződési
feltételt használó felet terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt
a felek egyedileg megtárgyalták. Ezt a szabályt kell megfelelően alkalmazni
abban az esetben is, ha a felek között vitás, hogy a fogyasztói szerződésben a
fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott szerződési
feltételt a felek egyedileg megtárgyalták-e.
(3) Az általános szerződési
feltételnek minősítés szempontjából közömbös a szerződési feltételek
terjedelme, formája, rögzítésének módja, és az a körülmény, hogy a feltételek a
szerződési okiratba szerkesztve vagy attól elválasztva jelennek meg.
205/B. § (1) Az általános szerződési feltétel
csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a
másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy
ráutaló magatartással elfogadta.
(2) Külön tájékoztatni kell a másik
felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési
gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely
korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor
válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó
tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta.
205/C. § Ha az általános szerződési feltétel
és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés
részévé.
206. § (1) A szerződéskötési kötelezettség
körében, ha a felek nem állapodnak meg, a bíróság - jogszabály eltérő
rendelkezése hiányában - a szerződést létrehozhatja és tartalmát
megállapíthatja. Nem hozza létre a bíróság a szerződést, ha a szerződéskötésre
kötelezett fél bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem képes, vagy a
szerződés teljesítése nemzetgazdasági érdeket sértene.
(2) A szerződéskötési kötelezettség
körében a bíróság a szerződést nemzetgazdasági érdekből is módosíthatja,
megszüntetheti, felbonthatja vagy hatályában fenntarthatja.
(4) Ha a felek megállapodása
valamely nem lényeges kérdésre nem terjed ki, és a kérdést jogszabály vagy más
kötelező rendelkezés sem rendezi, a bíróság a szerződést - a szerződés céljának
és tartalmának figyelembevételével - a forgalmi szokások alapján kiegészítheti.
207. § (1) A szerződési nyilatkozatot vita
esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető
akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott
jelentése szerint értenie kellett.
(2) Ha az általános szerződési
feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma az (1) bekezdésben foglalt
szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel
meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb
értelmezést kell elfogadni.
(3) Nem alkalmazható a (2)
bekezdésben foglalt értelmezési szabály a 209/B. §, valamint a 301/A. § (5) és
(6) bekezdése alapján indított eljárásokban vitatott kikötés, illetve általános
szerződési feltétel tekintetében.
(4) Ha valaki jogáról lemond, vagy
abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.
(5) A felek titkos fenntartása vagy
rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös.
(6) A színlelt szerződés semmis; ha
pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell
megítélni.
208. § (1) A felek megállapodhatnak abban,
hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek (előszerződés). Az
előszerződést a szerződésre előírt alakban kell megkötni. Az előszerződés
alapján a felek kötelesek a szerződést megkötni.
(2) Jogszabály előszerződés kötését
kötelezővé teheti.
(3) A szerződés megkötésének
elmaradása esetén a bíróság bármelyik fél kérelmére a szerződést létrehozhatja
és tartalmát megállapíthatja. A bíróság a szerződést akkor is létrehozhatja, ha
az előszerződés a szerződés lényeges kérdéseiben való megállapodást nem
tartalmazza, feltéve, hogy a nemzetgazdaság és a felek érdekeinek
figyelembevételével, a felek tárgyalásai, korábbi szerződései és az eset összes
körülményei alapján a szerződés tartalma meghatározható.
(4) A bíróság a szerződést
kivételesen az előszerződésben megállapított feltételek módosításával is
létrehozhatja, ha ezt nemzetgazdasági érdek vagy a felek különös méltánylást
érdemlő érdeke indokolja.
(5) A szerződés megkötését bármelyik
fél megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az előszerződés létrejötte után beállott
körülmény folytán a szerződés teljesítésére nem képes, illetőleg a szerződés
megkötése nemzetgazdasági érdeket sértene, vagy ha e körülmény alapján a
szerződés megkötése után elállásnak vagy felmondásnak lenne helye.
(6) Az előszerződésre egyébként az
annak alapján megkötendő szerződésre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.
A szerződési feltételek tisztességtelensége
209. § (1) Tisztességtelen az általános
szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem
tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és
kötelezettségeit a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével
egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést
kötő fél hátrányára állapítja meg.
(2) A feltétel tisztességtelen
voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden
olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött
szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel
vagy más szerződésekkel való kapcsolatát.
(3) Külön jogszabály meghatározhatja
azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek
minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell
tekinteni.
(4) Az általános szerződési feltétel
és a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt feltétel
tisztességtelenségét önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos
vagy nem érthető.
(5) A tisztességtelen szerződési feltételekre
vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító,
illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési
kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek.
(6) Nem minősülhet
tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy
jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.
209/A. § (1) Az általános szerződési
feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést a sérelmet
szenvedett fél megtámadhatja.
(2) Fogyasztói szerződésben az
általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a
fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg
meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó
érdekében lehet hivatkozni.
209/B. § (1) Az általános szerződési
feltételként a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés 209/A.
§ (2) bekezdése szerinti érvénytelenségének megállapítását a külön
jogszabályban meghatározott szervezet is kérheti a bíróságtól. A bíróság a
tisztességtelen kikötés érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő
valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja.
(2) A külön jogszabályban
meghatározott szervezet kérheti továbbá az olyan általános szerződési feltétel
tisztességtelenségének megállapítását, amelyet fogyasztókkal történő
szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé,
akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra.
(3) A bíróság a (2) bekezdés
szerinti eljárásban, ha megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel
tisztességtelenségét, azt alkalmazása esetére (a jövőre nézve) - a kikötés
nyilvánosságra hozójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal -
érvénytelenné nyilvánítja. A tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazója
köteles a fogyasztó igényét az ítélet alapján kielégíteni. A bíróság ítéletében
továbbá eltiltja a tisztességtelen általános szerződési feltétel nyilvánosságra
hozóját a feltétel alkalmazásától.
(4) Az (2) bekezdés szerinti per az
ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából
meghatározott és megismerhetővé tett tisztességtelen általános szerződési
feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlja. A bíróság, ha megállapítja a
sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, azt - alkalmazása
esetére - érvénytelenné nyilvánítja, és eltilt az alkalmazásra ajánlástól.
A tévedés, a megtévesztés, a fenyegetés
210. § (1) Aki a szerződés megkötésekor
valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési
nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy
felismerhette.
(2) Jogi kérdésben való tévedés
címén a szerződési nyilatkozatot akkor lehet megtámadni, ha a tévedés lényeges
volt, és munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a
jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást.
(3) Ha a felek a szerződéskötéskor
ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja.
(4) Akit a másik fél megtévesztéssel
vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési
nyilatkozatot megtámadhatja. Ezt a szabályt kell alkalmazni akkor is, ha a
megtévesztés vagy fenyegetés harmadik személy részéről történt, és erről a
másik fél tudott vagy tudnia kellett.
(5) Ingyenes szerződés esetében
tévedés, megtévesztés vagy fenyegetés címén a szerződést akkor is meg lehet
támadni, ha e körülményeket a másik fél nem ismerhette fel.
211. § (1) Aki szerződés kötésére ajánlatot
tesz, ajánlatához kötve marad, kivéve, ha kötöttségét az ajánlat megtételekor
kizárta.
(2) Az ajánlattevő kötöttségének
idejét meghatározhatja. Ennek hiányában jelenlevők között vagy telefonon tett
ajánlat esetében az ajánlati kötöttség megszűnik, ha a másik az ajánlatot
nyomban el nem fogadja. Távollevőnek tett ajánlat esetében az ajánlati kötöttség
annak az időnek elteltével szűnik meg, amelyen belül az ajánlattevő -
tekintettel az ajánlatban megjelölt szolgáltatás jellegére és az ajánlat
elküldésének módjára - a válasz megérkezését rendes körülmények között
várhatta. Jogszabály az ajánlati kötöttség idejét eltérően is szabályozhatja.
212. § (1) A jogosult - a szükséges adatok
közlésével és a szükséges okiratok megküldésével - ajánlattételre felhívhatja
azt, akit szerződéskötési kötelezettség terhel (kötelezett). A kötelezettnek a
felhívás kézhezvételétől számított harminc napon belül kell az ajánlatát
megtennie.
(2) Ha az ajánlati felhívás nem
tartalmazza az ajánlattételhez szükséges adatokat, illetve okiratokat, a
kötelezett a felhívás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles kérni
azok pótlását. Ebben az esetben az ajánlattételi határidő a hiányok pótlásától
számít.
(3) A határidőket jogszabály vagy -
ha jogszabály lehetővé teszi - a felek közös megállapodással eltérően is
megállapíthatják.
213. § (1) A szerződés jelenlevők között
abban az időpontban jön létre, amikor az ajánlatot elfogadják, távollevők
között pedig akkor, amikor az elfogadó nyilatkozat az ajánlattevőhöz
megérkezik.
(2) Az ajánlattól eltérő tartalmú
elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni.
(3) Ha a szerződés távollevők között
jön létre, a szerződés létrejöttének helye az ajánlattevő lakóhelye, illetve
székhelye (telephelye).
214. § (1) A szerződési nyilatkozat, ha azt
szóban vagy szóbeli üzenettel tették, a másik fél tudomásszerzésével válik
hatályossá; az írásban vagy távirati úton közölt nyilatkozat hatályosságához
pedig az szükséges, hogy az a másik félhez megérkezzék.
(2) A még hatályossá nem vált
nyilatkozatot vissza lehet vonni. A visszavonó nyilatkozatnak legkésőbb a
visszavont nyilatkozattal egy időben kell a másik félhez érkeznie, illetőleg
tudomására jutnia.
(3) Ha mindkét fél gazdálkodó
szervezet, az ellenszolgáltatást (vételár, díj) vállaló fél a nyilatkozatát a
szerződés létrejöttéig visszavonhatja, a másik fél költségeit azonban meg kell
térítenie.
(4) Ha az elfogadó idejében megtett
nyilatkozata az ajánlattevőhöz elkésve érkezik, az ajánlattevő köteles a másik
felet haladéktalanul értesíteni arról, hogy a szerződés nem jött létre. Ha ezt
elmulasztja, a szerződés létrejön.
215. § (1) Ha a szerződés létrejöttéhez
harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek
megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve
vannak. Kötöttségétől bármelyik fél szabadul, ha az általa a másik féllel
közölt megfelelő határidőn belül a harmadik személy a beleegyezés, illetőleg a
hatóság a jóváhagyás felől nem nyilatkozik.
(2) A beleegyezés, illetőleg a
jóváhagyás megtörténtével a szerződés - ha jogszabály kivételt nem tesz -
megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre.
(3) Beleegyezés, illetőleg
jóváhagyás hiányában a szerződésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell
alkalmazni.
216. § (1) Szerződést jogszabály ellenkező
rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot
ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.
(2) A nyilatkozattétel elmulasztása
- ha az nem ráutaló magatartás - csak akkor minősül elfogadásnak, ha ezt
jogszabály rendeli, vagy ha a felek ebben megállapodtak.
217. § (1) Jogszabály a szerződésre
meghatározott alakot szabhat. Az alakiság megsértésével kötött szerződés - ha
jogszabály másként nem rendelkezik - semmis.
(2) A felek által kikötött alak csak
akkor feltétele a szerződés érvényességének, ha kifejezetten ebben állapodtak
meg. Ilyen esetben a teljesítésnek vagy egy részének elfogadásával a szerződés
akkor is érvényessé válik, ha az alakiságot mellőzték.
218. § (1) Ha jogszabály vagy megállapodás
írásbeli alakot rendel, legalább a szerződés lényeges tartalmát írásba kell
foglalni.
(2) Ha az írásbeli alakot jogszabály
rendeli, és a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, a szerződés
érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges.
(3) Ha jogszabály vagy a felek
megállapodása a szerződés érvényességét megszabott alakhoz köti, az ilyen
alakban kötött szerződés megszüntetése vagy felbontása is csak a megszabott
alakban érvényes. A szerződésnek a megszabott alak mellőzésével történt
megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges
állapot a felek egyező akaratából létrejött.
219. § (1) Más személy (képviselő) útján is
lehet szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni, kivéve ha jogszabály
szerint a jognyilatkozat csak személyesen tehető meg. Cselekvőképes személyt
korlátozottan cselekvőképes személy is képviselhet.
(2) A képviselő cselekménye által a
képviselt válik jogosítottá, illetőleg kötelezetté.
220. § (1) Áru adásvételével vagy egyéb
szolgáltatás nyújtásával rendszeresen foglalkozó jogi személynek az
ügyfélforgalom számára nyitvaálló helyiségeiben dolgozó alkalmazottat és tagot
- amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, vagy a körülményekből más nem
következik - az ott szokásos szerződések megkötésénél és lebonyolításánál a
jogi személy képviselőjének kell tekinteni.
(2) Az alkalmazott és a tag
jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a korlátozásról
tudott vagy tudomást szerezhetett volna.
(3) E rendelkezések megfelelően
irányadók a magánszemély alkalmazottjára is.
221. § (1) Aki képviseleti jogkörét
jóhiszeműen túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében
szerződést köt, és eljárását az, akinek nevében eljárt, nem hagyja jóvá,
köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát
megtéríteni. A bíróság azonban a szerződés megkötéséből eredő kár megtérítése
alól mentesítheti, különösen, ha korábban képviselő volt, és képviseleti
jogának megszűnéséről a szerződéskötéskor hibáján kívül nem tudott.
(2) A rosszhiszemű álképviselő
teljes kártérítéssel tartozik.
(3) A képviselő nem járhat el, ha a
szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél ő maga vagy olyan személy, akit
ugyancsak ő képvisel. Ha a képviselő jogi személy, a képviselt kifejezett
engedélye alapján érdekellentét esetében is eljárhat.
222. § Képviseleti jogot - a törvényen, a
hatósági rendelkezésen és az alapszabályon alapuló képviseleten felül - a
képviselőhöz, a másik félhez vagy az érdekelt hatósághoz intézett
nyilatkozattal (meghatalmazás) lehet létesíteni.
223. § (1) A meghatalmazáshoz olyan
alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján
kötendő szerződésre előír. Az általános meghatalmazás csak írásban érvényes.
(2) A meghatalmazás eltérő kikötés
hiányában visszavonásig érvényes; visszavonása jóhiszemű harmadik személy
irányában csak akkor hatályos, ha azt vele közölték. A visszavonás jogáról
érvényesen nem lehet lemondani.
(3) A meghatalmazás bármelyik fél
halálával megszűnik.
Ügyeinek vitelében akadályozott személy képviselete
224. § (1) A gyámhatóság kérelemre
gondnokot rendel annak, akit körülményei ügyeinek vitelében akadályoznak,
különösen, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ismert helyen tartózkodik
ugyan, de visszatérésében gátolva van.
(2) A gondnokrendelés a gondnokolt
személy cselekvőképességét nem érinti.
(3) A gondnok képviseleti jogkörében
kezeli a gondnokolt vagyonát, és ellátja azokat a feladatokat, amelyeket külön
jogszabály reá bíz. A távollevő gondnoka ezenfelül - a gyámhatóság előzetes
hozzájárulásával - minden olyan intézkedést megtehet, amivel a gondnokolt
személyt károsodástól óvja meg. A halaszthatatlanul sürgős intézkedéshez a gyámhatóság
hozzájárulása nem szükséges; erről azonban - mihelyt lehet - a gyámhatóságnak
be kell számolni.
225. § (1) Ha a szülő, a gyám vagy a
gondnok akár jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, akár
érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, a gyámhatóság
eseti gondnokot rendel.
(2) Eseti gondnokot kell rendelni
akkor is,
a) ha sürgősen kell intézkedni, és a
cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személynek nincs törvényes
képviselője, vagy annak személye nem állapítható meg, továbbá
b) ha az ismeretlen, távollevő vagy
ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy jogainak megóvása érdekében
szükséges.
(3) Az eseti gondnok az ügyben olyan
jogkörrel jár el, mint a gyám, illetőleg a gondnok.
(4) A szülői felügyeletet gyakorló
szülő, a gyám és a gondnok jogköre nem terjed ki azokra az ügyekre, amelyeknek
ellátására eseti gondnokot rendeltek.
A szerződés tartalma és tárgya
226. § (1) Jogszabály meghatározhatja a
szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek
akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.
(2) Jogszabály a hatályba lépése
előtt megkötött szerződések tartalmát csak kivételesen változtathatja meg. Ha a
szerződés megváltozott tartalma bármelyik fél lényeges jogos érdekeit sérti, a
fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását, vagy - ha jogszabály másként
nem rendelkezik - a szerződéstől elállhat.
(3) Hatósági ár megállapítására
külön törvény szerint kerülhet sor.
227. § (1) A szerződésben kikötött
szolgáltatás valamely dolog adására, tevékenységre, tevékenységtől való
tartózkodásra vagy más magatartásra irányulhat.
(2) A lehetetlen szolgáltatásra
irányuló szerződés semmis.
228. § (1) Ha a felek a szerződés
hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé
(felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be.
(2) Ha a felek a szerződés
hatályának megszűntét tették bizonytalan jövőbeni eseménytől függővé (bontó
feltétel), a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatálya megszűnik.
(3) Az érthetetlen, ellentmondó,
jogellenes vagy lehetetlen feltétel semmis; az ilyen feltétellel kötött
szerződésre a részleges érvénytelenség szabályait (239. §) kell alkalmazni.
229. § (1) Amíg a feltétel bekövetkezése
függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a feltétel bekövetkezése,
illetőleg meghiúsulása esetére a másik fél jogát csorbítja vagy meghiúsítja. Ez
a szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem
érinti.
(2) A feltétel bekövetkezésére vagy
meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő.
(3) A feltételre vonatkozó
szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a
szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték.
230. § (1) Ha a felek a szerződés
tárgyaként több szolgáltatást úgy jelöltek meg, hogy a szolgáltatások közül
választani lehet, a választás joga - ha jogszabály kivételt nem tesz - a
kötelezettet illeti. A kötelezettnek ez a joga a bírósági határozattal kitűzött
teljesítési határidő elteltével a jogosultra száll át.
(2) Ha a jogosult választhatna, de a
választással késedelembe esik, e joga a kötelezettre száll át.
231. § (1) Pénztartozást - ellenkező
kikötés hiányában - a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell
megfizetni.
(2) Más pénznemben vagy aranyban
meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár)
alapulvételével kell átszámítani.
232. § (1) A szerződéses kapcsolatokban -
ha jogszabály kivételt nem tesz - kamat jár. Magánszemélyek egymás közti
szerződési viszonyában kamat csak kikötés esetében jár.
(2) Az államháztartás
alrendszereiben harmadik személyekkel szemben vállalt vagy az alrendszereket
egyébként harmadik személyekkel szemben terhelő fizetési kötelezettség esetén,
ide értve a támogatási szerződésekből eredő fizetési kötelezettséget is, a
kamatfizetés mellőzésére vagy a törvényesnél alacsonyabb mértékű kamat
fizetésére irányuló szerződési kikötés - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik
- semmis. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni az államháztartás alrendszereiből
nyújtott támogatások felhasználására kötött szerződésekben, valamint a
jogszabályban meghatározott közfeladat ellátásával megbízott és e körben olyan
szervezetek által vállalt fizetési kötelezettség esetében is, amelyet
államháztartási szervezet alapított, vagy amelyben ilyen szervezet többségi
befolyással rendelkezik.
(3) A kamat mértéke - ha jogszabály
kivételt nem tesz - megegyezik a jegybanki alapkamattal. A fizetendő kamat
számításakor az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes
jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére.
(4) A felek által túlzott mértékben
megállapított kamatot a bíróság mérsékelheti.
A harmadik személy javára szóló szerződés
233. § (1) Ha a felek harmadik személy
részére teljesítendő szolgáltatásra kötöttek szerződést, e harmadik személy
csak akkor válik közvetlenül jogosulttá, ha a felek ezt kifejezetten
kikötötték.
(2) A harmadik személy a javára
kikötött joggal attól kezdve rendelkezik, hogy a szerződésről őt valamelyik fél
értesítette; ha a jogot visszautasítja, azzal a javára szerződött fél
rendelkezik.
(3) A kötelezett a szerződésből
folyó kifogásait a harmadik személlyel szemben is érvényesítheti.
A semmisség és a megtámadhatóság
234. § (1) A semmis szerződés
érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül
hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.
(2) Ha valamely semmis szerződés más
szerződés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha ez
a felek feltehető szándékával ellenkezik.
235. § (1) A megtámadható szerződés a
megtámadás következtében megkötésének időpontjától kezdődő hatállyal
érvénytelenné válik.
(2) Megtámadásra a sérelmet
szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz törvényes érdeke fűződik.
236. § (1) A megtámadást egy éven belül
írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében
haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni.
(2) A megtámadási határidő
megkezdődik
a) a tévedés, megtévesztés
felismerésekor;
b) jogellenes fenyegetés esetében a
kényszerhelyzet megszűntekor;
c) a felek szolgáltatásainak feltűnő
aránytalansága vagy tisztességtelen szerződési feltétel [209/A. § (1) bekezdés,
301/A. § (4) bekezdés] esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor -
részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor -, illetve, ha ő a
teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor.
(3) A megtámadási határidőre az
elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadók. A
megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján
megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már
eltelt.
(4) A megtámadás joga megszűnik, ha
a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést
írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.
237. § (1) Érvénytelen szerződés esetében a
szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani.
(2) Ha a szerződéskötés előtt
fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a szerződést a
határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. Az érvénytelen
szerződést érvényessé lehet nyilvánítani, ha az érvénytelenség oka - különösen
uzsorás szerződés, a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága esetén az
aránytalan előny kiküszöbölésével - megszüntethető. Ezekben az esetekben
rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről.
(3) Uzsorás szerződés esetén a
bíróság egészben vagy részben elengedheti a visszatérítést, ha az a sérelmet
szenvedő felet részletfizetés engedélyezése esetén is súlyos helyzetbe hozná; a
sérelmet okozó fél viszont a kapott szolgáltatásból az aránytalan előnynek
megfelelő részt a sérelmet szenvedő félnek köteles visszatéríteni.
(4) A bíróság az ügyész indítványára
az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a tiltott, a
jóerkölcsbe ütköző szerződést kötő, a megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető,
továbbá az egyébként csalárd módon eljáró félnek járna vissza. Uzsorás
szerződés esetén a sérelmet okozó félnek visszajáró szolgáltatást az állam
javára meg kell ítélni. Az államnak járó juttatásokat rendszerint pénzben kell
megítélni.
238. § (1) Érvénytelen szerződés érvényessé
nyilvánítása esetén a szerződő felek a szerződésszegésért úgy felelnek, mintha
a szerződés kezdettől fogva érvényes lett volna.
(2) Aki érvénytelen szerződés
fennálltában jóhiszeműen bízott, a felektől a szerződés megkötéséből eredő
kárának megtérítését követelheti; ha azonban az érvénytelenség az egyik fél
magatartására vezethető vissza, a bíróság a másik fél marasztalását mellőzi. Ha
a felek valamelyike a harmadik személlyel szemben rosszhiszemű volt, teljes
kártérítéssel tartozik akkor is, ha az érvénytelenség nem az ő magatartására
vezethető vissza. Ezt a kártérítést a bíróság a szerződés teljes vagy részleges
hatályban tartása útján is nyújthatja.
239. § (1) A szerződés részbeni
érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az
érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Jogszabály ettől eltérően
rendelkezhet.
(2) Fogyasztói szerződés részbeni
érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész
nélkül nem teljesíthető.
A szerződés módosítása. A tartozáselismerés
Módosítás szerződéssel, illetőleg egyezséggel
240. § (1) Ha jogszabály kivételt nem tesz,
a felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát, vagy
megváltoztathatják kötelezettség-vállalásuk jogcímét.
(2) A tartalmában vagy jogcímében
megváltoztatott szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan
marad. A kötelezettség biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad,
de a zálogkötelezett és a kezes helyzete hozzájárulásuk nélkül nem válhat
súlyosabbá, és a módosítást megelőzően keletkezett kifogásaik is fennmaradnak.
(3) A szerződést egyezséggel is
lehet módosítani. Egyezség esetén a felek a szerződésből eredő vitás vagy
bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen
engednek egymásnak.
(4) Az egyezséggel való
szerződésmódosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre
vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak
tartottak. Ez arra az esetre is áll, ha az egyezség megkötése után előkerült
bizonyítékokkal a vitát vagy a bizonytalanságot el lehetett volna hárítani.
Szerződésmódosítás bírósági úton
241. § A bíróság módosíthatja a szerződést,
ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény
folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
242. § (1) A tartozás elismerése a tartozás
jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy
tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés
érvénytelen.
(2) A tartozáselismerés a másik
félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.
A szerződést biztosító mellékkötelezettségek
243. § (1) A szerződés megkötésekor a
kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni.
(2) A szerződés megkötésekor átadott
pénzösszeget vagy más dolgot csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a
rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik.
244. § Ha a szerződést teljesítik, a
foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani, ha pedig a foglaló a
beszámításra nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért
egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár.
245. § (1) A teljesítés meghiúsulásáért
felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen
köteles visszatéríteni.
(2) A foglaló visszaköveteléséről
való lemondás, illetőleg a foglaló kétszeres visszatérítése a szerződésszegés
következményei alól nem mentesít; a kártérítésbe azonban a foglaló értéke
beszámít.
(3) A túlzott mértékű foglalót a
bíróság mérsékelheti.
246. § (1) A kötelezett meghatározott
pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból,
amelyért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít (kötbér). Kötbért
csak írásban lehet érvényesen kikötni. Kötbér után kamat kikötése semmis.
(2) A kötbért a jogosult akkor is
követelheti, ha kára nem merült fel. Érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát
és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is. A szerződésszegéssel okozott
kárának megtérítését az erre vonatkozó szabályok szerint akkor is követelheti,
ha a kötbérigényét nem érvényesítette.
(3) A nemteljesítés esetére kikötött
kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja. A késedelem vagy a hibás
teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítés alól.
247. § (1) A túlzott mértékű kötbér
összegét a bíróság mérsékelheti.
(2) A pénztartozás késedelmes
fizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell
alkalmazni.
(3) Bírósági úton nem érvényesíthető
követelés biztosítására kikötött kötbért bírósági úton nem lehet érvényesíteni.
248. § (1) Aki a szerződés hibátlan
teljesítéséért szerződés vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, ennek
időtartama alatt a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a
hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak a törvényből
eredő jogait nem érinti.
(2) A jótállás a kötelezettet a jótállási
kötelezettséget keletkeztető szerződésben vagy jogszabályban, továbbá a
szolgáltatásra vonatkozó reklámban foglalt feltételek szerint terheli.
(3) Fogyasztói szerződés esetében a
jótállási nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jótállás kötelezettjének nevét és
címét, a jótállás tartalmát, időtartamát, területi hatályát és a belőle eredő
jogok érvényesítésének módját; utalnia kell továbbá arra, hogy a jótállás a
fogyasztónak a törvényből eredő jogait nem érinti. A jótállási nyilatkozatot a
fogyasztó kérésére írásban vagy más maradandó eszközzel rögzíteni kell, és a
fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani. Jótállást kötelezően előíró jogszabály
a jótállási nyilatkozatra vonatkozóan további követelményeket állapíthat meg.
Az e bekezdésben meghatározott feltételek nemteljesülése nem érinti a jótállási
kötelezettségvállalás érvényességét.
(4) A jogosult a jótállási határidő
alatt bármikor közölheti kifogását a kötelezettel.
(5) A törvénynek a szavatossági
jogok gyakorlására vonatkozó szabályait a jótállási jogok gyakorlásánál
megfelelően alkalmazni kell.
249. § A bank kötelezettséget vállalhat
arra, hogy meghatározott feltételek - így különösen bizonyos esemény beállta
vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása - esetében és határidőn belül a
kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni.
250. § (1) A felek írásban megállapodhatnak
abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy
kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné.
(2) Ha a jogvesztés a kötelezettet
túlságosan sújtaná, a bíróság a joghátrányt mérsékelheti.
251. § (1) Zálogjog alapján a jogosult a
pénzben meghatározott vagy meghatározható követelésének biztosítására szolgáló
zálogtárgyból - törvény eltérő rendelkezése hiányában - más követeléseket
megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a kötelezett nem teljesít.
Bírósági úton nem érvényesíthető követelés zálogjoggal biztosítása semmis.
(2) Zálogjog jövőbeli vagy
feltételes követelés biztosítására is alapítható.
(3) A zálogtárggyal való felelősség
terjedelme ahhoz a követeléshez igazodik, amelynek biztosítására a zálogtárgy
szolgál. Kiterjed a kamatokra, a követelés és a zálogjog érvényesítésének
költségeire, továbbá a zálogtárgyra fordított szükséges költségekre is.
(4) A követelés átszállásával a
zálogjog is átszáll az új jogosultra. A zálogjogot - törvény eltérő
rendelkezése hiányában - csak a követeléssel együtt lehet átruházni.
252. § (1) Zálogjog tárgya lehet minden
birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés.
(2) A zálogjog - a felek
megállapodásától függően - a zálogtárgy hasznaira is kiterjedhet. Ha azonban a
zálogtárgy nincs a jogosult birtokában, a zálogjog nem terjed ki az elvált
termésre, kivéve, ha a zálogtárgyat már a termés elválása előtt végrehajtás alá
vonták.
253. § (1) Ha a zálogjog ugyanannak a
követelésnek biztosítására több zálogtárgyat terhel, kétség esetén minden
zálogtárgy az egész követelés biztosítására szolgál.
(2) Ha a zálogtárgyak több személy
tulajdonában vannak és jogviszonyukból más nem következik, egymás közti
viszonyukban a zálogtárgyak értékének arányában kötelesek helytállni. Akinek
terhére ezt az arányt meghaladó kielégítés történik, a többi tulajdonostól a
többlet arányos megtérítését követelheti.
254. § (1) Zálogjog szerződés, jogszabály
vagy bírósági határozat és - ha jogszabály így rendelkezik - hatósági döntés
alapján keletkezhet.
(2) A zálogszerződést írásban kell
megkötni. Egyes zálogtárgyak meghatározott módon történő elzálogosításához
jogszabály további alakszerűségi követelményeket fűzhet.
255. § (1) A zálogtárgyból való kielégítés
- ha jogszabály kivételt nem tesz - bírósági határozat alapján végrehajtás
útján történik.
(2) Semmis a kielégítési jog
megnyílta előtt létrejött az a megállapodás, amely szerint a jogosult a
kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén megszerzi a zálogtárgy
tulajdonjogát.
256. § (1) A kielégítési jogot - ha törvény
eltérően nem rendelkezik - a zálogtárgyra az elzálogosítás után szerzett jogok
nem érintik. Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, törvény eltérő
rendelkezésének hiányában a kielégítés joga a jogosultakat zálogjoguk
keletkezésének sorrendjében (rangsor) illeti meg.
(2) Ha a zálogjog több dolgot
terhel, a jogosult határozhatja meg a kielégítési jog érvényesítésének
sorrendjét. Az értékesítés azonban csak annyi zálogtárgyra terjedhet ki,
amennyi a kielégítéshez szükséges.
257. § (1) A felek - a legalacsonyabb
eladási ár, illetve ennek számítási módja és a zálogjogosult kielégítési
jogának megnyíltától számított határidő meghatározásával - írásban a
kielégítési jog megnyílta előtt is megállapodhatnak a zálogtárgy közös
értékesítésében. Ha a megállapodásban meghatározott határidő alatt, illetve
feltételek mellett a zálogtárgyat nem sikerült értékesíteni, a közös
értékesítésre irányuló megállapodás hatályát veszti.
(2) Ha a zálogtárgynak hivatalosan
jegyzett piaci ára van, vagy ha a jogosult záloghitel nyújtásával üzletszerűen
foglalkozik - a zálogjoggal biztosított követelései tekintetében ideértve
minden hitelintézetet -, a felek az (1) bekezdésben foglalt feltételekkel abban
is megállapodhatnak, hogy a jogosult a zálogtárgyat bírósági végrehajtás
mellőzésével maga is értékesítheti.
(3) Ha a (2) bekezdés alkalmazásának
nincs helye, vagy azt a felek alkalmazni nem kívánják, úgy az (1) bekezdésben
foglalt feltételekkel megállapodhatnak abban, hogy a jogosult a zálogtárgy
értékesítésére záloghitel nyújtásával, illetve árverés szervezésével
üzletszerűen vagy hivatalból foglalkozó személynek megbízást adhat.
(4) A felek az (1) bekezdésben
foglalt feltételekkel megállapodhatnak a zálogtárgy egyszerűsített végrehajtási
értékesítésében is.
258. § (1) A zálogtárgy értékesítésére vagy
az erre irányuló megbízás kiadására feljogosított [257. § (2)-(3) bek.] e joga
alapján - a zálogtárgy tulajdonosa helyett és nevében eljárva - jogosult a
zálogtárgy tulajdonjogának átruházására. Ha a zálogtárgy nincs a birtokában, az
értékesítés céljából annak kiadását kérheti.
(2) A zálogtárgy értékesítése előtt
a kötelezettet értesíteni kell az értékesítés módjáról, helyéről és idejéről.
(3) A zálogtárgy értékesítésének
bevétele a jogosultat illeti meg, de köteles a kötelezettel elszámolni, és a
követelését, annak járulékait, valamint az értékesítéssel kapcsolatos
költségeket meghaladó bevételt kiadni. Semmis a zálogjog megszűnése előtt
kötött az a megállapodás, amely a jogosultat az elszámolási kötelezettség alól
mentesíti.
(4) Jogszabály a bírósági
végrehajtás mellőzésével történő értékesítés módjára vonatkozóan további
szabályokat is megállapíthat.
259. § (1) Ha a zálogtárgy tulajdonosa,
valamint a követelés kötelezettje (személyes kötelezett) különböző személy és a
jogosult a zálogtárgyból kielégítést kapott, a zálogjog megszűnik, a követelés
pedig egyéb biztosítékaival együtt a kielégítés erejéig a tulajdonosra száll
át.
(2) Ha a jogosultat egyébként nem a
személyes kötelezett elégíti ki, a zálogjog a követelés, illetőleg a kielégítés
alapján keletkező megtérítési igény erejéig a kielégítő személyre száll át. Ez
a személy követelheti a zálogtárgy átadását, illetőleg a zálogjognak javára
való bejegyzéséhez szükséges nyilatkozat kiadását.
(3) A zálogjog megszűnik, ha a
követelés megszűnik, vagy a zálogjog átruházása nélkül átszáll, kivéve, ha a
törvény rendelkezése értelmében a zálogjog a megtérítési követelés
biztosítására fennmarad.
(4) Megszűnik a zálogjog abban az
esetben is, ha a zálogjogosult a zálogtárgy tulajdonjogát; vagy a zálogtárgy
tulajdonosa a zálogjoggal biztosított követelést megszerzi, a zálogjog azonban
- ha a követelést megszerző tulajdonos nem személyes kötelezett - a rangsorban
hátrább álló zálogjogosultak irányában fennmarad.
(5) A zálogjog megszűnik, ha törvény
a végrehajtási vagy más eljárás körében így rendelkezik.
260. § (1) A zálogjog megszűnik akkor is,
ha a zálogtárgy elpusztul.
(2) Ha a zálogtárgy elpusztulásáért
vagy értékcsökkenéséért a tulajdonos felelős, továbbá, ha a zálogtárgyat
biztosítékadási kötelezettség alapján kötötték le, és a kárért a jogosult nem
felelős, a tulajdonostól, illetőleg a biztosíték adására kötelezettől megfelelő
új zálogtárgyat vagy az értékcsökkenésnek megfelelő további fedezetet lehet
követelni.
(3) A zálogtárgy elpusztulásának,
illetőleg értékcsökkenésének pótlására szolgáló biztosítási összeg, kártérítés
vagy más érték a zálogtárgy helyébe lép, illetőleg a zálogfedezet
kiegészítésére szolgál. Jelzálogjog esetében mind a tulajdonos, mind a jogosult
ennek az értéknek a zálogtárgy helyreállítására fordítását követelheti.
(4) Ha a zálogtárgyat károsodás
elhárítása érdekében értékesítik, a vételár a zálogtárgy helyébe lép. Az
értékesítéshez - ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs - a tulajdonos
beleegyezése szükséges.
261. § (1) Jelzálogjog esetén a zálogtárgy
a zálogkötelezett birtokában marad, aki jogosult a dolog rendeltetésszerű
használatára, hasznosítására, köteles azonban annak épségét megőrizni. Ha a
kötelezett vagy harmadik személy a zálogtárgy épségét veszélyezteti, a jogosult
kérheti a veszélyeztető cselekmény megtiltását és a veszély elhárításához
szükséges intézkedések elrendelését.
(2) Ha a zálogtárgy állagának
romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy
helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását.
Ha a kötelezett a jogosult felhívásának megfelelő határidőn belül nem tesz
eleget, a jogosult kielégítési jogát gyakorolhatja.
(3) Nem lehet jelzálogjogot
alapítani a dolog egy részén, közös tulajdonban álló dolognak a kötelezett
tulajdonában lévő egész tulajdoni illetősége azonban zálogba adható. Ingatlan
esetében jelzálogjog csak az ingatlan-nyilvántartásban önálló egységként
nyilvántartott egész ingatlanra, illetőleg annak a kötelezett tulajdonában lévő
egész tulajdoni illetőségére létesíthető.
(4) Természetes személy - ide nem
értve az egyéni vállalkozót - devizában nyilvántartott, vagy nyújtott (deviza
alapú) kölcsönszerződéséből keletkező hitelezői követelés biztosítására,
természetes személy tulajdonában álló ingatlanon, vagy ingatlannak természetes
személy tulajdonában lévő tulajdoni illetőségére jelzálogjog nem alapítható, a
felek ettől eltérő rendelkezése semmis.
262. § (1) Ingatlant csak jelzálogjog
alapítása útján lehet elzálogosítani. Ingatlanra vonatkozó jelzálogjog
alapításához az erre irányuló szerződésen felül a jelzálogjognak az
ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges.
(2) Más dolgot terhelő jelzálogjog
alapításához - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a zálogszerződés
közjegyzői okiratba foglalása és a jelzálogjognak a Magyar Országos Közjegyzői
Kamaránál külön törvény rendelkezései szerint vezetett nyilvántartásba
(zálogjogi nyilvántartás) való bejegyzése szükséges. Ha a zálogjog több
zálogtárgyat terhel, továbbá, ha a zálogtárgy egyedi megjelölése nem
lehetséges, a zálogtárgy, illetve a zálogtárgyak köre fajta és mennyiség
szerint vagy körülírással is meghatározható.
(3) Az (1)-(2) bekezdés szerinti
nyilvántartásba (nyilvántartás) történő bejegyzésben - a nyilvántartásra
irányadó szabályok szerinti egyéb adatok mellett - fel kell tüntetni a
követelés összegét (jövőbeli követelések esetén a biztosítani kívánt
legmagasabb összeget), valamint annak járulékait, ez utóbbiak a zálogszerződés
tartalmára utalással is megjelölhetők. A követelés csökkenése vagy megszűnése a
bejegyzés tartalmára tekintet nélkül kihat a zálogjogra.
(4) A tulajdonos az
ingatlan-nyilvántartásban azt is feljegyeztetheti, hogy az ingatlant egy éven
belül a feljegyzésben meghatározott összegnél nem nagyobb összeg erejéig
jelzálogjoggal kívánja megterhelni. Ha a jelzálogjog bejegyzését a
feljegyzésben meghatározott határidő alatt kérik, a bejegyzett jelzálogjog a
feljegyzés rangsorban elfoglalt helyéhez (ranghely) igazodó ranghelyet kap.
(5) A zálogjogi nyilvántartásba
bejegyzett jelzálogjog tárgya lehet - a rendelkezési jog megszerzésétől függő
hatállyal - olyan dolog is, amelyre a zálogkötelezett a zálogszerződés
megkötése után szerez rendelkezési jogot. Az ilyen zálogjog ranghelyét a
bejegyzésének időpontja határozza meg, e szabályra azonban nem lehet hivatkozni
azzal szemben, akinek javára a rendelkezési jog korábbi jogosultja alapított
zálogjogot.
(6) A zálogjogi nyilvántartásba
bejegyzett jelzálogjog megszűnik, ha a zálogtárgyat kereskedelmi forgalomban
vagy rendes gazdálkodás körében jóhiszemű vevő részére értékesítik. Megszűnik
továbbá abban az esetben is, ha a jóhiszemű vevő a mindennapi élet szokásos
tárgyai körébe tartozó dolog tulajdonjogát visszterhesen szerzi meg.
263. § (1) Ha a felek olyan követeléseket
biztosítanak jelzálogjoggal, amelyek a zálogszerződésben meghatározott
jogviszonyból vagy jogcímen keletkeznek, illetve keletkezhetnek, a bejegyzésnek
a jogviszonyt vagy jogcímet és azt a legmagasabb összeget is tartalmaznia kell,
amelyen belül a zálogjogosult a zálogtárgyból kielégítést kereshet
(keretbiztosítéki jelzálogjog).
(2) Ha a jogviszonyba új kötelezett
lép a keretbiztosítéki jelzálogjog a jogviszonyból korábban létrejött
követeléseken felül azoknak a követeléseknek is biztosítékául szolgál, amelyek
a jogviszonyból az új kötelezett terhére keletkeztek.
(3) A kötelezett - ha a zálogszerződésben
meghatározott jogviszony megszűnt, és abból eredő, vagy a zálogszerződésben
meghatározott jogcímen keletkezett követelésből származó tartozása nem áll fenn
- követelheti, hogy a jogosult a keretbiztosítéki jelzálogjogáról mondjon le.
264. § (1) A jelzálogjog megszűnik akkor
is, ha a követelés elévül.
(2) A tulajdonos a megszűnő
jelzálogjog ranghelyén és a megszűnés terjedelmében a bejegyzett zálogjog
törlésével egyidejűleg, annál nem terhesebb új jelzálogjogot alapíthat, vagy a
törölt bejegyzés ranghelyét egy év tartamára fenntarthatja. A tulajdonos erről
a jogáról harmadik személlyel vagy a lemondással érintett ranghelyet követő
ranghelyen bejegyzett zálogjogosulttal szemben mondhat le. Ilyen esetben a
tulajdonos a ranghellyel kapcsolatos jogait csak annak hozzájárulásával
gyakorolhatja, akivel szemben arról lemondott.
265. § (1) Kézizálogjog létrejöttéhez az
erre irányuló zálogszerződésen felül a zálogtárgy átadása is szükséges. Az
átadás harmadik személy (zálogtartó) kezéhez is történhet. Kereskedelmi
forgalomban jóhiszeműen akkor is lehet zálogjogot szerezni, ha az, aki a
zálogtárgyat adta, nem volt tulajdonos.
(2) Kézizálogjog sem a dolog egy
részén, sem annak tulajdoni illetőségén nem szerezhető. Nem lehet kézizálogjog
tárgya olyan dolog sem, amelyre vonatkozóan ezt jogszabály kizárja.
(3) A kézizálogjog jogosultja a
zálogtárgyat köteles épségben megőrizni, és a zálogjog megszűnésekor azt a
zálogkötelezettnek visszaadni.
(4) A jogosult a zálogtárgyat külön
rendelkezés hiányában nem használhatja, és nem hasznosíthatja, de természetes
hasznait jogosult és köteles beszedni. A hasznok elsősorban a szükséges
költségek fedezésére szolgálnak. A jogosult a hasznokról elszámolni köteles.
(5) Ha a zálogtárgy állagának
romlásától vagy értékének lényeges csökkenésétől lehet tartani, a kötelezett
vagy a tulajdonos más megfelelő biztosíték felajánlása mellett a zálogtárgy
visszaadását kérheti.
(6) A kézizálogjog megszűnik, ha a
kézizálogjog jogosultja a zálogtárgyat a tulajdonosnak visszaadja. Megszűnik
akkor is, ha a jogosult a birtokából akaratán kívül kikerült zálogtárgyat egy
éven belül nem szerzi vissza, és evégből bírósághoz sem fordul.
266. § (1) A jogi személy, illetve jogi
személyiség nélküli gazdasági társaság vagyonának egészén vagy annak önálló
gazdasági egységként működtethető részén (vagyon) az ezt alkotó dolgok, jogok
és követelések (vagyontárgy) meghatározása nélkül - a zálogszerződés közjegyzői
okiratba foglalásával és a zálogjognak a zálogjogi nyilvántartásba való
bejegyzésével - vagyont terhelő zálogjog alapítható. Ez a zálogjog a
zálogszerződés megkötése után a kötelezett vagyonába kerülő vagyontárgyra is
kiterjed, attól az időponttól kezdve, hogy azon a kötelezett rendelkezési jogot
szerez, megszűnik azonban, ha a vagyontárgy a kötelezett vagyonából kikerül.
(2) A vagyont terhelő zálogjog
jogosultja a kielégítési jogának megnyíltával a zálogkötelezett vagyonából a
vagyon egységének fenntartása mellett kereshet kielégítést, de a vagyont
terhelő zálogjogot a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozattal az
abban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá is átalakíthatja. Az
átalakító jognyilatkozat az általa létesítendő zálogjogok létrejöttéhez a
zálogszerződésen felül szükséges további feltételeket nem pótolja.
(3) Vagyont terhelő zálogjoga,
illetve az átalakító jognyilatkozattal létesített zálogjoga alapján a jogosult
a vagyont terhelő zálogjog bejegyzésének időpontja szerinti ranghelyen
gyakorolhatja kielégítési jogát. E rendelkezésre azonban nem hivatkozhat azzal
szemben, aki a vagyonba tartozó valamely vagyontárgyon
a) annak a vagyonba kerülését
megelőzően zálogjogot,
b) a zálogjogi nyilvántartáson kívüli
más nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjogot,
c) kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen
kézizálogjogot, illetve jogot vagy követelést terhelő zálogjogot szerzett.
(4) Az elzálogosított vagyon -
kielégítést veszélyeztető mértékű - csökkenése esetén a zálogjogosult az
átalakító jognyilatkozatot a kielégítési jogának megnyílta előtt is megteheti.
(5) Az elzálogosított vagyon -
kielégítést veszélyeztető mértékű - csökkenéséről a kötelezett a jogosultat
értesíteni köteles. A felek szerződésükben a vagyon csökkenésének kielégítést
veszélyeztető mértékét is meghatározhatják. Megállapodhatnak továbbá abban is,
hogy a zálogjogosult a kötelezett gazdálkodását ellenőrizheti.
(6) A vagyont terhelő zálogjogra
egyebekben a jelzálogjog szabályait kell alkalmazni.
4. Zálogjog jogon és követelésen
267. § (1) Jogon vagy követelésen az erre
irányuló szerződéssel alapítható zálogjog. E zálogjog a zálogkötelezett javára
jövőben keletkező jogokra és követelésekre is kiterjedhet. A zálogjog tárgyát
képező jogok vagy követelések körülírással is meghatározhatók. Ha a jog vagy
követelés fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a zálogjog az e
nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre. Zálogjog osztható követelés
meghatározott részén is keletkezhet.
(2) A zálogjog érvényesítéséhez a
jog vagy követelés kötelezettjét a zálogjog megalapításáról értesíteni kell. A
zálogjogosult a zálogkötelezettől a zálogjog érvényesítéséhez szükséges
okiratok átadását követelheti.
(3) A jogot vagy követelést terhelő
zálogjog kötelezettje - a zálogjogra kiterjedő hatállyal - csak a jogosult
hozzájárulásával tehet olyan jognyilatkozatot, amely a jogosult kielégítési
alapját megszünteti, vagy hátrányosan változtatja meg. Ezt a szabályt a
bankszámlaszerződés alapján fennálló számlakövetelés elzálogosítása esetén a
számlatulajdonos bankszámla feletti rendelkezési joga tekintetében csak akkor
kell alkalmazni, ha azt a felek a zálogszerződésben kifejezetten kikötötték.
268. § (1) Ha az elzálogosított követelés a
zálogtárgyból való kielégítési jog megnyílta előtt válik esedékessé, az elzálogosított
követelést annak kötelezettje - a zálogszerződés eltérő rendelkezése hiányában
- csak a zálogjogosult és a követelés jogosultja kezéhez együttesen
teljesítheti, a pénzkövetelést azonban mindkét jogosult javára bírósági letétbe
helyezéssel kell teljesíteni, ha bármelyikük ezt kívánja. Ha az elzálogosított
követelés valamely dolog szolgáltatására irányul és a felek megállapodása
szerint a zálogjogosultat megilleti a szolgáltatandó dolog birtoklásának joga,
a követelés kötelezettje csak a zálogjogosultnak teljesíthet.
(2) Ha az elzálogosított követelés a
zálogtárgyból való kielégítési jog megnyílta után válik esedékessé, és azt a
zálogjog érvényesítése során nem értékesítették, e követelést annak
kötelezettje - a zálogszerződés eltérő rendelkezése hiányában - csak a
zálogjogosultnak teljesítheti.
(3) Ha az elzálogosított követelést
a zálogjogosult kezéhez kell teljesíteni, a teljesített pénzkövetelésre az
óvadékra irányadó szabályokat, a teljesítés egyéb tárgyára pedig a kézizálogjog
szabályait kell alkalmazni.
(4) Ha az elzálogosított követelés
esedékessége vagy a jog gyakorlása e követelés jogosultjának jognyilatkozatától
vagy általa teljesíthető feltételtől függ, kielégítési jogának megnyílta után e
jognyilatkozatot a zálogjogosult is megteheti, illetve teljesítheti az
esedékesség bekövetkezéséhez szükséges feltételt.
(5) Ha a zálogtárgy jog vagy
követelés, a zálogjogra vonatkozó közös szabályok alkalmazása során a
zálogtárgy tulajdonosán a jog vagy követelés jogosultját, a zálogtárgy
tulajdonjogán pedig a jogot vagy követelést kell érteni.
269. § (1) Zálogjog úgy is alapítható, hogy
az a zálogtárgyat személyes követelés nélkül terhelje. Ilyen esetben a
zálogjogosult - a zálogszerződésben meghatározott összeg, valamint annak
járulékai erejéig - kizárólag a zálogjoggal terhelt zálogtárgyból kereshet
kielégítést.
(2) A zálogjogosult kielégítéséhez -
ha a felek másként nem állapodnak meg - az önálló zálogjognak a zálogkötelezett
vagy a zálogjogosult általi felmondása szükséges, a felmondás ideje - eltérő
megállapodás hiányában - hat hónap.
(3) Az önálló zálogjog átruházható.
A zálogkötelezett az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyból eredő
jogait és kifogásait csak az önálló zálogjog közvetlen megszerzője vagy ennek
olyan jogutódja ellen érvényesítheti, aki az önálló zálogjogot ingyenesen
szerezte, vagy a szerzéskor az annak alapjául szolgáló jogviszonyt ismerte.
(4) Az önálló zálogjog -
ranghelyének megtartása mellett - követelést biztosító zálogjoggá, ez utóbbi
pedig önálló zálogjoggá a felek erre irányuló megállapodásával - ha a
zálogjogot a nyilvántartás tartalmazza, úgy a megállapodáson felül a
nyilvántartásba történő bejegyzésével - átváltoztatható. Az átváltoztatáshoz
nincs szükség a rangsorban azonos vagy hátrább álló zálogjogosultak
hozzájárulására.
(5) Az önálló zálogjogra egyebekben
a 251-268. §-okban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
270. § (1) Valamely követelés biztosítására
pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb, külön törvényben
meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel és az óvadék
tárgyának átadásával óvadék alapítható. Ha az óvadék tárgya más dolog, a
zálogjog szabályait kell alkalmazni.
(2) Átadásnak kell tekinteni minden
olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon
a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül vagy a kötelezett korlátlan
rendelkezése alól egyébként kikerül, különösen a bankszámlán,
értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán való jóváírást, ideértve a
kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást
is. Ha az óvadék tárgyát nem adták át, a zálogjog szabályait kell alkalmazni.
(3) A felek megállapodhatnak abban,
hogy a jogosult használhatja az óvadék tárgyát és rendelkezhet vele. Az óvadék
tárgyának használata vagy az azzal való rendelkezés esetén a jogosult köteles
legkésőbb az óvadékkal biztosított követelés esedékessé válásáig egyenértékű
fedezettel helyettesíteni az óvadék eredeti tárgyát. Az egyenértékű fedezet az
óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.
(4) Bankszámla-követelés esetén
egyenértékű fedezetnek kell tekinteni a számlán azonos pénznemben elhelyezett,
azonos összeget. Értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz esetén egyenértékű
fedezetnek kell tekinteni az azonos kibocsátó, illetve adós által, azonos
sorozatban kibocsátott másik értékpapírt és egyéb pénzügyi eszközt, illetve
bármely olyan fedezetet, amely a felek megállapodása szerint az értékpapír és
egyéb pénzügyi eszközökkel kapcsolatos valamely esemény bekövetkeztekor az
óvadék eredeti tárgyának helyébe lép.
(5) A felek a (3) bekezdéstől
eltérően úgy is megállapodhatnak, hogy a jogosult kielégítési jogának
megnyíltakor a kötelezett az óvadékkal biztosított tartozásába az egyenértékű
fedezet értékére vonatkozó követelését beszámíthatja.
(6) A felek megállapodhatnak abban,
hogy a kötelezett az óvadék tárgyát a kielégítési jog megnyílta előtt más,
egyenértékű fedezettel helyettesítheti. Az egyenértékű fedezet az óvadék
eredeti tárgyának helyébe lép.
(7) A felek megállapodhatnak abban,
hogy az óvadék tárgya vagy a biztosított követelés értékének változásakor a
kötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására, illetve a jogosult a túlzott
biztosíték kötelezett részére való kiadására köteles. A kiegészítő biztosíték
az óvadék eredeti tárgyának sorsát osztja.
271. § (1) Kielégítési joga megnyíltakor a
jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül
kielégítheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan
jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül
meghatározható árral rendelkező értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz. Egyéb
értékpapír és pénzügyi eszköz esetében a jogosult a közvetlen kielégítés jogát
akkor gyakorolhatja, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak és az
értékelés módját szerződésükben meghatározták.
(2) Ha a felek az óvadék tárgyául
szolgáló értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz értékesítésében állapodtak meg, az
értékesítés a szerződésben meghatározott feltételek szerint történik.
(3) A jogosult minden esetben
köteles a kötelezettel ésszerű időn belül elszámolni, és a követelését és annak
járulékait meghaladó fedezetet, illetve - értékesítés esetén - a követelését,
annak járulékait és az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó
bevételt a kötelezett részére kiadni.
(4) Ha a felek megállapodásának a
kielégítési jog gyakorlására vonatkozó kikötése kereskedelmi szempontból
ésszerűtlen, a kikötést megtámadhatja az, akinek jogát vagy jogos érdekét a
kikötés sérti.
(5) Akinek jogát vagy jogos érdekét
a kielégítési jog gyakorlásának módja, különösen a (3) bekezdés szerinti
kötelezettség elmulasztása sérti, az ebből eredő kárnak megtérítését a
jogosulttól követelheti. A jogosult mentesül, ha bizonyítja, hogy kereskedelmi
szempontból ésszerű módon járt el.
271/A. § Az óvadékra egyebekben - a 254. §
(2) bekezdésében foglaltak kivételével - a zálogjogra vonatkozó közös
szabályokat kell megfelelően alkalmazni.
272. § (1) Kezességi szerződéssel a kezes
arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga
fog helyette a jogosultnak teljesíteni.
(2) Kezességet csak írásban lehet
érvényesen vállalni.
273. § (1) A kezes kötelezettsége ahhoz a
kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt; érvényesítheti azokat a
kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben.
(2) A kezes kötelezettsége nem
válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt; kiterjed azonban a
kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra. A kezes a
perköltségekért és a végrehajtási költségekért csak akkor felel, ha a
keresetindítás előtt őt a teljesítésre felszólították.
(3) Bírósági úton nem érvényesíthető
követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni.
274. § (1) A kezes mindaddig megtagadhatja
a teljesítést, amíg a követelés a kötelezettől és az olyan kezesektől, akik őt
megelőzően, reá tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható. Ez a szabály
a kötelezett és a kezesek együttes perlését nem gátolja.
(2) A kezes nem követelheti, hogy a
jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be (készfizető kezesség),
ha
a) a felek így állapodtak meg,
b) a kezességet kár megtérítéséért
vállalták,
c) a kezességet bank vállalta.
275. § Ha ugyanazért a kötelezettségért
egyidejűleg vagy egymásra tekintettel többen vállalnak kezességet, a kezesek
kétség esetében egyetemlegesen felelnek.
276. § (1) Amennyiben a kezes a jogosultat
kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően
keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll.
(2) A kezes felszabadul, amennyiben
a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes
a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, vagy amennyiben a
követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált.
277. § (1) A szerződéseket tartalmuknak
megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség
és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak a teljesítés
időpontjában
a) alkalmasnak kell lennie azokra a
célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak,
és
b) rendelkeznie kell azzal a
minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú
szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a
szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak
vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó -
különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő - nyilvános kijelentését, és
c) alkalmasnak kell lennie a jogosult
által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a
kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett, valamint
d) rendelkeznie kell a kötelezett által
adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott
szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal.
(2) A szolgáltatásnak nem kell
megfelelnie az (1) bekezdés b) pontjában említett nyilvános kijelentésnek, ha a
kötelezett bizonyítja, hogy
a) a nyilvános kijelentést nem ismerte,
és azt nem is kellett ismernie, vagy
b) a nyilvános kijelentést a
szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették, vagy
c) a nyilvános kijelentés a jogosult
szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjának
alkalmazásában gyártónak minősül az a személy is, aki a dolgon elhelyezett
nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát
gyártóként tünteti fel.
(4) A felek a szerződés
teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés
teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában
elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a
teljesítést.
(5) A felek a szerződés teljesítését
érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni.
(6) A kötelezett, dolog
szolgáltatására irányuló szerződés esetén, köteles a dolgot - a jogszabályok
rendelkezéseinek és a szakmai szokásoknak megfelelően - azonosításra alkalmas
jelzéssel ellátni és a dologról a rendeltetésszerű használathoz, a
felhasználáshoz szükséges tájékoztatást megadni. Ha a kötelezett gazdálkodó
szervezet, a dolog minőségének tanúsítására is köteles.
278. § (1) A teljesítés helye a kötelezett
lakóhelye, illetőleg székhelye, kivéve ha
a) jogszabály eltérően rendelkezik,
b) a szolgáltatás tárgyából vagy
rendeltetéséből más következik,
c) a szolgáltatás tárgya a felek által
ismert más helyen van.
(2) Ha a szolgáltatás tárgyát a
kötelezett lakóhelyétől, illetőleg székhelyétől különböző helyre kell küldeni,
s azt, vagy valamely közbeeső helyet nem kötöttek ki teljesítési helyként, a
teljesítés azzal történik meg, hogy a szolgáltatás tárgyát a kötelezett
elküldés, illetőleg elszállítás végett a jogosultnak, a szállítmányozónak vagy
a fuvarozónak átadja. Fogyasztói szerződés esetében a teljesítés a fogyasztó
részére való átadással történik meg.
(3) Ha a kötelezett a dolgot saját
szállítóeszközével vagy megbízottja útján küldi a jogosultnak, a teljesítés
helye az utóbbi lakóhelye, illetőleg székhelye.
(4) Gazdálkodó szervezetek egymás
közötti szerződéseinél a teljesítés helye - ha a jogosult más helyet nem jelöl
meg - a jogosult székhelye (telephelye), illetőleg, fuvarozó közbenjöttével
történő teljesítés esetén, a rendeltetési állomás. Jogszabály ettől eltérően
rendelkezhet.
279. § (1) Ha valamelyik szerződő fél
lakóhelyét, illetőleg székhelyét a teljesítést megelőzően megváltoztatja,
viseli a teljesítés során ebből eredő költségtöbbletet.
(2) A teljesítéssel a kárveszély -
ha a törvény kivételt nem tesz - a másik szerződő félre száll át.
280. § (1) Ha a teljesítés ideje nincs
meghatározva,
a) bármelyik fél a másik fél egyidejű
teljesítését követelheti,
b) ingyenes szerződés esetében a
jogosult a kötelezettet a teljesítésre bármikor felhívhatja.
(2) A kötelezett a teljesítés
előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni.
(3) A tartásdíjat, az életjáradékot
és a baleseti járadékot időszakonként előre kell fizetni. A jogosult a hat
hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített részleteket
bírósági úton többé nem követelheti.
281. § (1) Ha jogszabály vagy szerződés
alapján a felek egyidejű teljesítésre kötelesek, egyik fél sem köteles saját
szolgáltatását teljesíteni, amíg a másik fél a szolgáltatást fel nem ajánlja.
(2) Az a szerződő fél, akinek a
teljesítéssel elöl kell járnia, a szolgáltatást - biztosíték hiányában -
megtagadhatja, ha
a) a szolgáltatást részletekben vagy
folyamatosan kell teljesíteni, és a másik fél saját szolgáltatásával időközben
késedelembe esik, amíg a késedelem tart;
b) a másik fél vagyoni viszonyainak
időközben bekövetkezett jelentős megromlása folytán a viszontszolgáltatás
veszélyeztetve van;
c) a másik félnek vele szemben pénzügyi
fedezethiány miatt kiegyenlítetlen tartozása áll fenn.
(3) A szolgáltatás megtagadására
jogosult fél elállhat a szerződéstől, ha a biztosíték nyújtására megfelelő
határidőt szabott, és az eredménytelenül telt el.
(4) Annak a félnek a jogaira és
kötelezettségeire, aki a szolgáltatás megtagadására jogosult, egyebekben a
felelős őrzés szabályai irányadók.
282. § (1) A teljesítési határidőbe a
szerződéskötés napját nem kell beszámítani; ha a teljesítési határidő utolsó
napja munkaszüneti nap, a határidő a következő munkanapon jár le.
(2) A kötelezett a határnapot
megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt csak a jogosult beleegyezésével
teljesíthet. Beleegyezés hiányában a jogosult a felelős őrzés szabályai szerint
tartozik eljárni.
283. § (1) A jogosult - ha jogszabály
kivételt nem tesz - a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül
köteles meggyőződni arról, hogy a teljesítés megfelelő-e.
(2) A dolog átvétele során nem kell
vizsgálni azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják,
illetőleg, amelyekre jótállás vonatkozik.
(3) Ha a jogszabály kivételt nem
tesz, az átadással járó költségek - ideértve a csomagolás és mérlegelés
költségeit is - a kötelezettet, az átvétellel járó költségek pedig a jogosultat
terhelik.
284. § (1) A kötelezett a teljesítéskor
nyugtát követelhet, és követelheti a kötelezvény visszaadását.
(2) A nyugta költségei a
kötelezettet terhelik, kivéve, ha a jogosult a kötelezvényt nem adta vissza.
(3) Azt, aki a jogosult aláírásával
ellátott nyugtát mutat fel, a teljesítés elfogadására jogosított személynek
kell tekinteni, ha ezt felismerhető körülmény kétségessé nem teszi.
285. § Ha a szolgáltatás osztható, a
jogosult részteljesítést is köteles elfogadni, kivéve, ha a részteljesítést a
szerződésben kizárta, vagy az lényeges érdekét sérti.
286. § (1) A jogosult a harmadik személy
részéről felajánlott teljesítést is köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett
hozzájárult, és a szolgáltatás nincs személyhez kötve, illetőleg nem igényel
olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik.
A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, ha a harmadik személynek törvényes
érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék.
(2) A követelés biztosítékai
ilyenkor fennmaradnak, amennyiben a követelés a teljesítő harmadik személyre
átszáll, vagy e harmadik személy a kötelezettől megtérítést követelhet.
287. § (1) Ha a jogosult személye
bizonytalan, lakóhelye, illetőleg székhelye ismeretlen, vagy ha a jogosult
késedelembe esik, a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat
kiadására irányuló kötelezettséget bírósági letétbehelyezéssel is lehet
teljesíteni.
(2) A kötelezett a letétbehelyezés
alkalmával kikötheti, hogy a letétet csak akkor adják ki a jogosultnak, ha az
ellenszolgáltatását teljesítette, vagy arra biztosítékot nyújtott; a letétet
mindaddig visszavonhatja, amíg arról a jogosult értesítést nem kapott.
(3) A letétbehelyezésnek a
teljesítés helye vagy a kötelezett lakóhelye, illetőleg székhelye szerint
illetékes bíróságnál kell történnie. A letétbehelyezéssel való teljesítés költségét
a jogosult viseli.
A fajta és mennyiség szerint meghatározott
szolgáltatás teljesítése
288. § Ha a felek a szerződés fajta és
mennyiség szerint megjelölt tárgyának minőségét nem határozták meg, a
forgalomban szokásos jó minőségű dolgokkal kell teljesíteni.
289. § Ha valaki fajta szerint
meghatározott maga termelte dolog szolgáltatására kötelezi magát, de azt
egészben vagy részben nem képes szolgáltatni, nem köteles a hiányzó dolgot a
teljesítés céljára mástól beszerezni. Ez a szabály a szerződésszegésért való
felelősséget nem érinti.
290. § (1) Ha a kötelezettnek a jogosulttal
szemben több tartozása áll fenn, és teljesítése nem fedezi valamennyi
tartozását, azt a kötelezett rendelkezése szerint, ennek hiányában pedig arra a
tartozásra kell elszámolni, amelyre a kötelezett felismerhetően szánta.
(2) Ha a kötelezett nem
rendelkezett, és szándéka sem ismerhető fel, a teljesítést
b) azonos lejárat esetén a kötelezettre
terhesebb,
c) egyenlő mértékben terhes tartozások
közül pedig a kevésbé biztosított követelés fedezésére kell fordítani.
(3) Az egyenlő mértékben biztosított
követeléseket a teljesítés arányosan csökkenti.
291. § (1) Ha valaki fajta és mennyiség
szerint meghatározott dolgot ugyanannak a személynek különböző helyekre köteles
küldeni, de az egész mennyiséget nem tudja szolgáltatni, a jogosult
rendelkezése szerint köteles a rendelkezésre álló mennyiséget elosztani.
(2) Ha a jogosult felszólítás
ellenére nem rendelkezik, a kötelezett az egyes helyekre járó mennyiséget arányosan
köteles csökkenteni, kivéve ha általa is ismert nemzetgazdasági érdekek más
elosztást indokolnak.
292. § (1) A pénztartozás teljesítésének
helye - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosult lakóhelye, illetőleg
székhelye.
(2) A jogosult a határnapot
megelőzően, illetőleg a határidő kezdete előtt felajánlott teljesítést is
köteles elfogadni; ilyenkor a teljesítés és a lejárat közötti időre kamat vagy
kártalanítás nem jár. A feleknek az ilyen kamatra vagy kártalanításra vonatkozó
megállapodása - jogszabály engedélye hiányában - semmis; a semmisség a
szerződés egyéb rendelkezéseire nem hat ki.
293. § Ha a kötelezett kamattal és
költséggel is tartozik, és a fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére
nem elég, azt elsősorban a költségre, azután a kamatra és végül a főtartozásra
kell elszámolni. A kötelezett eltérő rendelkezése hatálytalan.
294. § Az állami pénzintézeti
számlarendszerbe bevont szervezetek fizetéseire vonatkozó rendelkezéseket külön
jogszabály tartalmazza.
295. § Ha a kötelezettség jognyilatkozat
adására irányul, a teljesítést a bíróság ítélete pótolja.
296. § (1) A kötelezett a jogosulttal
szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem
tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal
tartozásába beszámíthatja.
(2) A beszámítás erejéig a
kötelezettségek megszűnnek.
297. § (1) Beszámításnak nincs helye olyan
szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell
fordítani, továbbá - a túlfizetés esetét kivéve - tartási, életjáradéki és
baleseti járadékköveteléssel, úgyszintén a szándékosan okozott kár
megtérítésére irányuló követeléssel szemben.
(2) A jogosult nem számíthatja be a
bírósági úton nem érvényesíthető követelését; elévült követelését azonban
beszámíthatja, ha az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem
következett be.
(3) Végrehajtás alól mentes
követeléssel szemben csak olyan követelést lehet beszámítani, amely a
követeléssel azonos jogalapból ered.
(4) Végrehajtható határozattal vagy
egyezséggel megállapított követelésbe csak ugyanilyen vagy közokiratba foglalt
ellenkövetelést lehet beszámítani.
298. § A kötelezett késedelembe esik,
a) ha a szerződésben megállapított vagy
a szolgáltatás rendeltetéséből kétségtelenül megállapítható teljesítési idő
eredménytelenül eltelt;
b) más esetekben, ha kötelezettségét a
jogosult felszólítására nem teljesíti.
299. § (1) A kötelezett köteles megtéríteni
a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a
késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben
általában elvárható.
(2) Ha a kötelezett késedelmét
kimenteni nem tudja, felelős a szolgáltatás tárgyában a késedelem ideje alatt
bekövetkezett minden kárért, kivéve ha bizonyítja, hogy az késedelem hiányában
is bekövetkezett volna.
300. § (1) A jogosult - függetlenül attól,
hogy a kötelezett késedelmét kimentette-e - követelheti a teljesítést, vagy ha
ez többé nem áll érdekében, elállhat a szerződéstől.
(2) Nincs szükség a teljesítéshez
fűződő érdek megszűnésének bizonyítására, ha a szerződést a felek
megállapodásánál vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva
meghatározott időpontban - és nem máskor - kellett volna teljesíteni, vagy ha a
jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő határidőt szabott, és az is
eredménytelenül telt el.
301. § (1) Pénztartozás esetében - ha
jogszabály eltérően nem rendelkezik - a kötelezett a késedelembe esés
időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet
megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot
fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség
akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.
(2) Az államháztartás
alrendszereiben harmadik személyekkel szemben vállalt vagy az alrendszereket
egyébként harmadik személyekkel szemben terhelő fizetési kötelezettség
késedelmes teljesítése esetén a késedelmi kamat tekintetében is alkalmazni kell
a kamatfizetés mellőzésére vagy a törvényesnél alacsonyabb mértékű
kamatfizetésre irányuló szerződési kikötés semmisségére vonatkozó rendelkezést.
(3) Ha a jogosultnak a késedelembe
esés időpontjáig kamat jogszabály vagy szerződés alapján jár, a kötelezett a
késedelembe esés időpontjától e kamaton felül - ha jogszabály eltérően nem
rendelkezik - a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon
érvényes jegybanki alapkamat egyharmadával megegyező mértékű kamatot, de
összességében legalább az (1) bekezdésben meghatározott kamatot köteles
megfizetni.
(4) A felek által túlzott mértékben
megállapított késedelmi kamatot a bíróság mérsékelheti.
(5) A jogosult követelheti a
késedelmi kamatot meghaladó kárát.
301/A. § (1) Gazdálkodó szervezetek között a
késedelmi kamatra vonatkozó szabályokat az e §-ban foglalt eltérésekkel kell
alkalmazni.
(2) A késedelmi kamat mértéke a
késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki
alapkamat hét százalékkal növelt összege.
(3) A kamatfizetési kötelezettség a
jogosult fizetési felszólításának (számlájának) kézhezvételétől számított
harminc nap elteltétől esedékes, illetve a jogosult teljesítésétől számított
harminc nap elteltétől, ha a jogosult fizetési felszólításának (számlájának)
kézhezvétele a jogosult teljesítését megelőzte, vagy a kézhezvétel időpontja
nem állapítható meg.
(4) A késedelmi kamat mértékét vagy
esedékességét a (2) és (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a jóhiszeműség és
tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a
jogosult hátrányára megállapító szerződési kikötést a jogosult megtámadhatja.
(5) Az általános szerződési
feltételként a szerződés részévé váló, a (4) bekezdés szerinti kikötést a külön
jogszabályban meghatározott szervezet is megtámadhatja a bíróság előtt. A
megtámadás alapossága esetén a bíróság a kikötés érvénytelenségét a kikötés
alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja. Az
érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a
megtámadásig már teljesítettek.
(6) A külön jogszabályban
meghatározott szervezet kérheti továbbá az olyan, a (4) bekezdés szerinti
általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet
szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé,
akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. A bíróság a
sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása
esetén eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától.
(7) A (2) és (3) bekezdésben
foglaltaktól jogszabály csak a jogosult javára térhet el.
(8) A felek által a (2) bekezdésben
meghatározotthoz képest túlzottan alacsony mértékben megállapított késedelmi
kamatot, továbbá a késedelmi kamat esedékességének a (3) bekezdésben
meghatározottól eltérően megállapított időpontját a bíróság megváltoztathatja,
kivéve, ha a törvény rendelkezéseitől való eltérést a szerződéskötéskor
fennálló körülmények indokolták.
302. § A jogosult késedelembe esik, ha
a) a szerződésszerűen felajánlott
teljesítést nem fogadja el;
b) elmulasztja azokat az intézkedéseket
vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kötelezett megfelelően
teljesíteni tudjon;
c) a nyugtát nem állítja ki, illetőleg
az értékpapírt nem adja vissza.
303. § (1) A jogosult köteles megtéríteni a
kötelezettnek a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a
késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben
általában elvárható.
(2) A jogosult - függetlenül attól,
hogy késedelmét kimentette-e -
a) köteles a kötelezett felelős
őrzéséből eredő költségeket megtéríteni;
b) éppúgy viseli a dolog
megsemmisülésének, elveszésének vagy megrongálódásának veszélyét, mintha a
teljesítést elfogadta volna;
c) késedelme idejére kamatot nem
követelhet.
(3) A jogosult késedelme a
kötelezett egyidejű késedelmét kizárja.
304. § A jogosult késedelmére vonatkozó
szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatás fajta és mennyiség
szerint volt meghatározva, de a felek a teljesítésre szánt dolgokat
megjelölték, vagy a többi hasonló dologtól a jogosult részére elkülönítették.
305. § (1) Olyan szerződés alapján,
amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan
teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a
jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak.
(2) Hibás teljesítésnek minősül a
szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses
kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek
magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a
szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult
végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára
vezethető vissza. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e
rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el.
(3) A kötelezett a hibás
teljesítésért felelősséggel tartozik (kellékszavatosság).
305/A. § (1) Ha a jogosult a hibát a
szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy azt ismernie kellett, a kötelezett
mentesül a szavatossági felelősség alól. Mentesül a kötelezett a szavatossági
felelősség alól akkor is, ha a hiba a jogosult által adott anyag hibájára
vezethető vissza, feltéve, hogy az anyag alkalmatlanságára a jogosultat
figyelmeztette.
(2) Fogyasztói szerződés esetében az
ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon
belül felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e
vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen. A
felek ettől eltérő megállapodása semmis.
306. § (1) Hibás teljesítés esetén a
jogosult
a) elsősorban - választása szerint -
kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági
igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági
igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne,
figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a
szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak
okozott kényelmetlenséget;
b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre
nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem
vállalta, vagy e kötelezettségének a (2) bekezdésben írt feltételekkel nem tud
eleget tenni - választása szerint - megfelelő árleszállítást igényelhet vagy
elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.
(2) A kijavítást vagy kicserélést -
a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére
figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős
kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.
(3) Ha a kötelezett a dolog
kijavítását megfelelő határidőre nem vállalja, vagy nem végzi el, a jogosult a
hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja.
(4) A jogosult a kijavításig vagy
kicserélésig az ellenszolgáltatás arányos részét visszatarthatja.
(5) Fogyasztói szerződésben semmis
az a kikötés, amely a szavatossági jogoknak a törvényben meghatározott
sorrendjétől a fogyasztó hátrányára tér el.
306/A. § A jogosult a választott szavatossági
jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott kárt köteles a kötelezettnek
megtéríteni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett magatartása adott okot, vagy
az áttérés egyébként indokolt volt.
307. § (1) A jogosult a hiba felfedezése
után a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles kifogását
a kötelezettel közölni.
(2) Fogyasztói szerződés esetében a
hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt kifogást kellő időben
közöltnek kell tekinteni. A felek ettől eltérő megállapodása semmis.
(3) A közlés késedelméből eredő
kárért a jogosult felelős.
308. § (1) A jogosult a teljesítés
időpontjától számított hat hónapos elévülési határidő alatt érvényesítheti
szavatossági jogait. Ha a dolog használhatóságának legkisebb időtartamát
hatósági előírás vagy kötelező műszaki előírás határozza meg (kötelező
alkalmassági idő), és ez hat hónapnál rövidebb, az igény érvényesítésére ez a
határidő irányadó.
(2) Ha a szerződés állat
szolgáltatására irányul, a szavatossági igény a teljesítéstől számított hatvan
nap alatt évül el.
(3) Nem számít bele az elévülési
időbe a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot nem tudja
rendeltetésszerűen használni. A szavatossági jog érvényesíthetőségének
határideje a dolognak vagy jelentősebb részének kicserélése (kijavítása) esetén
a kicserélt (kijavított) dologra (dologrészre), valamint a kijavítás következményeként
jelentkező hiba tekintetében újból kezdődik.
(4) Fogyasztói szerződés esetében a
fogyasztó - az (1)-(2) bekezdéstől eltérően - a teljesítés időpontjától
számított kétéves elévülési határidő alatt érvényesítheti szavatossági igényét.
Az ennél rövidebb elévülési határidőt megállapító kikötés semmis. Ha a
fogyasztói szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb határidőben is
megállapodhatnak, egy évnél rövidebb elévülési határidő azonban ebben az
esetben sem köthető ki.
308/A. § (1) Ha a jogosult igényét menthető
okból nem tudja érvényesíteni, így különösen, ha a hiba a jellegénél vagy a
dolog természeténél fogva a 308. §-ban meghatározott határidőn belül nem volt
felismerhető, a szavatossági jogok érvényesítésének határideje a teljesítés
időpontjától számított egy év, tartós használatra rendelt dolog esetében három
év. Ha a kötelező alkalmassági idő három évnél hosszabb, az igény
érvényesítésére ez a határidő az irányadó. E határidők elmulasztása
jogvesztéssel jár.
(2) Fogyasztói szerződésben az (1)
bekezdésben megállapított hároméves határidőnél rövidebb határidő kikötése
semmis.
308/B. § A szavatossági igényt a
szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt határidőben érvényesítettnek kell
tekinteni, amely a megjelölt kellékhiányt előidézte. Ha azonban a jogosult a
szavatossági igényét csak a dolognak - a megjelölt hiba szempontjából -
elkülöníthető része tekintetében érvényesíti, a szavatossági igény a dolog
egyéb részeire nem minősül érvényesítettnek.
308/C. § A szavatossági jogok az ugyanabból a
jogalapból eredő követeléssel szemben kifogásként a határidők eltelte után is
érvényesíthetők.
309. § (1) A szavatossági kötelezettség
teljesítésével és a szerződésszerű állapot megteremtésével kapcsolatos
költségek - ideértve különösen az anyag-, munka- és továbbítási költségeket - a
kötelezettet terhelik. Fogyasztói szerződés esetében a felek ettől eltérő
megállapodása semmis.
(2) Kicserélés vagy elállás esetén a
jogosult nem köteles a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a
rendeltetésszerű használat következménye.
310. § Szavatossági jogainak érvényesítésén
kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is
követelheti a kártérítés szabályai szerint.
311. § (1) Ha a fogyasztói szerződés hibás
teljesítésének oka a kötelezettel szerződő harmadik személy (előző kötelezett)
hibás teljesítése, a fogyasztói szerződés kötelezettje követelheti az előző
kötelezettől a hibás teljesítés miatt támasztott fogyasztói igények kielégítése
költségeinek a megtérítését, feltéve, hogy a minőség megvizsgálására vonatkozó
kötelezettségének eleget tett.
(2) A fogyasztói szerződés
kötelezettje az (1) bekezdés szerinti igényét a fogyasztó igényének
kielégítésétől számított hatvannapos elévülési határidő alatt érvényesítheti.
Az igény az előző kötelezett teljesítése időpontjától számított legfeljebb öt
évig érvényesíthető; e határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
(3) Az (1) bekezdés szerinti igényt
az előző kötelezett is érvényesítheti a vele szerződő előző kötelezettel
szemben, a (2) bekezdésben meghatározott határidők megfelelő alkalmazásával.
311/A. § A hibás teljesítés
jogkövetkezményeire vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is,
ha a kötelezettség nem dolog szolgáltatására irányul; ilyenkor a kicserélésen a
szolgáltatás újbóli teljesítését kell érteni.
A teljesítés lehetetlenné válása
312. § (1) Ha a teljesítés olyan okból vált
lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnik. A
teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles
erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a
mulasztó felelős.
(2) Ha a teljesítés olyan okból vált
lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása
miatt kártérítést követelhet.
(3) Ha a teljesítés olyan okból vált
lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása
alól, és követelheti kárának megtérítését.
(4) Ha a vagylagos szolgáltatások
közül valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné válik, a szerződés a többi
szolgáltatásra korlátozódik.
(5) Ha a lehetetlenülésért a
választásra nem jogosult fél felelős, a másik fél választhat a lehetséges
szolgáltatás és a lehetetlenné válás következményei között.
(6) Ha a lehetetlenné vált
szolgáltatás tárgyának maradványa a kötelezett birtokában maradt, vagy a
kötelezett a szolgáltatás tárgya helyett mástól kárpótlást kapott vagy
igényelhet, a jogosult a maradvány, illetőleg a kárpótlás átengedését
követelheti az ellenszolgáltatás arányos része ellenében.
313. § Ha a kötelezett a teljesítést jogos
ok nélkül megtagadja, a jogosult választhat a késedelem és a lehetetlenülés
következményeinek alkalmazása között.
A szerződésszegés közös szabályai
314. § (1) A szándékosan, súlyos
gondatlansággal, vagy bűncselekménnyel okozott, továbbá az életet, testi
épséget, egészséget megkárosító szerződésszegésért való felelősséget érvényesen
nem lehet kizárni.
(2) A szerződésszegésért való
felelősséget - ha jogszabály másként nem rendelkezik - nem lehet kizárni és
korlátozni, kivéve, ha az ezzel járó hátrányt az ellenszolgáltatás megfelelő csökkentése
vagy egyéb előny kiegyenlíti.
(3) Külkereskedelmi szerződéssel
kapcsolatos belföldi szerződésre vonatkozó jogszabály a szerződésszegést és
következményeit a törvénytől eltérően szabályozhatja, a felelősség korlátozását
vagy kizárását - az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés kivételével -
megengedheti.
315. § Aki kötelezettsége teljesítéséhez
vagy joga gyakorlásához mást vesz igénybe, ennek magatartásáért felelős.
316. § (1) Ha a jogosult a teljesítést a
szerződésszegésről tudva elfogadja, a szerződésszegésből igényt utóbb csak
akkor támaszthat, ha erre irányuló jogait fenntartotta.
317. § (1) Osztható szolgáltatás egy
részére vonatkozó szerződésszegés esetében a szerződésszegés következményei
csak erre a részre következnek be. A jogosult azonban a szerződésszegésből
eredő jogait az egész szerződésre nézve gyakorolhatja, ha bizonyítja, hogy a
további teljesítés a szerződésszegés következtében már nem áll érdekében.
(2) Ha a szerződésszegés
oszthatatlan szolgáltatás egy részére vonatkozik, következményei az egész
szerződésre beállnak.
318. § (1) A szerződésszegésért való
felelősségre, valamint a kártérítés mértékére a szerződésen kívül okozott
károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a
kártérítés mérséklésének - ha a jogszabály kivételt nem tesz - nincs helye.
(2) A szerződésszegésen alapuló
igények érvényesítése kötelező, ha a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás
teljesítése egészben vagy részben az állami költségvetésből történik. A
jogosult az igény érvényesítésétől - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában -
eltekinthet, ha a rendelkezésre álló adatok alapján meggyőződést szerzett
arról, hogy a szerződésszegés olyan körülményekre vezethető vissza, amelyekért
a kötelezett nem felel, vagy ha a szerződésszegés a nemzetgazdaság, továbbá a
felek együttműködése szempontjából jelentéktelen.
(3) Ha a szerződésszegésen alapuló
igények érvényesítése kötelező, és a jogosult e kötelezettségének
indokolatlanul nem tesz eleget, a pénzkövetelésre (kártérítés, kötbér, árleszállítás)
irányuló igényt a kifizetéseket a költségvetésből teljesítő pénzintézet az
állam javára érvényesítheti.
A szerződés megszűnésének egyes esetei. Az elévülés
A szerződés megszűnésének egyes esetei
319. § (1) A felek a szerződést közös
megegyezéssel megszüntethetik vagy felbonthatják.
(2) A szerződés megszüntetése
esetében a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, és a felek további
szolgáltatásokkal nem tartoznak. A megszűnés előtt már nyújtott szolgáltatás szerződésszerű
pénzbeli ellenértékét meg kell fizetni, amennyiben pedig a már teljesített
pénzbeli szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél még nem
teljesítette, a pénzbeli szolgáltatás visszajár.
(3) A szerződés felbontása esetében
a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal szűnik meg, és a már
teljesített szolgáltatások visszajárnak.
320. § (1) Aki szerződésnél vagy
jogszabálynál fogva elállásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett
nyilatkozattal gyakorolja. Az elállás a szerződést felbontja.
(2) Az elállás jogát a felek
bánatpénz fizetése ellenében is kiköthetik; a bíróság a túlzott mértékű
bánatpénz összegét mérsékelheti.
(3) Nem gyakorolhatja a szerződésen
alapuló elállási jogot az a fél, aki a már megkapott szolgáltatást nem, vagy
csak tetemesen csökkent értékben tudja visszaszolgáltatni.
321. § (1) Aki szerződésnél vagy
jogszabálynál fogva felmondásra jogosult, e jogát a másik félhez intézett
nyilatkozattal gyakorolja. A felmondás a szerződést megszünteti.
(2) Ha a felmondás nem azonnali
hatályú, a törvényben vagy a szerződésben meghatározott felmondási idő
elteltéig a szerződés fennmarad.
322. § Megszűnik a szerződés, ha ugyanaz a
személy lesz a jogosult és a kötelezett. A szerződés megszűnése harmadik
személy jogait és kötelezettségeit nem érinti.
323. § (1) A kötelezett halálával a
szerződés nem szűnik meg, kivéve, ha csak személyesen teljesíthető
szolgáltatásra irányult.
(2) A jogosult halála akkor szünteti
meg a szerződést, ha a szolgáltatás kifejezetten az ő eltartására irányult,
vagy kizárólag az ő személyes szükségleteinek fedezésére lett volna alkalmas.
324. § (1) A követelések öt év alatt
elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) A főkövetelés elévülésével az
attól függő mellékkövetelések is elévülnek. A főköveteléstől független
mellékkövetelések elévülése a főkövetelést nem érinti.
(3) A követelés elévülése az azt
biztosító kézizálogból való kielégítést nem akadályozza.
325. § (1) Az elévült követelést bírósági
úton érvényesíteni nem lehet.
(2) A felek rövidebb elévülési
határidőben is megállapodhatnak; a megállapodás csak írásban érvényes. Az egy
évnél rövidebb elévülési határidőt a felek írásban legfeljebb egy évre
meghosszabbíthatják, egyébként az elévülési határidők meghosszabbítására
irányuló megállapodás semmis.
326. § (1) Az elévülés akkor kezdődik,
amikor a követelés esedékessé vált.
(2) Ha a követelést a jogosult
menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy
éven belül - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három
hónapon belül - a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már
eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. Ezt a
rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a jogosult a lejárat után a
teljesítésre halasztást adott.
327. § (1) A követelés teljesítésére
irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése,
továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a
tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést.
(2) Az elévülés megszakadása,
illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése után az elévülés
újból megkezdődik.
(3) Ha az elévülést megszakító
eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a
végrehajtási cselekmények szakítják meg.
Az engedményezés és a tartozásátvállalás
328. § (1) A jogosult követelését szerződéssel
másra átruházhatja (engedményezés).
(2) Nem lehet engedményezni a
jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek
engedményezését jogszabály kizárja.
(3) Az engedményezésről a
kötelezettet értesíteni kell; a kötelezett az értesítésig jogosult az
engedményezőnek teljesíteni.
(4) Ha a kötelezettet az
engedményező értesíti, a kötelezett az értesítés után csak az új jogosultnak
(engedményes) teljesíthet; az engedményestől származó értesítés esetén a
kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Ennek
hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki engedményesként
fellépett.
329. § (1) Az engedményezéssel az
engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést
biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is.
(2) A kötelezettnek az
engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja.
(3) A kötelezett az engedményessel
szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az
ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már
fennállt jogalapon keletkeztek.
330. § (1) Az engedményező az
engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért - az engedményezés fejében
kapott ellenérték erejéig - kezesként felel, kivéve ha
a) a követelést kifejezetten
bizonytalan követelésként ruházta át az engedményesre;
b) felelősségét egyébként kizárta.
(2) Egyebekben az ellenérték fejében
való engedményre az adásvétel, az ingyenes engedményre az ajándékozás
szabályait kell alkalmazni.
331. § Ha a követelés jogszabály vagy
hatóság rendelkezése folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában
az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben a
korábbi jogosult kezesi felelőssége csak akkor marad fenn, ha ezt kifejezett
rendelkezés írja elő.
332. § (1) Ha valaki a kötelezettel
megállapodik abban, hogy tartozását átvállalja, köteles a jogosult
hozzájárulását kérni, ha pedig azt a jogosult megtagadja, a kötelezettet olyan
helyzetbe hozni, hogy az a lejáratkor teljesíthessen.
(2) Ha a jogosult a
tartozásátvállaláshoz hozzájárul, a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép.
Megilletik mindazok a jogok, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben
megillették; a korábbi kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló követelését
azonban nem számíthatja be.
(3) A tartozásátvállalással a
követelést biztosító kezesség és zálogjog a kezes és a zálogkötelezett
hozzájáruló nyilatkozata hiányában megszűnik.
333. § Ha a kötelezettség jogszabály vagy
hatóság rendelkezése folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában
a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Több jogosult vagy több kötelezett a szerződésben
334. § (1) Ha többen tartoznak egy
szolgáltatással, illetőleg egy szolgáltatást többen követelhetnek, és e
szolgáltatás osztható, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában minden
kötelezettől csak a ráeső részt lehet követelni, és minden jogosult csak az őt
megillető részt követelheti. A kötelezettek, illetőleg a jogosultak részaránya kétség
esetében egyenlő.
(2) Ha a szolgáltatás nem osztható,
a teljesítés bármelyik kötelezettől vagy valamennyiüktől követelhető (a
kötelezettek egyetemlegessége).
(3) Ha többen jogosultak nem
osztható szolgáltatást követelni, valamennyiük kezéhez kell teljesíteni (a
jogosultak együttessége). A jogosultak bármelyike követelheti a szolgáltatásnak
bírósági letétbe helyezését valamennyiük javára.
335. § (1) Ha a követelés több jogosultat
úgy illet meg, hogy mindegyik az egész szolgáltatást követelheti, de a
kötelezettet egyszeri szolgáltatás terheli (a jogosultak egyetemlegessége), a
kötelezettség minden jogosulttal szemben megszűnik, amennyiben bármelyik
jogosult kielégítést kap.
(2) A jogosult késedelme, a
szolgáltatás lehetetlenné válása, továbbá bármelyik félnek olyan
jognyilatkozata, amely a követelés érvényesítésének vagy a kötelezettség
teljesítésének feltétele - így különösen a felmondás, a megintés és a választási
jog gyakorlása - mindegyik jogosultra kihat.
(3) A követelés egyik jogosulttal
szemben sem évül el addig, amíg az elévülés feltételei valamennyiükkel szemben
be nem következtek.
(4) Ha valamelyik jogosult a
teljesítés iránt pert indít, a per jogerős befejezéséig a kötelezett - anélkül,
hogy a késedelem jogkövetkezményei alól ezáltal mentesülne - a többi jogosult
irányában megtagadhatja a teljesítést.
336. § A jogosultakat - ha jogviszonyukból
más nem következik - a követelés egymás között egyenlő arányban illeti meg.
337. § (1) Egyetemleges kötelezettség
esetében minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de amennyiben
bármelyikük teljesít, vagy a kötelezettséget beszámítással megszünteti, a
jogosulttal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik.
(2) Az egyetemlegesen kötelezettek
egymás szerződésszegéséért is felelnek.
(3) Minden kötelezett a többieket
megillető kifogásokra csak annyiban hivatkozhat, amennyiben a kifogások a
jogosult kielégítésével kapcsolatosak. Beszámításra azonban a társkötelezettek
követeléseit nem lehet felhasználni.
(4) A jogosultnak az egyik
kötelezettel szemben beálló késedelme valamennyiük javára beáll.
338. § (1) Az egyetemleges kötelezetteket -
ha jogviszonyukból más nem következik - a kötelezettség egymás között egyenlő
arányban terheli. Ha valamely társkötelezett a jogosultnak kötelezettségét
meghaladó szolgáltatást teljesített, a többi társkötelezettel szemben - a
követelésnek őket terhelő része erejéig - megtérítési követelése támad.
(2) Egyik kötelezett sem hivatkozhat
a többivel szemben olyan kedvezményre, amelyben a jogosulttól részesült.
(3) A jogosultnak teljesítő
kötelezettre a jogosultat megillető és a többiek teljesítésének biztosítására
is szolgáló jogok átszállnak, amennyiben a többi kötelezettől megtérítést
követelhet.
338/A. § (1) A pénzkövetelésről szóló
értékpapír kiállítója (kibocsátója) feltétlen és egyoldalú kötelezettséget
vállal arra, hogy ő maga vagy az értékpapírban megnevezett más személy az
értékpapír ellenében meghatározott pénzösszeget szolgáltat az értékpapír
jogosultjának.
(2) Értékpapírnak csak olyan okirat
vagy - jogszabályban megjelölt - más módon rögzített, nyilvántartott és
továbbított adat tekinthető, amely jogszabályban meghatározott kellékekkel
rendelkezik és kiállítását (kibocsátását), illetve ebben a formában történő
megjelenítését jogszabály lehetővé teszi.
(3) Értékpapírt - jogszabály eltérő
rendelkezése hiányában - bemutatóra és névre szólóan lehet kiállítani.
338/B. § (1) Értékpapírban meghatározott
követelést érvényesíteni, arról rendelkezni, azt megterhelni - ha törvény ettől
eltérően nem rendelkezik - csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.
(2) Jogszabály eltérő rendelkezése
hiányában bemutatóra szól az értékpapír, ha nem tartalmazza a jogosult
személyének megjelölését vagy tartalmazza ugyan, de az értékpapír tartalma
szerint az értékpapír kötelezettje nemcsak a megjelölt személynek, hanem az
értékpapír bármely bemutatójának köteles teljesíteni (bemutatási záradék). A
bemutatóra szóló értékpapírt annak birtokba adásával lehet átruházni.
(3) A nyomdai úton előállított névre
szóló értékpapír teljes vagy üres forgatmány útján ruházható át.
(4) A teljes forgatmány a forgatható
értékpapírra vagy az ahhoz csatolt lapra (toldat) vezetett, az átruházó által
aláírt írásbeli nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának
szándékát, és megjelöli azt a személyt, akire az értékpapírt átruházzák. A
forgatmány nem érvényességi kelléke az átruházás jogcíméül szolgáló
szerződésnek (előszerződésnek).
(5) Az üres forgatmány az értékpapír
hátlapjára vagy a toldatra rávezetett, az átruházó által aláírt olyan írásbeli
nyilatkozat, amely kifejezi az értékpapír átruházásának szándékát, de nem
tartalmazza annak a személynek a megjelölését, akire az értékpapírt átruházzák.
Üres forgatmánynak minősül az átruházónak az értékpapír hátlapján vagy a
toldaton szereplő aláírása is.
(6) Az értékpapír üres forgatmánnyal
való átruházása esetében az értékpapír birtokosa
a) az üres forgatmányt kitöltheti akár
a saját nevére, akár más személy nevére,
b) az értékpapírt újból átruházhatja
akár üres forgatmánnyal, akár más személy nevére szóló teljes forgatmánnyal,
c) az értékpapírt harmadik személynek
tovább adhatja anélkül, hogy az üres forgatmányt kitöltené és az értékpapírt
újabb forgatmánnyal látná el.
(7) Jogszabály felhatalmazást adhat
arra, hogy a kibocsátó az értékpapírba felvett írásbeli nyilatkozatával a
forgatmány útján való átruházás lehetőségét kizárja (negatív rendeleti
záradék). Az ilyen értékpapír az engedményezés hatályával ruházható át.
(8) A dematerializált értékpapír
átruházása külön jogszabályban meghatározott módon a jogosult javára vezetett
értékpapír-számlán történő jóváírással történik.
(9) Az egyes értékpapírokat
szabályozó jogszabály az értékpapír átruházására vonatkozóan e §
rendelkezéseitől eltérő szabályokat is megállapíthat.
338/C. § (1) Az értékpapírból eredő jogok
gyakorlására jogosultnak kell tekinteni:
a) bemutatóra szóló értékpapír esetén
az értékpapír birtokosát;
b) névre szóló értékpapír esetén
(2) A bemutatóra szóló, és a negatív
rendeleti záradékot nem tartalmazó névre szóló értékpapír átruházásával az
értékpapírból eredő jogok átszállnak az értékpapír új jogosultjára, függetlenül
attól, hogy az átruházó milyen jogokkal rendelkezett.
(3) Az értékpapír kötelezettje a
jogosulttal szemben az értékpapír tartalmából kitűnő kifogásokon kívül nem
hivatkozhat olyan kifogásokra, amelyek valamely korábbi jogosulttal szemben
fennálló személyes viszonyán alapulnak.
(4) Ha törvény eltérően nem
rendelkezik, az (1) bekezdés szerint jogosultnak tekintendő jóhiszemű
személynek az értékpapírból eredő jogosultságát nem befolyásolja az, ha
valamely korábbi átruházásnak nem volt jogcíme vagy ha a jogcím érvénytelen
vagy hatálytalan volt.
338/D. § Értékpapírt - külön jogszabály
szerint - valamely dologra vonatkozó tulajdonjogról vagy más jogról, illetőleg
tagsági viszonyból eredő jogosultságról is ki lehet állítani. Erre az
értékpapírra - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - a pénzkövetelésről
szóló értékpapír szabályait kell megfelelően alkalmazni.
FELELŐSSÉG SZERZŐDÉSEN KÍVÜL OKOZOTT KÁROKÉRT ÉS
JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁSÉRT
A kártérítés általános szabályai
339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt
okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
(2) A bíróság a kárért felelős
személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a felelősség alól
részben mentesítheti.
340. § (1) A károsult a kár elhárítása,
illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott
helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét,
amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.
(2) A károsult terhére esik mindazok
mulasztása, akiknek magatartásáért felelős.
341. § (1) Károsodás veszélye esetén a
veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, akinek részéről a veszély
fenyeget, tiltsa el a veszélyeztető magatartástól, illetőleg kötelezze a kár
megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére és - szükség szerint -
biztosíték adására.
(2) Ezt a szabályt kell alkalmazni
akkor is, ha a károsodás veszélyét tisztességtelen gazdasági tevékenységgel
idézték elő.
342. § (1) Semmis valamely szerződésnek az
a kikötése, amely a szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő károkozásért,
az életben, a testi épségben, az egészségben okozott károsodásért, továbbá
bűncselekmény következményeiért való felelősséget előre korlátozza vagy
kizárja.
(2) Nem jár kártérítés, ha a kárt a
károsult beleegyezésével okozták, és a károkozás társadalmi érdeket nem sért
vagy veszélyeztet.
343. § A jogtalan támadás vagy a jogtalan
és közvetlen támadásra utaló fenyegetés elhárítása érdekében a támadónak
okozott kárt nem kell megtéríteni, ha a védekező az elhárítással a szükséges
mértéket nem lépte túl.
344. § (1) Ha többen közösen okoznak kárt,
felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig
magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg.
(2) A kár a károkozók között egyenlő
arányban oszlik meg, ha magatartásuk felróhatóságának arányát nem lehet
megállapítani.
(3) A bíróság mellőzheti az
egyetemleges felelősség megállapítását, és a károkozókat közrehatásuk arányában
is marasztalhatja, ha
a) ez a kár megtérítését nem
veszélyezteti, és tetemesen nem is késlelteti, vagy
b) a károsult maga is közrehatott a kár
bekövetkeztében, vagy igénye érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedett.
A veszélyes üzem működéséből eredő károk
345. § (1) Aki fokozott veszéllyel járó
tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a
felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte
elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a
szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető
tevékenységével másnak kárt okoz.
(2) Nem kell megtéríteni a kárt
annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott.
(3) A felelősség kizárása vagy
korlátozása semmis; ez a tilalom a dologban okozott károkra nem vonatkozik.
(4) A kártérítési követelés három év
alatt elévül.
346. § (1) Ha a kárt több személy fokozott
veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymásközti viszonyukban a
felelősség általános szabályait kell alkalmazni.
(2) Ha a károkozás egyik félnek sem
róható fel, de a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében
bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles
megtéríteni.
(3) Ha a kárt mindkét fél fokozott
veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenesség okozta,
továbbá, ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát -
felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli.
(4) Az üzemi balesetért való
felelősség szabályait külön jogszabályok állapítják meg.
Felelősség olyan személyek károkozásáért, akiknek
belátási képessége hiányzik vagy korlátozott
347. § (1) Akinek belátási képessége
hiányzik vagy fogyatékos, felelősségre nem vonható. Helyette gondozója felel,
kivéve, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy
az az adott helyzetben általában elvárható.
(2) Ha a károkozónak nincs
gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani, kivételesen a
károkozót is kötelezni lehet a kár részben vagy egészben való megtérítésére,
feltéve, hogy az eset körülményei és a felek anyagi viszonyai ezt nyilvánvalóan
indokolttá teszik.
(3) A károkozó belátási képességének
hiányára vagy fogyatékosságára nem hivatkozhat, ha ezt az állapotát maga idézte
elő.
(4) Ha a kárt belátási képességgel
rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van,
és bizonyítják, hogy az kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a
károkozóval egyetemlegesen felelős.
Az alkalmazott, szövetkezeti tag, képviselő és
megbízott károkozása
348. § (1) Ha alkalmazott a
munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály
eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. E
szabályt kell alkalmazni akkor is, ha szövetkezet tagja okoz a tagsági
viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt.
349. § (1) Államigazgatási jogkörben
okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes
jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult a kár elhárítására
alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.
(3) Ezeket a szabályokat kell
alkalmazni a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősségre
is, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
350. § (1) A megbízott által ilyen
minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a
megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja,
hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és
felügyeletében mulasztás nem terheli. Ez a szabály a fokozott veszéllyel járó
tevékenységet folytató személyek felelősségére nem vonatkozik.
(2) Állandó jellegű megbízási
viszony esetében, továbbá, ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó
szervezet, a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak
károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja.
(3) A törvényes képviselő károkozásáért
a képviselt személy nem felelős.
(4) E törvény szabályai szerint
felel az általa okozott kárért a megbízott a megbízóval, a képviselt személlyel
munkaviszonyban nem álló képviselő pedig a képviselttel szemben. A megbízó vagy
a képviselt személy az általa harmadik személynek nyújtott kártérítés fejében
ugyancsak e törvény szerint követelhet megtérítést a megbízottól, illetőleg a
képviselőtől.
(5) Az alkalmazott és munkáltató
közti ilyen igényekre a Munka Törvénykönyvének szabályai, szövetkezet és tagja
közti ilyen igényekre pedig külön jogszabályok rendelkezései az irányadók.
351. § (1) Aki állatot tart, az általános
szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz.
(2) Vadállat tartója úgy felel, mint
az, aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat.
Az épületről lehulló tárgy által okozott kár
352. § (1) Épület egyes részeinek
lehullásából vagy az épület hiányosságaiból másra háramló kárért az épület
tulajdonosa felelős, kivéve, ha bizonyítja, hogy az építkezésre és
karbantartásra vonatkozó szabályokat nem sértették meg, és az építkezés vagy
karbantartás során a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott
helyzetben általában elvárható.
(2) Az épületre kifüggesztett
tárgyak leesésével okozott kárért a károsulttal szemben az felelős, akinek
érdekében a tárgyat kifüggesztették.
(3) Ezek a szabályok nem érintik a
felelős személynek azt a jogát, hogy a károkozótól a kár megtérítését
követelhesse.
353. § (1) Valamely tárgynak lakásból vagy
más helyiségből való kidobásával, kiejtésével vagy kiöntésével okozott kárért a
károsulttal szemben a lakás bérlője, illetőleg a helyiség használója felelős.
(2) Ha a bérlő, illetőleg a használó
a károkozót megnevezi, kezesként felel. Mentesül a felelősség alól, ha
bizonyítja, hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben.
(3) Valamely tárgynak az épület
közös használatára szolgáló helyiségeiből való kidobásával, kiejtésével vagy
kiöntésével okozott kárért a károsulttal szemben az épület tulajdonosa felelős.
Ha a tulajdonos a károkozót megnevezi, kezesként felel.
(4) Ezek a szabályok nem érintik a
felelős személynek azt a jogát, hogy a kárért egyébként felelős személytől a
kár megtérítését követelhesse.
A felelősség módja, a kártérítés mértéke
355. § (1) A kárért felelős személy köteles
az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a
károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem
vagyoni kárát megtéríteni.
(2) A kárt pénzben kell megtéríteni,
kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. A kár
természetben való megtérítése különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés
tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként a rendelkezésére áll.
(3) Kártérítésként járadékot is meg
lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a
kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának
tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.
(4) Kártérítés címén a károkozó
körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt
vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely
a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy
kiküszöböléséhez szükséges.
356. § (1) Akinek munkaképessége baleset folytán
csökkent, csak akkor követelhet járadékot, ha a baleset utáni keresete
(jövedelme) a baleset előtti keresetét - neki fel nem róható okból - nem éri
el.
(2) Balesetből eredő
munkaképtelenség vagy munkaképesség-csökkenés esetében járadékként az elmaradt
keresetnek (jövedelemnek) a társadalombiztosítási ellátásokkal csökkentett
összegét kell megtéríteni.
(3) A járadék megállapításánál a
balesetért felelős személy javára nem vehető figyelembe az a kereset
(jövedelem), amelyet a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős
testi fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel ér el.
357. § (1) A balesetet szenvedett személy
keresetveszteségét (jövedelemkiesését) általában a balesetet megelőző egy évben
elért rendszeres kereset (jövedelem) havi átlaga alapján kell meghatározni. Ha
az említett idő alatt a keresetben (jövedelemben) tartós jellegű változás
állott be, csak a változás utáni kereset (jövedelem) átlagát lehet figyelembe
venni.
(2) Ha a balesetet szenvedett
személy munkabére a balesetkor rendszeres jellegű és határozott összegű volt,
ezt kell a keresetveszteség megállapításánál figyelembe venni.
(3) Ha a keresetveszteség
(jövedelemkiesés) az (1) és (2) bekezdés alapján nem állapítható meg, annak
meghatározásánál az azonos vagy hasonló munkát munkaviszony (tagsági viszony)
alapján végző személyek átlagos havi keresete az irányadó.
(4) A keresetveszteség
(jövedelemkiesés) megállapításánál figyelembe kell venni azt a jövőbeli
változást is, amelynek meghatározott időpontban való bekövetkezésével már előre
teljes bizonyossággal lehet számolni.
358. § (1) A baleset következtében meghalt
személy által eltartottak olyan összegű tartást pótló járadékot igényelhetnek,
amely szükségleteiknek - a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető keresetüket
(jövedelmüket) is figyelembe véve - a baleset előtti életszínvonalon való
kielégítését biztosítja.
(2) Járadék követelhető akkor is, ha
a baleset következtében meghalt személy a tartási kötelezettségének
megszegésével nem nyújtotta ténylegesen a tartást, vagy ha a járadékot igénylő
a tartási igényét menthető okból nem érvényesítette.
(3) A járadék mértékének
megállapításánál értékelni kell, hogy a járadékot igénylő érvényesítette-e,
illetőleg érvényesíthet-e követelést azokkal szemben, akik az ő tartására a
baleset idején meghalt személlyel egy sorban voltak kötelesek.
359. § (1) Ha a kár mértéke - akár csak
részben - pontosan nem számítható ki, a bíróság a károkozásért felelős személyt
olyan összegű általános kártérítés megfizetésére kötelezheti, amely a károsult
teljes anyagi kárpótlására alkalmas.
(2) Az általános kártérítés
visszakövetelésének nincs helye azon az alapon, hogy a tényleges kár mértéke
utóbb nem érte el az általános kártérítés összegét. Ha azonban a kötelezett
általános kártérítésként járadékot fizet, a járadék mértékének csökkentését
vagy a járadékfizetés időtartamának megváltoztatását a körülmények alakulásához
képest követelheti.
360. § (1) A kártérítés a károsodás
bekövetkeztekor nyomban esedékes.
(2) A kárért felelős személy helyzetére
a szerződés teljesítésében késedelmes kötelezettre irányadó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni.
(3) Az engedményezésre, a
tartozásátvállalásra, a követelések biztosítására, a teljesítésre és
beszámításra vonatkozó szabályokat a kártérítési követelésekre is megfelelően
alkalmazni kell.
(4) Az elévülés szabályait azzal az
eltéréssel kell alkalmazni, hogy öt évnél rövidebb idő alatt nem évülhet el a
követelés, ha a kárt szándékosan vagy bűncselekménnyel okozták. A
bűncselekménnyel okozott kár esetén azonban a követelés öt éven túl sem évül el
mindaddig, amíg a bűncselekmény büntethetősége el nem évül.
361. § (1) Aki másnak rovására jogalap
nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.
(2) Nem köteles visszatéríteni a
gazdagodást az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve ha
a) számolnia kellett a visszatérítési
kötelezettséggel, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható,
vagy
b) rosszhiszeműen jutott a
gazdagodáshoz.
(3) Ha az, akinek részére a
gazdagodást vissza kellene téríteni, azt tilos vagy a jóerkölcsbe ütköző
magatartásával maga idézte elő, a bíróság az ügyész indítványára a vagyoni
előnyt az állam javára ítélheti meg.
362. § Az életfenntartás céljára adott és
arra felhasznált juttatást visszakövetelni nem lehet, kivéve, ha jogszabály
másként rendelkezik, vagy a juttatást bűncselekmény útján szerezték meg.
363. § (1) A gazdagodással kapcsolatos
vagyoni előnyök visszatérítésére a jogalap nélküli birtoklásra vonatkozó
szabályokat (195. §) kell alkalmazni; a visszatérítésre köteles személy a
dologra fordított szükséges költségei megtérítését követelheti.
(2) Ha a vagyoni előnyt természetben
visszaszolgáltatni nem lehet, értékét kell megtéríteni.
364. § A jogalap nélküli gazdagodásra
egyébként a kártérítés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
365. § (1) Adásvételi szerződés alapján az
eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő
birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.
(2) Adásvétel tárgya lehet minden
dolog, amely nincs kivonva a forgalomból.
(3) Ingatlan adásvételének
érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.
(4) Az ingatlan-adásvétel hatálya a
mezőgazdasági felszerelésre és jószágra csak akkor terjed ki, ha ebben a felek
kifejezetten megállapodtak.
366. § (1) Ha vételárként piaci árat
kötöttek ki, a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben
kialakult középárat kell megfizetni.
(2) Ha jogszabály kivételt nem tesz,
a súly szerint megállapított vételárat a tiszta súly alapján kell kiszámítani.
A felek jogai és kötelezettségei
367. § (1) Az eladó köteles a vevőt a dolog
lényeges tulajdonságairól és a dologgal kapcsolatos fontos követelményekről,
különösen a dologra vonatkozó esetleges jogokról és a dologgal kapcsolatos
terhekről tájékoztatni. Köteles továbbá az ilyen körülményekre, illetőleg
jogokra és terhekre vonatkozó okiratokat a vevőnek átadni.
(2) Az eladó viseli az átadással és
az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos
költségeket.
(3) A szerződéskötési költségek, a
tulajdonátruházási illeték, továbbá az átvétel és a tulajdonváltozás
ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei a vevőt terhelik.
368. § (1) Az eladó a tulajdonjogot csak a
szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a vételár teljes kiegyenlítéséig
tarthatja fenn.
(2) A vevő a tulajdonjog-fenntartás
hatályossága idején a dolgot nem idegenítheti el, és nem terhelheti meg. Ez a
szabály harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem
érinti.
(3) Az ingatlan vevője - ha a
tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése előtt birtokba lép -
ennek napjától kezdve szedi a dolog hasznait, viseli terheit és azt a kárt,
amelynek megtérítésére senkit sem lehet kötelezni.
Szavatosság a tulajdonjog átruházásáért és
tehermentességéért
369. § (1) Ha harmadik személynek az
adásvétel tárgyára olyan joga van, amely a vevő tulajdonszerzését akadályozza,
a vevő elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet.
(2) E jogainak gyakorlása előtt a
vevő köteles az eladót megfelelő határidő kitűzésével felhívni arra, hogy
tulajdonszerzésének akadályait hárítsa el, vagy adjon megfelelő biztosítékot.
(3) Ha a vevő harmadik személy joga
következtében a dolgot e harmadik személynek kiszolgáltatja, vagy az eladónak
visszaadja, az eladótól kártérítést követelhet.
(4) Ha az eladó jóhiszemű volt, csak
a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megfizetni. Ez a vevő elállási
jogát nem érinti.
370. § (1) Ha harmadik személynek a dolgon
olyan joga áll fenn, amely a vevő tulajdonjogát korlátozza, a vevő megfelelő
határidő kitűzésével tehermentesítést követelhet, és a tehermentesítésig
megtagadhatja az ehhez szükséges összeg megfizetését.
(2) A határidő eredménytelen eltelte
után a vevő a dolgot az így rendelkezésre álló összegből vagy egyébként az
eladó költségére tehermentesítheti.
(3) Ha a tehermentesítés lehetetlen,
vagy aránytalan költséggel járna, a vevő a szerződéstől elállhat, és
kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében a vételár megfelelő
csökkentését követelheti. Ezek a jogok a vevőt akkor is megilletik, ha a
tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a vevő nem
kívánja a dolog tehermentesítését.
(4) Nem illetik meg ezek a jogok a
vevőt, ha a szerződés megkötésekor tudnia kellett, hogy a dolgon korlátozástól
mentes tulajdonjogot nem szerezhet, kivéve, ha az eladó a vevő korlátozástól
mentes tulajdonszerzéséért jótállott. A jelzálogjogtól való mentességért az
eladó akkor is szavatol, ha arról a vevő tudott.
Az adásvétel egyes különös nemei
371. § (1) Ha a dolgot megtekintésre vagy
próbára vették, a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő e
nyilatkozatát nem köteles indokolni.
(2) Az eladó határidőt tűzhet a
nyilatkozattételre; ha a vevő e határidőt elmulasztja, a szerződés nem
hatályos.
(3) Ha a vevő a dolgot próbára átvette,
és az eladó által kitűzött határidőig nem nyilatkozott, a szerződés hatályos.
(4) Az eladó nem szavatol azokért a
hibákért, amelyeket a vevő felismerhetett.
372. § (1) Minta szerinti vétel esetében az
eladó a mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni.
(2) Az eladó a dolog fel nem
ismerhető hibájáért akkor is szavatossággal tartozik, ha e hiba a mintában is
megvolt.
(3) Ha a vevő a mintát nem mutatja
fel, őt terheli annak bizonyítása, hogy a dolog a mintának nem felelt meg.
373. § (1) Ha a tulajdonos meghatározott
dologra nézve írásbeli megállapodással elővásárlási jogot enged, és a dolgot el
akarja adni, a kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az
elővásárlásra jogosulttal közölni. Nem terheli e kötelezettség a tulajdonost,
ha annak teljesítése a jogosult tartózkodási helye vagy más körülményei miatt
rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna.
(2) Ha az elővásárlásra jogosult a
tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát magáévá teszi, a szerződés
közöttük létrejön. Ha a jogosult a szerződési ajánlat elfogadására általában
megszabott határidő alatt ilyen nyilatkozatot nem tesz, a tulajdonos a dolgot
az ajánlatnak megfelelően vagy annál kedvezőbb feltételek mellett eladhatja.
(3) Ha az elővásárlási jogot az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik, az mindenkivel szemben hatályos, aki a
bejegyzést követően az ingatlanon valamely jogot szerez.
(4) Az elővásárlási jog átruházása -
ha törvény eltérően nem rendelkezik - semmis, gazdálkodó szervezet azonban
kijelölheti azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult.
(5) Az elővásárlási jog - ha törvény
eltérően nem rendelkezik - az örökösökre nem száll át.
(6) Az elővásárlási jogra vonatkozó
rendelkezéseket a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra is alkalmazni kell. A
jogszabályon alapuló elővásárlási jog a szerződéses elővásárlási jogot
megelőzi.
374. § (1) Az eladott dolog
visszavásárlásának jogát az adásvételi szerződéssel egyidejűleg írásba kell
foglalni. A visszavásárlás az eladónak a vevőhöz intézett nyilatkozatával jön
létre.
(2) A visszavásárlási jogot
legfeljebb öt évre lehet kikötni; az ezzel ellentétes megállapodás semmis.
(3) A visszavásárlási ár egyenlő az
eredeti vételárral; az eredeti vevő azonban a visszavásárlási áron felül
követelheti azt az összeget, amellyel a dolog értéke hasznos ráfordításai
folytán a visszavásárlás időpontjáig gyarapodott, a visszavásárló pedig
levonhatja a dolog időközi romlásából eredő értékcsökkenést.
(4) Az eredeti vevő felelős a
visszavásárlási jog meghiúsításáért vagy csorbításáért; ha azonban a dolog neki
fel nem róható okból megsemmisült, a visszavásárlási jog megszűnik.
(5) Egyebekben a visszavásárlási
jogra az elővásárlási jog szabályait kell alkalmazni.
375. § (1) Ha a tulajdonos másnak vételi
jogot (opció) enged, a jogosult a dolgot egyoldalú nyilatkozattal
megvásárolhatja. A vételi jogra vonatkozó megállapodást - a dolog és a vételár
megjelölésével - írásba kell foglalni.
(2) A határozatlan időre kikötött
vételi jog hat hónap elteltével megszűnik; az ezzel ellentétes megállapodás
semmis.
(3) A bíróság a tulajdonost -
törvény eltérő rendelkezése hiányában - a vételi jogból folyó kötelezettsége
alól mentesítheti, ha a tulajdonos bizonyítja, hogy a vételi jog engedése után
körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a kötelezettség
teljesítése tőle nem várható el.
(4) Egyebekben a vételi jogra a
visszavásárlási jog szabályait kell alkalmazni.
376. § (1) A felek megállapodhatnak, hogy a
vevő a vételárat meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg, és a
dolgot a vételár teljes kiegyenlítése előtt neki átadják (részletvétel).
(2) Az eladó írásban kikötheti az
elállás, illetőleg a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát arra az
esetre, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg. Ezzel a jogával
az eladó a részlet megfizetésének első ízben való elmulasztása esetében csak
akkor élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre
megfelelő időt engedett.
(3) Ha az eladó a szerződéstől
elállt, a vevő köteles használati díjat fizetni, továbbá meg kell térítenie azt
a kárt, amely a dolog rendeltetésszerű használatával járó értékcsökkenést
meghaladja.
(4) A vevőnek átadott dolog
elpusztulásának vagy értékcsökkenésének veszélyét - a tulajdonjog fenntartása
esetében is - a vevő viseli.
378. § Ha a szerződő felek dolgok
tulajdonának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, az adásvétel
szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben mindegyik fél eladó a
saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében.
A szállítási és a közüzemi szerződés
379. § (1) Szállítási szerződés alapján a
szállító köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi
időpontban vagy időszakban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig köteles a
dolgot átvenni és az árát megfizetni.
380. § A felek a dolog minőségét, a minőség
és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi kifogásolás
rendjét meghatározhatják szabványra, műszaki feltételre, más előírásra, mindkét
fél által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással, mintával vagy részletes
leírással.
381. § (1) A megrendelő a szerződéstől
bármikor elállhat, köteles azonban a szállító kárát megtéríteni.
(2) Ha a szerződéskötés előtt
fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági
érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság a
megrendelő elállása esetében - bármelyik fél kérelmére - a szerződést a jövőre
nézve szünteti meg. A megrendelő ilyenkor is köteles a szállító kárát
megtéríteni.
382. § (1) A szállító köteles a megrendelőt
a teljesítés idejéről legalább három nappal előbb értesíteni.
(2) Eltérő szakmai szokás hiányában
a szállító a dolgot csomagolva és mérlegelve adja át. A csomagolásnak
alkalmasnak kell lennie arra, hogy a dolog épségét a fuvarozás és a tárolás
időtartama alatt megóvja.
383. § (1) A csomagolt és mérlegelt dolgot
a szállító vagy a fuvarozó jelenlétében elegendő bruttósúly és darabszám
szerint átvenni.
(2) A minőségmegvizsgálás helye a
megrendelő telephelye.
(3) A megrendelő a mennyiségi
ellenőrzés még el nem végzett részét, valamint a minőségi vizsgálatot köteles
haladéktalanul, de legkésőbb az átvételtől számított nyolc nap alatt megkezdeni
és azt a megvizsgáláshoz szükséges idő alatt folyamatosan elvégezni.
(4) A megrendelő az észlelt minőségi
hibát annak felfedezése után a szállítóval haladéktalanul közölni és egyben
szavatossági igényét megjelölni köteles.
383/A. § (1) Fuvarozó közbenjöttével történő
szállítás esetén a megrendelő köteles - a szállító érdekében - a fuvarozóval
szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a
szállítót haladéktalanul értesíteni.
(2) Az (1) bekezdésben előírt
intézkedések elmulasztása esetén a megrendelő nem követelheti a szállítótól
azoknak a károknak a megtérítését, illetőleg felel azokért a károkért, amelyek
a fuvarozóval szemben érvényesíthetők lettek volna.
384. § (1) A megrendelő a dolgot az
átvételtől számított három napon belül kicsomagolás és megvizsgálás nélkül
tovább küldheti.
(2) Ha a szállítónak közvetlenül
harmadik személy részére kell a szolgáltatást teljesítenie, a mennyiségi és
minőségi vizsgálatot ennek kell elvégeznie.
(3) Ha a harmadik személy az
átvételkor mennyiségi vagy minőségi hibát észlel, köteles erről a szállítót és
a megrendelőt haladéktalanul értesíteni.
385. § A közreműködő hibás teljesítése
alapján a szállító vele szemben mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a
megrendelővel szemben a szerződésszegés miatt helytállni tartozik, feltéve,
hogy a szállító a minőség megvizsgálására vonatkozó kötelezettségének eleget
tett.
387. § Közüzemi szerződés alapján a
szolgáltató köteles meghatározott időponttól a felhasználó számára folyamatosan
és biztonságosan a felhasználó igénye szerint meghatározott közüzemi
szolgáltatást - így különösen gázt, villamos energiát és vizet - nyújtani, a
felhasználó pedig köteles időszakonként díjat fizetni.
388. § (1) Jogszabály kimondhatja, hogy a
szerződés a szolgáltatás igénybevételével jön létre.
(2) A szolgáltató a szerződés
megkötését csak jogszabályban meghatározott esetekben tagadhatja meg, illetőleg
a szerződés tartalmát csak jogszabályban meghatározott feltételektől teheti
függővé.
(3) A szolgáltató a felhasználóval
szemben a teljesítést csak jogszabályban meghatározott esetekben
szüneteltetheti, illetőleg korlátozhatja.
(4) A szolgáltató a szerződést csak
a jogszabályban meghatározott feltételek esetén mondhatja fel.
389. § Vállalkozási szerződés alapján a
vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására,
átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más
eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj
fizetésére köteles.
A felek jogai és kötelezettségei
390. § (1) A felek megállapodhatnak abban,
hogy a vállalkozó részletes műszaki és gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot
készít, a megrendelő pedig díjat fizet, és az ajánlatot átveszi.
(2) A megrendelő a részletes
ajánlatot - a törvény eltérő rendelkezésének, illetőleg a felek eltérő
megállapodásának hiányában - szabadon felhasználhatja abban az esetben is, ha
annak alapján a vállalkozóval nem köt szerződést.
(3) A felek a szolgáltatást műszaki
tervekre és költségvetésre utalással is meghatározhatják.
391. § (1) A vállalkozó a munkát saját
költségén végzi el. Köteles a munkavégzést úgy megszervezni, hogy biztosítsa a
munka gazdaságos és gyors befejezését.
(2) A vállalkozó alvállalkozó
igénybevételére jogosult.
(3) A vállalkozó a jogosan igénybe
vett alvállalkozóért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna;
alvállalkozó jogosulatlan igénybevétele esetén pedig felelős minden olyan kárért
is, amely anélkül nem következett volna be.
392. § (1) A vállalkozó a megrendelő
utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a munka
megszervezésére, illetőleg nem teheti a teljesítést terhesebbé. A felek ezektől
a rendelkezésektől eltérhetnek.
(2) A vállalkozó köteles a
megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a
vállalkozás eredményességét vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy
gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős.
(3) Ha a megrendelő alkalmatlan
anyagot vagy pedig célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a
vállalkozó köteles őt figyelmeztetni. A figyelmeztetés elmulasztásából eredő
kárért a vállalkozó felelős. Ha azonban a megrendelő a figyelmeztetés ellenére
utasítását fenntartja, vagy nem szolgáltat megfelelő anyagot, a vállalkozó a
szerződéstől elállhat. Ha nem áll el, a kapott anyaggal, illetőleg a megrendelő
utasítása szerint a megrendelő kockázatára köteles a munkát elvégezni.
(4) A vállalkozó a megrendelő által
adott anyaggal, illetve utasítás szerint nem végezheti el a munkát, ha ez
jogszabály vagy hatósági rendelkezés megsértésére vagy az élet- és
vagyonbiztonság veszélyeztetésére vezetne.
393. § (1) Ha a munkát a megrendelő által
kijelölt helyen kell végezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas
állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani.
(2) A vállalkozó a munka megkezdését
mindaddig megtagadhatja, amíg a megrendelő e kötelezettségét nem teljesíti. Ha
a megrendelő e kötelezettségének a vállalkozó által megszabott megfelelő
határidőn belül nem tesz eleget, a vállalkozó elállhat a szerződéstől és
kártérítést követelhet.
(3) Ha ugyanazon a létesítményen
több vállalkozó tevékenykedik, a megrendelő a munkának gazdaságos és gyors, a
vállalkozókkal összehangolt elvégzéséhez szükséges feltételeket köteles
megteremteni, a vállalkozók pedig kötelesek a munkavégzést összehangolni. A
munka nem megfelelő megszervezésével másnak okozott kárt a mulasztó köteles
megtéríteni.
(4) Több vállalkozó munkavégzése
esetén az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározása érdekében a
megrendelő és a vállalkozók szerződést köthetnek egymással. A szerződésben
meghatározhatják a munka összehangolása révén elérhető megtakarítások és egyéb
előnyök, valamint az egyes feleknél felmerülő többletköltségek megosztásának
módját.
394. § (1) A megrendelő a munkát és a
felhasználásra kerülő anyagot ellenőrizheti, a szerződésben, illetőleg
jogszabályban meghatározott esetben pedig ellenőrizni köteles. Nem mentesül a
vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta vagy
nem megfelelően végezte el.
(2) Ha egyes munkarészeket a vállalkozó
beépít (eltakar), és ezután az ellenőrzés a munka egy részének újbóli
elvégzését tenné szükségessé, a vállalkozó köteles előzetesen megfelelő időben
a megrendelőt a beépítésről értesíteni. Ha a megrendelő az értesítés ellenére
az ellenőrzést elmulasztja, később a beépített munkarészt csak akkor
ellenőrizheti, ha az újból végzett munkával kapcsolatos költségeket a
vállalkozónak megfizeti.
(3) Ha a megrendelő a vállalkozó
teljesítése révén új elgondolásról, megoldásról vagy műszaki ismeretről szerez
tudomást, ezt a vállalkozó hozzájárulása nélkül mással nem közölheti.
395. § (1) A megrendelő a szerződéstől
bármikor elállhat, köteles azonban a vállalkozó kárát megtéríteni.
(2) Ha a szerződéskötés előtt
fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy ha ezt nemzetgazdasági
érdek vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, a bíróság a
megrendelő elállása esetében - bármelyik fél kérelmére - a szerződést a jövőre
nézve szünteti meg. A megrendelő ilyenkor is köteles a vállalkozó kárát megtéríteni.
(3) Ha a megrendelő a szerződéstől
azért állt el, mert a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá vált,
hogy a vállalkozó a munkát csak olyan számottevő késéssel tudja elvégezni, hogy
a teljesítés emiatt a megrendelőnek már nem áll érdekében, a megrendelő a
szerződésszegésre vonatkozó szabályok szerint kártérítést követelhet.
(4) Ha a munka végzése során a
körülmények arra engednének következtetést, hogy a teljesítés hibás lesz, a
megrendelő a fogyatékosság kiküszöbölésére tűzött megfelelő határidő sikertelen
eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat.
396. § (1) A felek a szolgáltatás
átadásakor közösen elvégzik azokat a szakmailag szokásos és indokolt próbákat,
amelyek a teljesítés megfelelő minőségének megállapításához szükségesek.
(2) Eltérő szakmai szokás hiányában
a próba lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelő - a vállalkozó
költségére - biztosítja, a próbát pedig a vállalkozó végzi.
(3) A vállalkozó köteles a
megrendelőnek a szolgáltatott dologról a felhasználáshoz, fenntartáshoz
szükséges tájékoztatást megadni.
(4) A megrendelő mindaddig nem
köteles a díjat megfizetni, amíg a vállalkozó tájékoztatási kötelezettségének
eleget nem tett, feltéve, hogy annak hiányában a szolgáltatott dolog
rendeltetésszerű használatba nem vehető.
397. § (1) A díj - ha jogszabály kivételt
nem tesz - a vállalkozás teljesítésekor esedékes.
(2) A vállalkozót a díj
biztosítására zálogjog illeti meg a megrendelőnek azokon a vagyontárgyain,
amelyek a vállalkozási szerződés következtében birtokába kerültek.
398. § Az alvállalkozó vagy más közreműködő
hibás teljesítése alapján a vállalkozó mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a
vállalkozó a megrendelővel szemben a szerződésszegés miatt helytállni tartozik,
feltéve, hogy a vállalkozó a minőség megvizsgálására vonatkozó
kötelezettségének eleget tett.
399. § Ha a teljesítés olyan okból válik
lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és
a) a lehetetlenné válás oka mindkét fél
érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka
és költségei fejében a díj arányos része illeti meg;
b) a lehetetlenné válás oka a
vállalkozó érdekkörében merült fel, díjazásra nem tarthat igényt;
c) a lehetetlenné válás oka a
megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót a díj megilleti, de a
megrendelő levonhatja azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenné
válás folytán költségben megtakarított, továbbá amelyet a felszabadult időben
másutt keresett vagy nagyobb nehézség nélkül kereshetett volna.
400. § (1) A megkezdett, valamint a
befejezett, de át nem adott mű tekintetében a kárveszély a teljesítés
lehetetlenné válására vonatkozó szabályok szerint oszlik meg a megrendelő és a
vállalkozó között.
(2) A vállalkozó a senkinek fel nem
róható ok következtében elpusztult mű újbóli előállítására, a megrendelő pedig
annak átvételére nem köteles.
(3) A szerződés teljesítéséhez
szükséges anyagokban és eszközökben esett kár viselésére az általános
szabályokat kell alkalmazni.
401. § Önálló feladat ellátására alkalmas,
összetett gazdasági, illetve műszaki egység megvalósítására irányuló
vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó köteles a munka gazdaságos és
gyors, az ugyanazon a létesítményen dolgozó többi vállalkozóval összehangolt
elvégzéséhez szükséges feltételeket megteremteni, valamint a többi
vállalkozóval az együttműködés módjának és feltételeinek meghatározásához
szükséges szerződéseket megkötni. A vállalkozó felelőssége az ilyen
vállalkozási szerződésben kikötött műszaki, gazdasági és egyéb feltételek
teljesítéséért akkor is fennáll, ha a teljesítéshez szükséges tervet a
vállalkozó egészben vagy részben nem maga készítette (fővállalkozás).
402. § (1) Építési szerződés alapján a
vállalkozó építési-szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak
átvételére és díj fizetésére köteles.
403. § (1) Ha a szerződés megkötésekor a
kivitelezéshez szükséges valamennyi terv (költségvetés, műleírás stb.) még nem
áll rendelkezésre, a tervek fokozatos szolgáltatásának határidőit, valamint az
építési-szerelési munka egészére vonatkozó költségelőirányzat alapján
megállapított tájékoztató jellegű díjat a szerződésben meg kell határozni.
(2) Ha a szolgáltatás természetéből
más nem következik, a szolgáltatás oszthatatlan. Ha azonban a felek a
szerződésben a munka egyes részeinek átadás-átvételében állapodnak meg, a
szolgáltatást oszthatónak kell tekinteni.
(3) Jogszabály eltérő rendelkezése
hiányában a munka elvégzéséhez szükséges hatósági engedélyezési eljárás
megszervezése, továbbá a hatósági engedélyek beszerzése a megrendelő feladata.
(4) A vállalkozó köteles elvégezni a
tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó munkákat (többletmunka), továbbá
azokat a műszakilag szükséges munkákat is, amelyek nélkül a létesítmény
rendeltetésszerűen nem használható. E munkák díjainak elszámolásáról külön
jogszabály rendelkezik.
404. § (1) A munkahely az építési-szerelési
munka végzésére akkor alkalmas, ha állapota a szerződés teljesítését nem
gátolja, továbbá, ha a kitűzött alappontok és azok jegyzékének átadása
megtörtént.
(2) A megrendelő köteles a munkát
időközönként ellenőrizni.
(3) A felek a munkavégzéssel
kapcsolatos minden lényeges adatot, körülményt és utasítást a munkahelyen
vezetett naplóban kötelesek egymással közölni.
(4) A vállalkozó kérésére - szükség
esetén - a megrendelő köteles a tervek magyarázatát, a részletes kivitelezési
utasítást megadni.
405. § (1) A megrendelő köteles a munkát a
vállalkozó értesítésében megjelölt időpontra kitűzött átadás-átvételi eljárás
során megvizsgálni és a vizsgálat alapján felfedezett hiányokat, hibákat, a
hibás munkarészekre eső költségvetési összegeket, valamint az érvényesíteni
kívánt szavatossági igényeket jegyzőkönyvben rögzíteni.
(2) Ha a megrendelő egyes
munkarészeket a teljesítés előtt ideiglenes jelleggel átvesz (előzetes átadás),
ezek tekintetében a kárveszély az átvétel időpontjától a megrendelőre száll át.
(3) Határidőben teljesít a
vállalkozó, ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt határidőn belül,
illetőleg határnapon megkezdődött, kivéve, ha a megrendelő a szolgáltatást nem
vette át.
(4) Nem tagadható meg az átvétel a
szolgáltatás olyan jelentéktelen hibái, hiányai miatt, amelyek más hibákkal,
hiányokkal összefüggésben, illetve a kijavításukkal, pótlásukkal járó munkák
folytán sem akadályozzák a rendeltetésszerű használatot.
(5) Az átadás-átvételi eljárástól
számított egy éven belül a munkát az (1) bekezdésben foglaltak szerint újból
meg kell vizsgálni (utófelülvizsgálati eljárás). A megrendelő készíti elő az
utófelülvizsgálati eljárást és hívja meg arra a vállalkozót.
407. § (1) Szerelési szerződés alapján a
vállalkozó technológiai szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak
átvételére és díj fizetésére köteles.
(2) A szerelési szerződésre -
jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az építési szerződés szabályait kell
megfelelően alkalmazni.
407/A. § (1) Az átadás-átvétel próbaüzemmel
történik. A próbaüzem időtartama harminc nap.
(2) A próbaüzem előtt meg kell
győződni arról, hogy a berendezés a próbaüzemre alkalmas-e. Az erre vonatkozó
nyilatkozatokat, továbbá a hibákat, hiányokat és a kijavításukra, pótlásukra
megállapított határidőket jegyzőkönyvbe kell foglalni.
(3) Ha a berendezés gyártása is a
tevékenységi körébe tartozik, a szükséges irányító szakszemélyzetet a próbaüzem
egész tartamára a vállalkozó biztosítja.
(4) A próbaüzemhez szükséges energiát,
alap-, nyers- és segédanyagokat, valamint különleges műszereket a megrendelőnek
kell biztosítania.
(5) A megrendelő az átvételt nem
tagadhatja meg, ha a próbaüzem során olyan kisebb jelentőségű hibákat és
hiányosságokat állapítottak meg, amelyek a rendeltetésszerű állandó és előírt
üzemeltetést nem akadályozzák, és egyébként a berendezés a szerződésben
kikötött feltételeknek megfelel.
408. § Tervezési szerződés alapján a
vállalkozó műszaki-gazdasági tervező munka elvégzésére, a megrendelő pedig
annak átvételére és díj fizetésére köteles.
409. § (1) A felek a szerződésben a
műszaki-gazdasági tervező munka fokozatos szolgáltatásában is megállapodhatnak.
(2) A felek a szerződésben
kiköthetik a kártérítési felelősség korlátozását, ha a vállalkozó hazai
viszonylatban nem ismert vagy nem alkalmazott műszaki-gazdasági megoldást
tartalmazó terv készítését vállalja.
(3) A megrendelő a tervet csak a
szerződésben meghatározott célra és esetben használhatja fel, nyilvánosságra
nem hozhatja.
410. § (1) Ha a kivitelezés a terv
szolgáltatásától számított három éven belül megkezdődött, a terv hibája miatt
érvényesíthető szavatossági jogok elévülési idejének kezdete a terv alapján
kivitelezett szolgáltatás teljesítésének időpontja.
(2) Ha a kivitelezés a terv
szolgáltatásától számított három év után kezdődik meg, a felek megállapodhatnak
abban, hogy a vállalkozó a tervet felülvizsgálja és nyilatkozik a terv kivitelezésre
való alkalmasságáról vagy megváltoztatásának szükségességéről, illetve a tervet
áttervezi, a megrendelő pedig díjat fizet (korszerűségi felülvizsgálat).
Jogszabály a korszerűségi felülvizsgálatot kötelezővé teheti.
(3) Ha a korszerűségi felülvizsgálat
esetén a terv alkalmassá nyilvánításától vagy az áttervezett terv
szolgáltatásától számított három éven belül a kivitelezés megkezdődik, a terv
hibája miatt érvényesíthető szavatossági igények elévülési idejének kezdetét a
terv alapján kivitelezett szolgáltatás teljesítésének időpontjától kell
számítani.
(4) A vállalkozó szavatol azért,
hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a terv kivitelezését
akadályozza vagy korlátozza. Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog
átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell alkalmazni.
(5) A szerződéssel kapcsolatban
rendelkezésre bocsátott, jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások
tekintetében a kutatási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
412. § (1) Kutatási szerződés alapján a
vállalkozó kutatómunka végzésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles. A
felek megállapodhatnak abban, hogy a díj a munka eredménytelen befejezése
esetén is jár.
(2) A szerződést írásba kell
foglalni. A szerződés határozatlan időre is megköthető.
(3) A szerződéssel kapcsolatban
rendelkezésre bocsátott, jogi oltalomban részesíthető szellemi alkotások
tekintetében
a) ha a megrendelő a rendelkezés jogát
kiköti, a vállalkozó a szellemi alkotást csak saját belső tevékenységéhez
használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem
közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a megrendelő szabadon
rendelkezik;
b) ha a megrendelő a rendelkezés jogát
nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében
használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem
közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó szabadon
rendelkezik.
413. § (1) A vállalkozó csak a megrendelő
hozzájárulásával vehet igénybe alvállalkozót. Nincs szükség a megrendelő
hozzájárulására, ha a vállalkozó meghatározott eredmény elérésére vállalkozott.
(2) A megrendelő a vállalkozó
szolgáltatását csak a szerződésben meghatározott célra használhatja fel,
nyilvánosságra nem hozhatja.
(3) A vállalkozó szavatol azért,
hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a szolgáltatás felhasználását
megakadályozza vagy korlátozza. Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog
átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell megfelelően
alkalmazni.
(4) A vállalkozó a szerződésben
kikötheti kártérítési felelősségének korlátozását.
414. § A felek a határozatlan időre kötött
szerződést hat hónapra felmondhatják.
414/A. § A kutatási szerződésre a külön nem
szabályozott kérdésekben a vállalkozási szerződés általános szabályait,
illetőleg a megbízási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően
alkalmazni.
415. § (1) Utazási szerződés alapján a
vállalkozó utazási iroda köteles a szerződésben meghatározott utazásból, az út
egyes állomásain való tartózkodásból és az ezzel összefüggő
részszolgáltatásokból - így különösen szállás, étkezés - álló szolgáltatást
teljesíteni, a megrendelő pedig köteles a díjat megfizetni.
(2) Ha a vállalkozó csak a szerződésben
meghatározott egyes kikötésektől eltérően tud kötelezettségének eleget tenni, a
megrendelő a díj csökkentését és kárának megtérítését követelheti.
416. § Az utazási szerződésnek - ideértve
az utazással kapcsolatos egyes szolgáltatások közvetítésére irányuló szerződést
is - részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.
A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés
417. § (1) Mezőgazdasági termékértékesítési
szerződés alapján a termelő meghatározott mennyiségű, magatermelte terményt,
terméket vagy saját nevelésű, illetőleg hizlalású állatot köteles kikötött
későbbi időpontban a megrendelő birtokába és tulajdonába (kezelésébe) adni, a
megrendelő pedig köteles a terményt, terméket, illetőleg állatot átvenni és az
ellenértéket megfizetni.
(2) A szerződés tárgya valamely
terméknek meghatározott területen megtermelése, továbbá állat nevelése vagy
hizlalása is lehet.
(3) Gazdálkodó szervezet a nem maga
termelte termény, termék és a nem saját nevelésű, illetve hizlalású állat
továbbadására is köthet mezőgazdasági termékértékesítési szerződést.
418. § (1) A felek a mennyiséget
meghatározhatják a mezőgazdasági termék sajátosságának megfelelő
mértékegységben vagy meghatározott terület teljes termésében, illetőleg
meghatározott állat teljes hozamában vagy ezek hányadában. A minőséget, a
minőség és a mennyiség megvizsgálásának módját, a minőségi és a mennyiségi
kifogásolás rendjét meghatározhatják szabványra vagy más előírásra, mindkét fél
által ismert szokványra vagy mintaszabályzatra utalással vagy szabatos
leírással.
(2) A szerződés érvényesen csak
írásban köthető. Az írásbafoglalás elmulasztása esetében is érvényes a
szerződés, ha bármelyik fél a szerződésből származó kötelezettségeit
teljesítette.
418/A. § (1) A szerződő felek a mezőgazdasági
termékértékesítési szerződésben kötelezettséget vállalhatnak arra, hogy a
megrendelő a termelő - illetve a termelő a megrendelő - részére a teljesítést
elősegítő szolgáltatást nyújt és ezzel kapcsolatban tájékoztatást ad, a másik
fél pedig a szolgáltatást az adott útmutatásnak megfelelően igénybe veszi.
(2) Ha a vetőmagot vagy más
szaporítóanyagot a megrendelő szolgáltatja, a termelő csak ezt használhatja
fel. Nem használható fel azonban az a vetőmag, szaporítóanyag, amellyel
kapcsolatban a termelő minőségi kifogással élt, és azt a megrendelő elfogadta,
vagy a minőség meghatározására jogosult szerv a minőségi hibát megállapította.
(2) A megrendelő által elszámolásra
vagy előlegként adott szolgáltatások visszafizetését a termelő nem tagadhatja
meg azon az alapon, hogy azok a termelés eredményéből nem fedezhetők.
(3) Az átvételi késedelem ideje
alatt a szolgáltatás tárgyának természete miatt bekövetkező értékcsökkenés a
késedelemért felelős fél terhére esik, kivéve, ha bizonyítja, hogy az
értékcsökkenésért a másik fél felelős.
420. § (1) Ha a szerződésben vállalt
valamely kötelezettség teljesítése előreláthatóan akadályba ütközik, erről a
felek kötelesek egymást értesíteni, kivéve ha az akadályt a másik félnek közlés
nélkül is ismernie kellett.
(2) Az akadályértesítési
kötelezettség elmulasztását a szerződésszegés elbírálása során figyelembe kell
venni.
421. § (1) A termelő a teljesítési
határnap, illetve határidő kezdete előtt is teljesíthet, köteles azonban a
teljesítés megkezdéséről a megrendelőt az átvételhez szükséges felkészülési idő
biztosításával előzetesen értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért
a termelő felelős.
(2) A termelő jogosult a
szerződésben kikötött mennyiségnél tíz százalékkal kevesebbet teljesíteni.
(3) A teljesítés helye a termelő
telephelye.
(4) Fuvarozó közbenjöttével történő
szállítás esetén a megrendelő köteles - a termelő érdekében - a fuvarozóval
szembeni igény érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a
termelőt haladéktalanul értesíteni.
(5) A (4) bekezdésben előírt
intézkedések elmulasztása esetén a megrendelő nem követelheti a termelőtől
azoknak a károknak a megtérítését, illetőleg felel azokért a károkért, amelyek
a fuvarozóval szemben érvényesíthetők lettek volna.
(2) A mezőgazdasági
termékértékesítési szerződést több évre is meg lehet kötni; ebben az esetben a
felek az árban nem kötelesek megállapodni.
(3) Több évre szóló szerződésben a
felek arra is vállalkozhatnak, hogy
a) a termelést, a feldolgozást vagy az
értékesítést közös kockázatviselés mellett végzik;
b) a termelés, a feldolgozás vagy az
értékesítés során elért nyereséget - a szerződésben megállapított arányban -
megosztják.
(4) A mezőgazdasági
termékértékesítési szerződésre - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az
adásvétel, illetőleg a vállalkozás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
423. § Bérleti szerződés alapján a bérbeadó
köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig bért
fizetni.
A felek jogai és kötelezettségei
424. § (1) A bérbeadó - ha jogszabály
eltérően nem rendelkezik - szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész
tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a
szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti
szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az
elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést
pedig nem követelhet.
(2) A bérbeadó szavatol azért, hogy
harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a
bérlőt a használatban korlátozza vagy megakadályozza. Erre a szavatosságra az
eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat
azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlő elállás helyett azonnali
hatállyal felmondhat.
425. § (1) A bérlő a dolgot rendeltetésének
és a szerződésnek megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely
a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye.
a) a bérlő szükségtelen háborítása
nélkül ellenőrizheti a használatot;
b) követelheti a rendeltetésellenes
vagy szerződésellenes használat megszüntetését, továbbá az ilyen használatból
eredő kárának megtérítését;
c) abban az esetben, ha az ilyen
használat tovább folyik, vagy ha a bérelt dolgot fenyegető veszély súlyossága
miatt az abbahagyás követelése sem vezetne célra, a bérletet azonnali hatállyal
felmondhatja, és kártérítést követelhet.
(3) Ha a bérlő a dolgon
jogosulatlanul olyan átalakítási munkálatokat végeztetett, amelyekhez a
bérbeadó vagy a hatóság engedélye lett volna szükséges, a bérbeadó kívánságára
köteles az eredeti állapotot helyreállítani.
(4) Ezeket a jogokat a bérbeadó
akkor is gyakorolhatja, ha a bérlő a dolgot akár engedélyével, akár anélkül
albérletbe vagy egyébként harmadik személy használatába adta.
426. § (1) Ingatlant vagy lakást - ha
jogszabály másként nem rendelkezik - a bérbeadó engedélye nélkül albérletbe
vagy egyébként másnak használatába lehet adni. Más dolgot a bérlő a bérbeadó
engedélye nélkül nem adhat albérletbe vagy harmadik személy használatába.
(2) Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó
engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért mint a sajátjáért
felel.
(3) Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó
engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azokért a károkért is,
amelyek enélkül nem következtek volna be.
427. § (1) A dolog fenntartásával járó
kisebb kiadásokat a bérlő, a többi kiadást, valamint a dologgal kapcsolatos
közterheket a bérbeadó viseli.
(2) A bérlő köteles a bérbeadót értesíteni,
ha a bérbeadót terhelő munkálatok szükségessége merül fel, és köteles
megengedni, hogy a bérbeadó azokat elvégezze, továbbá a károk elhárításához
szükséges intézkedéseket megtegye. Az értesítés elmulasztásából eredő károkért
a bérlő felelős.
(3) A bérlő a dologra fordított
szükséges kiadásainak megtérítését követelheti; egyéb költségeinek
megtérítésére a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint tarthat igényt.
428. § (1) A bérlő a bért időszakonként
előre köteles megfizetni. Arra az időre, amely alatt a dolgot rajta kívül álló
okból nem használhatja, bér nem jár.
(2) A bérfizetés elmulasztása
esetében a bérbeadó a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja, feltéve, hogy a
bérlőt megfelelő határidő tűzésével és következményekre való figyelmeztetéssel
a hátralék megfizetésére írásban felszólította, és a bérlő e határidő elteltéig
sem fizetett.
429. § (1) Ingatlan vagy lakás bérbeadóját
(albérletbe adóját) a hátralékos bér és járuléka erejéig a bérlőnek a bérlemény
területén levő vagyontárgyain zálogjog illeti.
(2) A bérbeadó mindaddig, amíg e
zálogjoga fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak
elszállítását.
(3) Ha a bérlő írásban kifogásolja a
zálogjog fennállását, terjedelmét vagy azt, hogy a bérbeadó a követelésére
teljes fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak elszállítását
is megakadályozta, a bérbeadó nyolc napon belül köteles zálogjogát bírósági
úton érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik.
(4) Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt
dolgot a bérbeadó engedélye nélkül elszállítja, és más megfelelő biztosítékot
nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő költségén való
visszaszállítását. A dolog visszaszállításával a zálogjog feléled.
430. § (1) A szerződésben megállapított idő
elteltével vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével a
bérlet megszűnik.
(2) Megszűnik a bérlet akkor is, ha
a dolog elpusztul.
431. § (1) A határozatlan időre kötött
bérletet tizenöt napra fel lehet mondani.
(2) Határozatlan időtartamúvá alakul
át a határozott időre kötött bérlet, ha a bérleti idő lejárta után a bérlő a
dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó tizenöt napon belül nem
tiltakozik.
(3) A bérlő örökösei a határozott
időre kötött bérletet is felmondhatják; e jogukat azonban legkésőbb a hagyaték
birtokbavételétől, illetőleg átadásától számított harminc napon belül
gyakorolhatják.
432. § (1) A bérlő köteles megengedni, hogy
aki a dolgot meg kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse.
(2) A határozott időre kötött
bérletet a bérbeadott dolog vevője nem mondhatja fel, kivéve ha őt a bérlő a
bérleti viszony fennállása vagy lényeges feltételei tekintetében
megtévesztette.
(3) Ha a bérbeadó személyében változás
áll be, a bérkövetelés átszállásának időpontjára az engedmény szabályait kell
alkalmazni.
(4) A vevő arra az időre, amelyre a
bérlő a béreket az eladónak előre megfizette, bérfizetést csak akkor
követelhet, ha az előrefizetésről az adásvételi szerződés megkötésekor nem
tudott, és arról nem is kellett tudnia, különösen ha a bérlő az előrefizetés
tekintetében megtévesztette.
433. § (1) A bérlő a bérlet megszűnése
előtt köteles megengedni, hogy az, aki a dolgot bérbe kívánja venni, azt
megfelelő időben és módon megtekinthesse.
(2) A bérlet megszűnése után a bérlő
köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni; a bérbeadóval szemben fennálló, a
bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseinek kiegyenlítéséig azonban a
dolgot annak használata nélkül visszatarthatja. Ezt a szabályt ingatlan és
lakás bérletére nem lehet alkalmazni.
(3) Ha a bérlő a dolgot
jogosulatlanul tartja vissza, minden olyan kárért felel, amely enélkül nem
következett volna be.
(4) A bérlő mindazt, amit a saját
költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül leszerelheti.
434. § (1) A lakásbérleti jogviszonyt a
bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre.
(2) A lakásbérleti jogviszony
létrejöttére, a felek jogaira és kötelezettségeire, továbbá a lakásbérlet
megszűnésére vonatkozó szabályokat külön törvény tartalmazza.
(3) A lakásbérlet szabályait - ha
jogszabály másként nem rendelkezik - megfelelően alkalmazni kell a nem lakás
céljára szolgáló helyiségek bérletére is.
(4) Jogszabály - a (2) bekezdésben
említett törvény keretei között - a lakásbérlet létrejöttének, megszűnésének, a
lakásbérleti jog folytatásának, a lakások elidegenítésének további feltételeit
is megállapíthatja.
452. § (1) Haszonbérleti szerződés alapján
a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület vagy más hasznothajtó
dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek
fejében haszonbért fizetni.
(2) A haszonbér a felek
megállapodása szerint pénzben vagy természetben jár.
(3) Mezőgazdasági földterület
haszonbérbe adásához írásbeli szerződés szükséges; jogszabály a szerződés
érvényességét hatósági jóváhagyáshoz kötheti. Mezőgazdasági földterület
alhaszonbérbe adása - ha törvény másként nem rendelkezik - semmis.
A felek jogai és kötelezettségei
453. § (1) A haszonbérlő a dolog
használatára és hasznainak szedésére csak a rendes gazdálkodás szabályainak
megfelelően jogosult.
(2) Mezőgazdasági földterület
haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni és ennek
során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon.
454. § (1) A dolog fenntartásához szükséges
felújítás és javítás, továbbá a dologgal kapcsolatos közterhek viselése a
haszonbérlőt terheli.
(2) A rendkívüli felújítás és
javítás a haszonbérbe adót terheli.
455. § (1) A haszonbért időszakonként
utólag kell megfizetni.
(2) A haszonbérlő arra az évre,
amelyben elemi csapás vagy más rendkívüli esemény okából az átlagos termés
kétharmada sem termett meg, méltányos haszonbérmérséklést, illetőleg
haszonbérelengedést igényelhet. Erre irányuló igényét köteles még a termés
betakarítása előtt a haszonbérbe adóval közölni.
(3) A mérsékelt vagy elengedett
haszonbér pótlását a következő évek terméséből sem lehet követelni.
456. § A haszonbérbe adót a hátralékos
haszonbér erejéig a dolog hasznain, valamint a haszonbérlőnek a haszonbérelt
területen levő vagyontárgyain zálogjog illeti meg.
457. § (1) A határozatlan időre kötött
mezőgazdasági haszonbérletet hat hónapi felmondással a gazdasági év végére
lehet megszüntetni. Más dolog haszonbérlete esetében a felmondási idő egy
hónap.
(2) A haszonbérbe adó azonnali
hatállyal felmondhatja a haszonbérletet, ha a haszonbérlő
a) figyelmeztetés ellenére is rongálja
a dolgot, vagy súlyosan veszélyezteti épségét;
b) figyelmeztetés ellenére sem műveli
meg a haszonbérelt földet, vagy általában olyan gazdálkodást folytat, amely
súlyosan veszélyezteti a termelés eredményességét, a föld termőképességét, az
állatállományt vagy a felszerelést;
c) a haszonbért vagy a közterheket a
lejárat után közölt felszólítás ellenére a kitűzött megfelelő határidőben sem
fizeti meg.
(3) Ha az azonnali hatályú
felmondást a haszonbérlő három napon belül nem veszi tudomásul, a haszonbérbe
adó további nyolc napon belül a bírósághoz fordulhat. Ha nem így jár el, a
felmondás hatályát veszti.
(4) A felmondás csak írásban
érvényes.
458. § (1) A haszonbérlő örökösei a
mezőgazdasági haszonbérletet a gazdasági év végére akkor is felmondhatják, ha
az örökhagyó a gazdasági év végét megelőző hat hónapon belül halt meg.
(2) Az örökösök e jogukat csak a
hagyatéki eljárás jogerős befejezésének időpontjától számított harminc napon
belül gyakorolhatják.
460. § A mezőgazdasági haszonbérlet megszűntével
a földet és a többi haszonbérelt dolgot olyan állapotban kell visszaadni, hogy
a termelést megfelelő módon azonnal folytatni lehessen.
461. § (1) A haszonbérletre - ha a törvény
másként nem rendelkezik - a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(2) A mezőgazdasági haszonbérlet
szabályait jogszabály a törvénytől eltérően is megállapíthatja.
462. § (1) Letéti szerződés alapján a
letéteményes köteles a letevő által rábízott dolgot időlegesen megőrizni.
(2) A dolog átvételét a letéteményes
megtagadhatja, ha olyan körülmények következnek be, amelyeknél fogva a már
letétbe helyezett dolog visszavételét követelhetné [466. § (2) bek.].
A felek jogai és kötelezettségei
463. § (1) A letéteményes a dolgot a
szerződésben meghatározott módon köteles őrizni. A dolgot nem használhatja, és
más őrizetébe nem adhatja, kivéve, ha ebbe a letevő beleegyezett, vagy ez a
letevőnek károsodástól való megóvása érdekében szükséges; e tilalom megszegése
esetében felelős minden kárért, amely enélkül nem következett volna be.
(2) A letéteményes a jogosan igénybe
vett harmadik személy magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot ő maga őrizte
volna. Ha azonban a harmadik személy igénybevételét a letevőnek károsodástól
való megóvása tette szükségessé, az igénybe vett személyért a letéteményes nem
felelős, ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való
ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben
általában elvárható.
464. § (1) A letéteményes kötelezettsége a
kezelésre csak akkor terjed ki, ha a kezelést kikötik, vagy a letett dolog
természete azt szükségessé teszi; ebben a vonatkozásban a megbízás szabályait
kell alkalmazni.
(2) A letéteményes köteles a letevőt
a letétre vonatkozó minden lényeges körülményről értesíteni; ennek
elmulasztásából eredő károkért felelős.
465. § (1) A letevő díj fizetésére köteles,
kivéve ha a körülményekből, különösen a felek viszonyából arra lehet
következtetni, hogy a letéteményes a megőrzést ingyen vállalta. A díj utólag
jár, és magában foglalja a megőrzéssel rendszerint együttjáró költségeket.
(2) A letéteményes egyéb szükséges
költségei megtérítését követelheti.
(3) A szükséges költségek
megtérítését a letéteményes akkor is követelheti, ha a letét egyébként
ingyenes.
(4) A letéteményest díjkövetelése és
költségei biztosítására zálogjog illeti meg a letevőnek azokon a
vagyontárgyain, amelyek a letét következtében kerültek birtokába.
466. § (1) A letevő a dolgot bármikor
visszakövetelheti; a letéteményes pedig a letéti szerződést, ha a letét
időtartamát a szerződésben nem állapították meg, tizenöt napi felmondással
bármikor megszüntetheti.
(2) Ha a szerződésből a letét
időtartama megállapítható, a letéteményes a dolgot ennek az időnek az
elteltével köteles visszaadni, a letevő pedig visszavenni. Ezt megelőzően a
letéteményes a dolog visszavételét csak akkor követelheti, ha a dolog biztonsága
veszélyben van, vagy ha a dolog őrizetét nem foglalkozása körében látja el, és
a szerződéskötéskor általa nem ismert olyan körülmények következtek be, amelyek
a dolog további őrizetét számára nagymértékben megnehezítik.
(3) Ha a díjazott letét a szerződésből
megállapítható idő eltelte előtt szűnik meg, a letevő a díj arányos részét
köteles megfizetni. Ha a letétet a letéteményes szüntette meg, a letevő a
díjból levonhatja azt a kárt, amely őt a dolog idő előtti visszaadásából érte.
(4) A letétbe helyezett dolgot az
őrzés helyén kell visszaadni. Ha a letevő a dolog visszavételét megtagadja, a
felelős őrzés szabályait kell alkalmazni.
467. § (1) A szálloda felelős azért a
kárért, amelyet a megszálló vendég dolgainak elveszése, elpusztulása vagy
megsérülése folytán szenved, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kárt a szálloda
alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül álló elháríthatatlan ok vagy a
vendég maga okozta.
(2) A felelősség azokban a dolgokban
bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt,
illetőleg általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el, vagy
amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére
jogosultnak tarthatott.
(3) Értéktárgyakért, értékpapírokért
és készpénzért a szálloda csak akkor felelős, éspedig a felelősség mértékének
korlátozása nélkül, ha
a) a dolgot megőrzésre kifejezetten
átvette;
b) a megőrzésre átvételt kifejezetten
megtagadta;
c) a kár olyan okból következett be,
amelyért az általános szabályok szerint felelősséggel tartozik. Ebben az
esetben a bizonyítás a vendéget terheli.
468. § (1) A szálloda felelősségét
érvényesen nem korlátozhatja és nem zárhatja ki.
(2) Jogszabály a kártérítés mértékét
korlátozhatja. Nem terjedhet ki a korlátozás arra az esetre, ha a vendég
bizonyítja, hogy a szálloda nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben
általában elvárható, valamint az értéktárgyakért, értékpapírokért és
készpénzért való felelősségre.
469. § A vendég a kárt haladéktalanul
köteles bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén a szálloda a kárért az általános
szabályok szerint tartozik felelősséggel, de a bizonyítás sikertelenségének
következménye a vendégre hárul.
470. § A szállodát az elszállásolásból
folyó követelései biztosítására zálogjog illeti meg a vendégnek azokon a
dolgain, amelyeket a szállodába magával vitt. Erre a zálogjogra a bérbeadó
zálogjogának szabályait kell megfelelően alkalmazni.
471. § (1) A fürdők, kávéházak, éttermek,
színházak és hasonló vállalatok, továbbá a ruhatárat üzemben tartók
felelősségére a szálloda felelősségének szabályait a következő eltérésekkel
kell alkalmazni:
a) a vállalat felelőssége csak az olyan
dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók a vállalat helyiségeibe rendszerint
magukkal szoktak vinni;
b) ha megfelelő hely áll a látogatók
rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, a vállalat csak az itt elhelyezett
dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel.
(2) A felelősség e korlátozásai
figyelmen kívül maradnak, ha a látogató bizonyítja, hogy a vállalat nem úgy
járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
472. § Ha a letét tárgya pénz vagy más
helyettesíthető dolog, és a megállapodás szerint a letéteményes később
ugyanolyan dolgot ugyanolyan mennyiségben köteles visszaszolgáltatni, a kölcsön
szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a visszaadás helyére és
idejére a letét szabályai irányadók, és hogy a letevő követelésébe csak a
letéttel kapcsolatos ellenkövetelést lehet beszámítani.
473. § (1) A bankletétre, az
értékpapírletétre, a bírói letétre és a közgyűjteményi letétre a jelen fejezet
rendelkezéseit kell alkalmazni, feltéve, hogy jogszabály eltérően nem
rendelkezik.
(2) Jogszabály a letevők javára a
jelen fejezettől eltérő szabályokat állapíthat meg, ha a letéti szerződés
dolgok raktározására irányul.
A megbízás. A megbízás nélküli ügyvitel
474. § (1) Megbízási szerződés alapján a
megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni.
(2) A megbízást a megbízó utasításai
szerint és érdekének megfelelően kell teljesíteni.
(3) Ha a megbízás teljesítéséhez
szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan alakszerűségek szükségesek,
amilyeneket jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír.
A felek jogai és kötelezettségei
475. § (1) A megbízott személyesen köteles
eljárni; igénybe veheti azonban más személy közreműködését is, ha ehhez a
megbízó hozzájárult, vagy ha ez a megbízás jellegével együtt jár. A megbízott
az igénybe vett személyért úgy felel, mintha a rábízott ügyet maga látta volna
el.
(2) A megbízott igénybe veheti más
személy közreműködését akkor is, ha ez a megbízónak károsodástól való megóvása
érdekében szükséges. Ebben az esetben az igénybe vett személyért nem felelős,
ha bizonyítja, hogy e személy kiválasztása, utasításokkal való ellátása és
ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában
elvárható.
(3) Ha a megbízottnak más személy
igénybevételére nem volt joga, felelős azokért a károkért is, amelyek e személy
igénybevétele nélkül nem következtek volna be.
(4) Ha a megbízott által igénybe
vett személyt a megbízó jelölte ki, a megbízott e személyért nem felelős, ha
bizonyítja, hogy az igénybe vett személy utasításokkal való ellátása és
ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában
elvárható.
476. § Ha a megbízó célszerűtlen vagy
szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni; ha a
megbízó utasításához e figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik, az utasításból
eredő károk őt terhelik.
477. § (1) A megbízott köteles a megbízót
tevékenységéről és az ügy állásáról kívánságára, szükség esetén enélkül is
tájékoztatni, különösen ha más személy igénybevétele vált szükségessé, vagy ha
a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá.
(2) A megbízott a megbízó
utasításától csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül
megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a
megbízót haladéktalanul értesíteni kell.
(3) A megbízott köteles a megbízót a
megbízás teljesítéséről haladéktalanul értesíteni.
478. § (1) A megbízó díj fizetésére
köteles, kivéve ha az ügy természetéből, illetőleg a felek közötti viszonyból
arra lehet következtetni, hogy a megbízott az ügy ellátását ingyenesen
vállalta.
(2) A megbízott díját akkor is
követelheti, ha eljárása nem vezetett eredményre. A megbízó a díjat
csökkentheti, illetőleg kifizetését megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az
eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért a megbízott
felelős.
(3) Ha a szerződés a megbízás
teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos
részét követelheti.
(4) A díj a szerződés megszűnésekor
esedékes.
479. § (1) Az ügy ellátásával felmerült
költségek a megbízót terhelik. A megbízott a költségek előlegezésére nem
köteles.
(2) A szerződés megszűnésekor a
megbízott köteles elszámolni és ennek keretében a megbízónak mindazt kiadni,
amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott,
kivéve amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált.
(3) A szerződés megszűnésekor a
megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben
vállalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint szükséges és hasznos
költségeit megtéríteni.
480. § A megbízottat költségei és
díjkövetelése biztosítására zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a
vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába.
481. § A szerződés a megbízás teljesítése
nélkül is megszűnik, ha
a) valamelyik fél a szerződést
felmondja;
b) bármelyik fél meghal, illetőleg ha
jogi személy megszűnik, kivéve ha a megszűnő jogi személynek jogutódja van;
c) a megbízó cselekvőképtelenné vagy
korlátozottan cselekvőképessé válik, vagy pedig a megbízott cselekvőképességét
elveszti;
d) a megbízás tárgytalanná válik.
482. § (1) Ha a megbízás a megbízó
személyében rejlő okból szűnik meg, a megszűnés abban az időpontban következik
be, amikor a megbízott a megszűnés okáról hitelt érdemlően tudomást szerez.
(2) A megbízott a felmondás, a
megbízó halála vagy cselekvőképességének megszűnése esetén a szerződés
megszűnése után is köteles a megbízó érdekének védelmében a halaszthatatlan
intézkedéseket mindaddig megtenni, amíg a megbízó vagy jogutódja az ügy
intézéséről gondoskodni nem képes.
483. § (1) A megbízó a szerződést bármikor
azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már
elvállalt kötelezettségekért.
(2) A szerződést a megbízott is
bármikor felmondhatja; a felmondási időnek azonban elegendőnek kell lennie
ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék. A megbízó súlyos
szerződésszegése esetén a felmondás azonnali hatályú is lehet.
(3) Ha a megbízás felmondása alapos
ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve ha a megbízás
ingyenes volt, és a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy
intézéséről gondoskodhassék.
(4) A felmondás jogának korlátozása
vagy kizárása semmis; folyamatos megbízási jogviszonynál azonban a felek a
felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak.
484. § Aki valamely ügyben más helyett
eljár anélkül, hogy arra megbízás alapján vagy egyébként jogosult volna, az
ügyet úgy köteles ellátni, amint azt annak érdeke és feltehető akarata
megkívánja, akinek javára beavatkozott.
485. § (1) A más ügyébe jogosultság nélkül
való beavatkozást akkor kell helyénvalónak tekinteni, ha megfelel a másik
érdekének és feltehető akaratának, különösen ha a beavatkozás őt károsodástól
óvja meg.
(2) Életveszély elhárítása végett az
életveszélybe került személy, széles körben fenyegető veszély megelőzése vagy
elhárítása érdekében a tulajdonos vagy más rendelkezésre jogosult személy,
tartási kötelezettség teljesítése végett a tartásra köteles személy akarata
ellenére is helye van beavatkozásnak.
486. § (1) A megbízás nélküli ügyvivő
köteles azt, akinek érdekében beavatkozott, erről haladéktalanul értesíteni;
egyebekben őt a megbízott kötelezettségei terhelik.
(2) Ha a megbízás nélküli ügyvivő
beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik, függetlenül attól,
hogy beavatkozása sikerrel járt-e.
(3) Ha a beavatkozás nem volt
helyénvaló, a megbízás nélküli ügyvivő díjazást nem követelhet, költségeinek
megtérítését csak a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti,
és felelős mindazért a kárért, amely beavatkozása nélkül nem következhetett
volna be.
487. § Ha valaki tudva, hogy nincs hozzá
joga, idegen ügyet sajátjaként lát el, vele szemben a megbízás nélküli
ügyvitelből eredő jogokat lehet érvényesíteni. Ha e jogokat érvényesítik, az
eljáró személy a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint költségeit beszámíthatja.
488. § (1) Fuvarozási szerződés alapján a
fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt rendeltetési helyére
továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni.
(2) A szerződés a fuvarozás
elvállalásával jön létre. Jogszabály kimondhatja, hogy a küldemény átvétele
jelenti a fuvarozás elvállalását.
489. § (1) Ha a szerződő felek a
fuvarozásról fuvarlevelet állítanak ki, a fuvarlevél bizonyítja a fuvarozási
szerződés létrejöttét, illetőleg a küldemény átvételét. Az átvétel napja - míg
mást nem bizonyítanak - az a nap, amelyen a fuvarlevelet a fuvarozó aláírta
(lebélyegezte).
(2) Jogszabály a fuvarlevél
kiállítását - meghatározott alakban és tartalommal - kötelezővé teheti.
(3) A feladó kívánságára a fuvarozó
köteles a fuvarlevél általa aláírt (lebélyegzett) másodpéldányát a feladónak
átadni vagy a küldemény átvételéről elismervényt adni.
A felek jogai és kötelezettségei
490. § (1) A feladó köteles a küldeményt
úgy csomagolni, hogy a csomagolás azt megóvja, és a küldemény mások személyét
vagy vagyonát ne veszélyeztesse.
(2) Ha felismerhető, hogy a
csomagolás ezeknek a követelményeknek nem felel meg, a fuvarozó a küldemény
továbbítását csak a feladó írásbeli kívánságára és csak akkor vállalhatja, ha
az mások személyét vagy vagyonát nem veszélyezteti.
491. § (1) A feladó köteles a fuvarozónak a
küldemény továbbításához vagy útközben szükséges hatósági kezeléséhez a
megfelelő okmányokat átadni. Míg ez meg nem történt, a fuvarozó a küldemény
átvételét megtagadhatja.
(2) A fuvarozó köteles az átadott
okmányokat megfelelően felhasználni.
492. § (1) A fuvarozó köteles a
fuvareszközt a megfelelő időben és helyen, fuvarozásra alkalmas állapotban
kiállítani, és - ha jogszabály másképpen nem rendelkezik - a fuvarozást
haladéktalanul megkezdeni.
(2) A küldemény berakása a feladót,
kirakása a címzettet terheli, ha jogszabály másképpen nem rendelkezik.
(3) Ha a fuvarozó a küldemény
átvétele előtt a megfelelő fuvareszköz kiállításával késlekedik, a feladó
elállhat és
a) kártérítésként a berakás
eredménytelen megkísérléséből eredő költségeket, valamint a más fuvarozónak
kifizetett fuvardíjtöbbletet követelheti;
b) a küldemény elveszése vagy
megsemmisülése, illetőleg késedelemből származó értékcsökkenése (megrongálódás,
áru megromlása) esetében pedig követelheti a küldeménynek az értékét, illetőleg
az értékcsökkenést. Ezt a jogát azonban csak akkor érvényesítheti, ha a
fuvarozóval közölte a küldemény tárgyát, vagy arról a fuvarozó enélkül is
tudott, vagy tudnia kellett.
(4) Ha a feladó késlekedik a
berakással, a fuvarozó kárának megtérítését követelheti, és el is állhat a
szerződéstől.
493. § (1) A fuvarozónak a küldemény
továbbításában a gazdaságosság és a küldemény biztonságának figyelembevételével
kell eljárnia.
(2) A fuvarozó köteles a feladó
utasításait követni. Jogszabály azonban a feladó utasítási jogát korlátozhatja.
(3) Ha a fuvarozó olyan utasítást
kap, amely veszélyezteti a fuvarozás gazdaságos, gyors és biztonságos
teljesítését, köteles erre a feladó figyelmét haladéktalanul felhívni.
(4) Ha a feladó az utasítást írásban
megismétli, a fuvarozó köteles azt a feladó veszélyére és költségére
végrehajtani; meg kell azonban tagadnia az utasítás teljesítését, ha annak
végrehajtásával veszélyeztetné mások személyét, vagy megkárosítaná mások
vagyonát.
494. § (1) Ha a fuvarozás akadályba
ütközik, a fuvarozó köteles a feladótól haladéktalanul utasítást kérni; a
fuvarozó e kötelezettségét jogszabály korlátozhatja és ki is zárhatja.
(2) A feladó a fuvardíjnak az
akadály felmerültéig járó arányos részét és a fuvarozó költségeit köteles
megfizetni, amennyiben azok meg nem fizetésével gazdagodnék, továbbá akkor is,
ha a fuvarozó bizonyítja, hogy az akadályt a fuvarozás körén kívül felmerült ok
idézte elő.
495. § (1) A fuvarozó köteles a feladót a
fuvarozás lebonyolításával kapcsolatos minden lényeges körülményről
haladéktalanul értesíteni. Az ennek elmulasztásából eredő károkért felelős.
(2) Az értesítési kötelezettség
különösen akkor áll fenn, ha a küldeményt kár érte, ha a fuvarozási határidő
lényeges túllépése várható, ha a küldemény épsége veszélyben van, vagy ha a
küldemény kiszolgáltatása nem lehetséges.
(3) Az értesítési kötelezettséget
jogszabály korlátozhatja.
496. § (1) A feladó a fuvarozás megkezdése
előtt a szerződéstől elállhat, köteles azonban a fuvarozó kárát megtéríteni.
(2) A feladót a küldemény
kiszolgáltatásáig, illetőleg amíg a címzett a küldeménnyel nem rendelkezett,
megilleti az a jog, hogy a küldeménnyel rendelkezzék. Ebben a jogkörében a
küldeményt útközben feltartóztathatja, visszairányíttathatja, más címzettet
vagy rendeltetési helyet jelölhet ki.
(3) A feladót terheli az utólagos
rendelkezésével felmerült díjtöbblet és költség.
497. § (1) A fuvarozó a küldemény
megérkezéséről a címzettet haladéktalanul köteles értesíteni. Az értesítés
vétele után a küldemény a címzett rendelkezésére áll.
(2) A küldemény megérkezéséről szóló
értesítés vétele előtt a címzett a küldemény biztonsága és az átvétel
előkészítése érdekében utasításokat adhat a fuvarozónak. Az utasítások a
fuvarozót csak akkor kötelezik, ha nem ellentétesek a feladó rendelkezéseivel.
Az utasításokból eredő költség a címzettet terheli. Jogszabály a címzett
utasításadási jogát korlátozhatja.
(3) Ha a küldeményt nem lehet
kézbesíteni, vagy a címzett az átvételkor esedékes követeléseket nem egyenlíti
ki, a fuvarozó köteles a feladót haladéktalanul értesíteni és a küldeményt a
felelős őrzés szabályai szerint megőrizni.
(4) A küldemény megérkezéséről szóló
értesítés vétele után a fuvarozó elleni igényeket a feladón kívül a címzett is
érvényesítheti. Bármelyik fél részéről történt érvényesítés a másik félnek ezt
a jogát megszünteti.
498. § (1) A fuvarozó a küldemény
továbbítását más fuvarozóra is bízhatja.
(2) A fuvarozásban résztvevő
fuvarozók egyetemlegesen felelősek, ha azonban a további fuvarozókat a feladó
jelölte ki, minden fuvarozó önállóan felel.
(3) Több fuvarozó közreműködése
esetében mindegyik fuvarozó követelheti az őt illető díj és költségek
kiegyenlítését. Az első fuvarozó azonban érvényesítheti a feladóval szemben az
őt követő, az utolsó fuvarozó pedig a címzettel szemben az őt megelőző
fuvarozók díj- és költségkövetelését.
499. § (1) A fuvarozó a fuvarozási díj,
továbbá a fuvarozásra szükségesen és hasznosan fordított költségek megtérítését
követelheti.
(2) A fuvarozót a fuvardíj és
költségek erejéig zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozással
kapcsolatosan birtokába kerültek.
(3) A zálogjogot a fuvarozó a többi
fuvarozó előtte ismert követeléseinek biztosítására is köteles érvényesíteni;
ha ezt elmulasztja, az előző fuvarozókkal szemben kezesként felel.
(4) A fuvarozó zálogjoggal
biztosított követelését a zálogtárgyból más zálogjogosultakat megelőzően,
bírósági eljárás nélkül, a kereskedelmi forgalomban való értékesítéssel
elégítheti ki.
A fuvarozó és a feladó felelőssége
500. § (1) A késedelmes fuvarozó a
késedelem tartamához mért, legfeljebb azonban a fuvardíjnak megfelelő összegű
kötbért köteles megfizetni. A károsult a kötbért meghaladó kárának megtérítését
akkor követelheti, ha a fuvarozó a határidőben való teljesítéséhez fűződő érdek
ismeretében írásban vállalta a határidő megtartását, és nem bizonyítja, hogy a
késedelmet tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.
(2) A felelősség e korlátozását nem
lehet alkalmazni arra, aki alkalomszerűen vállalkozik fuvarozásra.
501. § A fuvarozó felelős azért a kárért,
amely a küldemény átvételétől a kiszolgáltatásig terjedő idő alatt a küldemény
teljes vagy részleges elveszéséből, megsemmisüléséből vagy megsérüléséből
keletkezett, kivéve ha a kár
a) a fuvarozó tevékenységi körén kívül
eső elháríthatatlan ok,
b) a küldemény belső tulajdonsága,
c) a csomagolás kívülről észre nem
vehető hiányossága,
d) a feladó által végzett berakás,
illetőleg a címzett által végzett kirakás, vagy
e) annak következtében állott elő, hogy
a feladó, a címzett vagy az általuk rendelt kísérő nem úgy járt el, ahogy az az
adott helyzetben általában elvárható, ideértve azt az esetet is, ha a feladó a
szükséges okmányokat nem adta át, vagy nem jól töltötte ki, továbbá ha a
fuvarozót nem tájékoztatta a küldemény kívülről fel nem ismerhető rendkívüli
értékéről.
502. § (1) A fuvarozót terheli annak bizonyítása,
hogy a kárt a tevékenységi körén kívül eső elháríthatatlan ok okozta, a
feladót, illetőleg a címzettet terheli annak bizonyítása, hogy a kár nem a
küldemény belső tulajdonságára vezethető vissza.
(2) A csomagolás hiányosságát a
fuvarozó, azt, hogy a kár nem ennek következtében állott elő, a feladó,
illetőleg a címzett köteles bizonyítani.
(3) Ha a berakást a feladó,
illetőleg a kirakást a címzett végezte, őt terheli annak bizonyítása, hogy a
kár nem a berakás, illetőleg a kirakás következtében állott elő.
(4) A feladót, illetőleg a címzettet
terheli annak bizonyítása, hogy ő, illetőleg az általa rendelt kísérő úgy járt
el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
503. § (1) A küldemény teljes vagy
részleges elveszése, illetőleg megsemmisülése esetében a fuvarozó fuvardíjra,
illetőleg a fuvardíj arányos részére nem tarthat igényt, köteles továbbá
megtéríteni az elveszett dolog értékét.
(2) A küldemény megrongálódása
esetében a fuvarozó választása szerint vagy az értékcsökkenés megtérítésére, vagy
pedig a rongálódás kiküszöbölésére köteles.
(3) Ha a kárt a fuvarozó szándékosan
okozta, az ebből eredő minden kárért felelős.
504. § (1) Ha az átvételkor felismerhető,
hogy a küldemény hiányos vagy sérült, a fuvarozóval szemben az igényt
haladéktalanul érvényesíteni kell. Ennek elmulasztása jogvesztéssel jár.
(2) Az átvétel után csak három napon
belül és csak akkor lehet a fuvarozóval szemben igényt támasztani, ha a hiányt
vagy sérülést az átvételkor nem lehetett felismerni.
(3) A fuvarozási szerződés alapján
támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja a
küldemény kiszolgáltatásának időpontja, illetőleg az az időpont, amikor a
küldeményt ki kellett volna szolgáltatni.
(4) Ha a fuvarozási szerződésből
eredő igény érvényesítése előzetes eljárás lefolytatásától függ, az eljárást
megindító felszólítás az elévülést nem szakítja meg, de az eljárás időtartama
az elévülési időbe nem számítható be.
505. § (1) Ha a feladó írásban utasította a
fuvarozót arra, hogy a küldeményt a csomagolás hiányossága ellenére vegye át, a
csomagolás hiányossága következtében a fuvarozóra vagy más személyre háruló
kárt köteles megtéríteni, és viseli a küldeményben keletkezett kárt is. Ha
pedig a fuvarozó a csomagolás kívülről észrevehető hiányossága ellenére anélkül
vette át a küldeményt, hogy erre a feladó írásban utasította volna, a
csomagolás hiányossága következtében a fuvarozóra vagy más személyre háruló
kárt, valamint a küldeményben keletkezett kárt fele részben a fuvarozó, fele
részben a feladó viseli.
(2) Harmadik személyekkel szemben a
fuvarozó köteles helytállni, a feladótól azonban a felelősség általános
szabályai szerint megtérítést követelhet.
506. § (1) Ha a küldeményt az országhatáron
túl kell továbbítani, e fejezet rendelkezéseit csak annyiban lehet alkalmazni,
amennyiben nemzetközi szerződés vagy egyezmény, illetőleg szabály másképpen nem
rendelkezik.
(2) Hajózási, illetőleg
légifuvarozási vállalat fuvarozási szerződéseire e fejezet annyiban irányadó,
amennyiben jogszabály vagy nemzetközi szerződés, egyezmény, illetőleg szabály
eltérően nem rendelkezik.
(3) Személyek szállításának
elvállalására - ha jogszabály kivételt nem tesz - a vállalkozás szabályait kell
megfelelően alkalmazni.
507. § Bizományi szerződés alapján a
bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében
adásvételi szerződést kötni.
508. § (1) Ha a bizományos a megbízóra
kedvezőbb feltételek mellett köti meg az adásvételi szerződést, mint
amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből eredő előny a
megbízót illeti meg.
(2) Ha a bizományos a bizományi
szerződésben megállapított áron alul ad el, köteles a megbízónak az árkülönbözetet
megtéríteni, kivéve ha bizonyítja, hogy az adásvételi szerződést a
megállapított áron megkötni nem lehetett, az eladással a megbízót kártól óvta
meg, és a megbízót idejében értesíteni nem tudta.
(3) Ha a bizományos a bizományi
szerződésben kikötött feltételektől lényegesen eltér, a megbízó az adásvételi
szerződést visszautasíthatja, kivéve ha a bizományos a megállapított árnál
drágábban vásárolt, de az értékkülönbözetet megtéríti.
509. § (1) A bizományi szerződés alapján
kötött adásvételi szerződés a bizományossal szerződő féllel szemben a
bizományost jogosítja és kötelezi.
(2) A bizományos a megbízónak
felelősséggel tartozik mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért,
amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik.
(3) A bizományos hitelezői nem
támaszthatnak igényt
a) a bizományossal szerződő féllel
szemben fennálló és a megbízót illető követelésekre;
b) vételi bizomány esetén a bizományos
által megvett dolgokra;
c) a bizományoshoz befolyt és
elkülönítve tartott vagy kezelt olyan pénzösszegekre, amelyekről
megállapítható, hogy a megbízót illetik.
510. § (1) A bizományos az adásvételi
szerződést a megbízóval maga is megkötheti.
(2) A bizományos díjigényét nem
érinti, ha a szerződést a megbízóval maga köti meg.
511. § (1) A bizományosnak díj csak
annyiban jár, amennyiben az adásvételi szerződést teljesítették.
(2) A díj magában foglalja a
bizomány ellátásával rendszerint együttjáró költségeket, kivéve az áru
fuvarozásával felmerült kiadásokat.
(3) A bizományos a díjban benne nem
foglalt szükséges és hasznos költségei megtérítését követelheti; a díjban
egyébként benne foglalt igazolt költségeit csak akkor követelheti, ha az
adásvételi szerződés a megbízó érdekkörében felmerült okból nem ment
teljesedésbe.
512. § (1) Az adásvételi szerződés
megkötése előtt a megbízó a szerződést azonnali hatályú felmondással, a
bizományos pedig tizenöt napos felmondással megszüntetheti.
(2) A felmondási jog korlátozása
vagy kizárása semmis.
513. § (1) Bizományi szerződés az a
szerződés is, amelynek alapján a bizományos nem adásvételi, hanem más szerződés
kötésére vállalt kötelezettséget.
(2) A bizományra - e fejezet eltérő
rendelkezései hiányában - a megbízás szabályait kell alkalmazni.
514. § (1) Szállítmányozási szerződés
alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges
fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és megbízója számlájára
megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket
elvégezni, a megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni.
(2) A szerződés a megbízás
elfogadásával jön létre.
A felek jogai és kötelezettségei
515. § (1) A szállítmányozónak a fuvarozó
vagy más szállítmányozó megválasztásában, az útirány megállapításában és egyéb
kötelezettségei teljesítésében a gazdaságosság és a küldemény biztonságának
figyelembevételével kell eljárnia.
(2) A szállítmányozó köteles a
megbízó utasításait követni. Ha olyan utasítást kap, amely veszélyezteti a
küldemény gazdaságos és biztonságos továbbítását, köteles erre megbízójának
figyelmét haladéktalanul felhívni. Ha a megbízó az utasítást írásban
megismétli, az ő költségére és veszélyére köteles a szállítmányozó azt
végrehajtani.
(3) A szállítmányozó a küldeményt
csak a megbízó utasítására köteles biztosítani.
516. § (1) A szállítmányozó a fuvarozást
maga is elláthatja, és más szállítmányozó közreműködését is igénybe veheti; a
további szállítmányozók azonban a megbízóval nem kerülnek jogviszonyba.
(2) A szállítmányozó az általa
választott más szállítmányozó tevékenységéért közvetlenül felel; ha azonban a
más szállítmányozó igénybevételére a megbízó adott utasítást, a szállítmányozók
közvetlenül felelnek a megbízónak.
517. § (1) A megbízó igényeit a fuvarozóval
szemben a szállítmányozó köteles érvényesíteni; felelős minden kárért, amely e
kötelezettségének megszegése folytán a megbízót éri.
(2) Ez a szabály nem érinti a
megbízónak azt a jogát, hogy igényét maga érvényesítse.
518. § (1) A szállítmányozó a
szállítmányozási díj, továbbá a szállítmányozásra szükségesen és hasznosan
fordított költségek megtérítését követelheti.
(2) A szállítmányozót illeti az az
utólagos fuvardíjkedvezmény vagy üzletszerzési jutalék, amelyet a fuvarozó a
szállítmányozó közreműködésével továbbított küldemények után neki juttat.
519. § (1) A szállítmányozót díjai és
költségei erejéig a megbízóval szemben zálogjog illeti meg azokon a dolgokon,
amelyek a megbízással kapcsolatosan birtokába kerültek, illetőleg amelyek felett
a birtokában levő okmányok révén rendelkezik.
(2) A szállítmányozó a zálogjogot az
előző szállítmányozók előtte ismert követeléseinek biztosítására is köteles
érvényesíteni; ha ezt elmulasztja, az előző szállítmányozóknak közvetlenül
felelős.
(3) A szállítmányozó zálogjoggal
biztosított követelését a zálogtárgyból a fuvarozó után, de más jogosultakat
megelőzően, bírósági eljárás nélkül, a kereskedelmi forgalomban való
értékesítéssel elégítheti ki.
520. § (1) A szállítmányozó
szállítmányozási tevékenysége körében a küldeményben bekövetkezett kárért
fuvarozó módjára, más károkért az általános szabályok szerint felel.
(2) A fuvarozás körében
bekövetkezett kárért a szállítmányozó csak akkor felel, éspedig fuvarozó
módjára, ha
a) maga fuvarozta a küldeményt, vagy
b) a küldeményt mások küldeményeivel
együtt, ugyanazzal a szállítóeszközzel, el nem különítve (gyűjtőforgalomban)
továbbíttatta, és a kár ennek során keletkezett.
(3) A szállítmányozási szerződés
alapján támasztható igények egy év alatt elévülnek. Az elévülés kezdő időpontja
az az időpont, amikor a küldeményt a fuvarozónak át kellett adni, ha pedig
átadták, az az időpont, amikor a fuvarozó felelősségének elévülése
megkezdődött.
521. § (1) A szállítmányozás szabályait
kell alkalmazni akkor is, ha a szállítmányozó megbízója nevében köti meg a
küldemény továbbításához szükséges szerződést, továbbá ha a szállítmányozó
küldemény átvételére kap megbízást; ez esetben felel azért is, hogy a címzett
érdekei sérelmet ne szenvedjenek.
(2) Ha a szállítmányozó megbízója
nevében kötötte meg a küldemény továbbításához szükséges szerződést, a megbízó
igényeit a fuvarozóval szemben csak akkor érvényesítheti, ha erre a megbízó
kifejezetten feljogosította.
(3) Amennyiben e fejezetből más nem
következik, a szállítmányozó szerződéseire és más jogcselekményeire a bizomány,
a küldemény kezelésére, megóvására és továbbítására pedig a fuvarozás
szabályait kell megfelelően alkalmazni.
522. § (1) Bankhitelszerződéssel a
pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott
hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére - a
szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén - kölcsönszerződést köt,
vagy egyéb hitelműveletet végez.
(2) A bankhitelszerződés
érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.
523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a
pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós
rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés
szerint visszafizetni.
(2) Ha a hitelező pénzintézet, -
jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - az adós kamat fizetésére köteles
(bankkölcsön).
524. § (1) A kölcsönösszeg átadását a
hitelező megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az
ő, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, amely miatt a
szerződés teljesítése többé el nem várható, továbbá a szerződés megkötése után
olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak
(525. §) van helye.
(2) Az adós a kölcsönösszeg
átvételére nem köteles, ebben az esetben azonban a hitelezőnek a szerződés
megkötéséből eredő kárát meg kell térítenie. Ha a hitelező pénzintézet,
kártérítés nem illeti meg, arra az időre azonban, amely alatt a kölcsönösszeget
- akár hitelszerződés alapján, akár anélkül - az adós rendelkezésére tartja, az
adós jutalék fizetésére köteles.
525. § (1) A hitelező azonnali hatállyal
felmondhatja a kölcsönt, ha
a) a kölcsönnek a szerződésben
meghatározott célra fordítása lehetetlen;
b) az adós a kölcsönösszeget a
szerződésben meghatározott céljától eltérően használja;
c) a kölcsönre nyújtott biztosíték
értéke jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem
egészíti ki;
d) az adós vagyoni helyzetének romlása
vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön
visszafizetésének lehetőségét;
e) az adós más súlyos szerződésszegést
követett el.
(2) Ha a hitelező pénzintézet, az
(1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül azonnali hatállyal felmondhatja a
kölcsönt, ha
a) az adós hitelképtelenné válik,
b) az adós a pénzintézetet a kölcsön
összegének megállapításánál valótlan tények közlésével, adatok eltitkolásával
vagy más módon megtévesztette, amennyiben ez a kölcsön összegének a
megállapítását befolyásolta;
c) az adós a kölcsön fedezetével,
biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot -
figyelmeztetés ellenére - akadályozza, ideértve azt az esetet is, ha a
szerződésben vállalt vagy jogszabályban előírt adatszolgáltatási
kötelezettségét megszegi.
526. § (1) A határozatlan időre kötött
kölcsönszerződés tizenöt napi felmondással szüntethető meg.
(2) A hitelezőnek a kölcsönösszegre
vonatkozó visszakövetelési joga a szerződésben meghatározott lejárat, illetve
lejáratok szerint, felmondás esetén pedig a felmondási idő elteltével nyílik
meg.
527. § (1) Ha az adós a kölcsönösszeget
neki felróható módon a szerződésben meghatározott céltól eltérően használja, a
szerződés megszegéséből eredő jogkövetkezmények e felhasználás időpontjától
kezdődően állanak be.
(2) Ha az adós kamat fizetésére
köteles, a kamatot negyedévenként utólag, illetőleg akkor kell megfizetni,
amikor a kölcsön visszafizetése esedékessé válik.
528. § (1) A kölcsönre, valamint a kamatra
irányadó szabályokat megfelelően alkalmazni kell akkor is, ha a hitelező nem
pénzt, hanem más helyettesíthető dolgot ad kölcsön.
(2) Ha jogszabály kivételt nem tesz,
a bankhitelre és a bankkölcsönre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azokra a
kölcsönökre is, amelyeket pénzintézet nem a saját nevében vagy nem a saját
pénzforrásából nyújt az adósnak.
(3) A bankhitel- és
bankkölcsönszerződés részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.
529. § (1) Bankszámlaszerződéssel a
pénzintézet kötelezettséget vállal arra, hogy a vele szerződő fél
(számlatulajdonos) rendelkezésére álló pénzeszközöket kezeli és nyilvántartja,
azok terhére a szabályszerű kifizetési és átutalási megbízásokat teljesíti, a
számlatulajdonost a számla javára és terhére írt összegekről, valamint a számla
egyenlegéről értesíti.
(2) A pénzintézet a számlára befolyó
pénzeszközöket használhatja.
(3) A számlakövetelés kimerülése a
bankszámlaszerződést nem szünteti meg.
530. § Betétszerződés alapján a pénzintézet
köteles a szerződő fél által lekötött pénzeszközök után kamatot fizetni és a
betét összegét a szerződés szerint visszafizetni.
531. § (1) Folyószámla-szerződéssel a felek
meghatározott jogviszonyból származó kölcsönös pénzköveteléseiknek egységes
számlán való elszámolására vállalnak kötelezettséget.
(2) A felek a folyószámlán levő
egyes követeléseikkel nem rendelkezhetnek; rendelkezési joguk a folyószámla
egyenlegére nézve áll fenn. Végrehajtás alá vonni csak a folyószámlának a
végrehajtás foganatosításakor fennálló egyenlegét lehet.
(3) A folyószámlára kerülő egyes
követelések elévülése az egyenleg elévülésének kezdő időpontjával veszi
kezdetét.
532. § (1) Az egyenleget, illetőleg az
annak alapjául szolgáló tartozásokat és követeléseket a felek a közléstől
számított tizenöt napon belül írásban kifogásolhatják.
(2) Ha a felek az egyenleget nem
kifogásolták, illetőleg a kifogásolt tételekben megegyeztek, vagy a kifogás
tárgyában a bíróság határozatot hozott, az egyes követelések megszűnnek, és
helyükbe a folyószámla-egyenleg lép.
533. § (1) Takarékbetét-szerződés alapján a
pénzintézet köteles a betevőtől takarékbetétkönyv vagy más okmány ellenében
pénzt átvenni és annak összegét a szerződés szerint visszafizetni.
(2) Takarékbetétet névre szólóan
lehet elhelyezni. Takarékbetét elhelyezhető a pénzintézetnél más
kedvezményezett részére is.
(3) A pénzintézet a takarékbetét
után a betételhelyezés idejére kamatot, illetőleg - nyereménybetét esetén - a
sorsolás eredményétől függően nyereményt fizet ki.
(4) A takarékbetét összegének
visszafizetésére és a kamat, továbbá a nyeremény kifizetésére vonatkozó
követelés nem évül el.
535. § (1) A takarékbetét-szerződés
részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.
(2) A magánszemélyek által
bankszámlaszerződés keretében elhelyezett pénzeszközökre a
takarékbetét-szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(3) A magánszemélyek - ideértve ezek
jogi személyiséggel nem rendelkező társaságait is - külön jogszabály alapján
szerződéskötési kötelezettség alá tartozó bankszámlaszerződéseire az 533. § (4)
bekezdésében foglaltakat és a bankszámlaszerződés szabályait kell alkalmazni.
536. § (1) Biztosítási szerződés alapján a
biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől
függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a
biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi
magát.
(2) A biztosítási esemény lehet
különösen:
a) a szerződésben megállapított
károsító esemény;
b) halál bekövetkezése, meghatározott
életkor elérése;
c) testi sérülést, rokkantságot vagy
halált okozó baleset.
537. § (1) A biztosítási szerződés a felek
írásbeli megállapodásával jön létre.
(2) A szerződés akkor is létrejön,
ha a biztosító az ajánlatra tizenöt napon belül nem nyilatkozik. Ilyen esetben
a szerződés az ajánlatnak a biztosító vagy képviselője részére történt átadása
időpontjára visszamenő hatállyal jön létre.
(3) Ha a biztosító kifejezett
nyilatkozata nélkül létrejött szerződés eltér a biztosítási szabályzattól, a
biztosító tizenöt napon belül írásban javasolhatja, hogy a szerződést a
szabályzatnak megfelelően módosítsák. Ezt a határidőt attól a naptól kell
számítani, amelyen az ajánlat a biztosítónak kötvénykiállításra jogosult
szervéhez beérkezett. Ha a szerződő fél a javaslatot nem fogadja el, vagy arra
tizenöt napon belül nem válaszol, az elutasítástól, illetőleg a módosító
javaslat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a szerződést harminc
napra írásban felmondhatja.
538. § (1) Az írásbeli megállapodást,
illetőleg a biztosító elfogadó nyilatkozatát biztosítási kötvény (igazolójegy,
biztosítási bélyeg) kiállítása pótolja. Ha a kötvény tartalma a fél ajánlatától
eltér, és az eltérést a fél tizenöt napon belül nem kifogásolja, a szerződés a
kötvény tartalma szerint jön létre. Ezt a rendelkezést lényeges eltérésekre
csak akkor lehet alkalmazni, ha a biztosító az eltérésre a szerződő fél
figyelmét a kötvény kiszolgáltatásakor írásban felhívta; ha a felhívás elmarad,
a szerződés az ajánlat tartalmának megfelelően jön létre.
(2) A szerződő fél biztosítási kötvény
kiadását akkor is követelheti, ha a szerződés más módon már létrejött.
539. § (1) A biztosítás az azt követő napon
lép hatályba, amikor a szerződő fél az első díjat a biztosító számlájára vagy
pénztárába befizeti, illetőleg amikor a díj megfizetésére vonatkozóan
halasztásban állapodtak meg, vagy a biztosító díj iránti igényét bírósági úton
érvényesíti.
(2) Ha a szerződő fél a díjat a
biztosító képviselőjének fizette, a díjat legkésőbb a fizetés napjától
számított negyedik napon a biztosító számlájára, illetőleg pénztárába
beérkezettnek kell tekinteni; a szerződő fél azonban bizonyíthatja, hogy a díj
korábban érkezett be.
540. § (1) A biztosított a
szerződéskötéskor köteles a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges
minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyeket ismert vagy ismernie
kellett. A biztosító írásban közölt kérdéseire adott, a valóságnak megfelelő
válaszokkal a fél közlési kötelezettségének eleget tesz. A kérdések
megválaszolatlanul hagyása egymagában nem jelenti a közlési kötelezettség
megsértését.
(2) A felek megállapodhatnak, hogy a
biztosított és a szerződő fél a szerződésben meghatározott lényeges körülmények
változását megfelelő határidőn belül köteles legyen a biztosítónak írásban
bejelenteni.
(3) A közlésre, illetőleg a változás
bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése esetében a biztosító
kötelezettsége nem áll be, kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be
nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem
hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében.
541. § (1) Ha a biztosító csak a
szerződéskötés után szerez tudomást a szerződést érintő lényeges
körülményekről, továbbá ha a szerződésben meghatározott lényeges körülmények
változását közlik vele, tizenöt napon belül írásban javaslatot tehet a
szerződés módosítására, illetőleg - ha a kockázatot a szabályzat értelmében nem
vállalhatja - a szerződést harminc napra írásban felmondhatja.
(2) Ha a biztosított a módosító
javaslatot nem fogadja el, vagy arra tizenöt napon belül nem válaszol, a
szerződés a módosító javaslat közlésétől számított harmincadik napon megszűnik.
Erre a következményre a biztosítottat a módosító javaslat megtételekor
figyelmeztetni kell.
(3) Ha a biztosító e jogaival nem
él, a szerződés az eredeti tartalommal hatályban marad.
542. § (1) A biztosítás első díja a
szerződés létrejöttekor, minden későbbi díj pedig annak az időszaknak első
napján esedékes, amelyre a díj vonatkozik.
(2) Az egyszeri díjat a szerződés
létrejöttekor kell megfizetni.
(3) Ezektől a rendelkezésektől a
felek megállapodással eltérhetnek.
543. § (1) A biztosítási díj
esedékességétől számított harmincadik nap elteltével a szerződés megszűnik, ha
addig a hátralékos díjat nem fizették meg, és a biztosított halasztást sem
kapott, illetőleg a biztosító a díjkövetelést bírósági úton nem érvényesítette.
(2) A biztosító a szerződés
megszűnését és a bírósági út igénybevételének határidejét további harminc
nappal meghosszabbíthatja, ha az esedékességtől számított harminc nap eltelte előtt
ennek a körülménynek a közlésével a biztosítottat a fizetésre írásban
felszólítja.
544. § (1) A biztosítási esemény
bekövetkezését a szabályzatban megállapított idő alatt a biztosítónak be kell
jelenteni, a szükséges felvilágosításokat meg kell adni, és lehetővé kell tenni
a bejelentés és a felvilágosítások tartalmának ellenőrzését.
(2) A biztosító kötelezettsége nem
áll be, amennyiben a biztosított az előző bekezdésben előírt kötelezettségeket
nem teljesíti, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak.
545. § (1) Ha a biztosítás hatályának
kezdete előtt a biztosítási esemény bekövetkezett, bekövetkezése lehetetlenné
vált, vagy a biztosítási érdek megszűnt, a szerződés, illetőleg annak megfelelő
része nem válik hatályossá.
(2) Ha a szerződés hatálya alatt a
biztosítási esemény bekövetkezése lehetetlenné vált, vagy a biztosítási érdek
megszűnt, a szerződés, illetőleg annak megfelelő része a hónap utolsó napjával
megszűnik.
546. § (1) Ha a biztosítási esemény
bekövetkezik, a biztosító az egész évre járó díj megfizetését követelheti,
kivéve ha a felek rövidebb időszakban állapodtak meg.
(2) A szerződés megszűnésének egyéb
eseteiben a biztosító annak a hónapnak az utolsó napjáig járó díjak
megfizetését követelheti, amelyben veszélyviselése véget ért.
547. § (1) Ha a biztosítási szerződést nem
a biztosított, hanem az ő javára harmadik személy köti, a biztosítási esemény
bekövetkezéséig, illetőleg a biztosított belépéséig (550. §) a díjfizetési
kötelezettség a szerződő felet terheli, a jognyilatkozatokat hozzá kell
intézni, és ő köteles a megfelelő jognyilatkozatok megtételére.
(2) A közlésre, illetőleg a változás
bejelentésére irányuló kötelezettség egyaránt terheli a szerződő felet és a
biztosítottat; egyikük sem védekezhet olyan körülmény vagy változás nem
tudásával, amelyet bármelyikük elmulasztott a biztosítóval közölni vagy neki
bejelenteni, noha arról tudnia kellett, és a közlésre, illetőleg bejelentésre
köteles lett volna.
548. § Vagyonbiztosítási szerződést csak az
köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy aki a szerződést érdekelt
személy javára köti meg.
549. § (1) A biztosítási összeg nem
haladhatja meg a biztosított vagyontárgy valóságos értékét. A vagyontárgy
valóságos értékét meghaladó részében a biztosítási összegre vonatkozó
megállapodás semmis, s a díjat megfelelően le kell szállítani.
(2) E rendelkezések ellenére is
lehet biztosítási szerződést kötni valamely vagyontárgy várható értéke, továbbá
helyreállításának, illetőleg új állapotban való beszerzésének értéke erejéig.
550. § Ha a szerződést nem a biztosított
kötötte, a biztosított a biztosítóhoz intézett írásbeli nyilatkozattal bármikor
a szerződő fél helyébe léphet. Ebben az esetben a folyó biztosítási időszakban
esedékes díjakért a szerződő féllel egyetemlegesen felelős.
551. § (1) A határozatlan időre kötött
szerződést a felek bármikor felmondhatják.
(2) A felek a szerződésben a
felmondási jogot legfeljebb három évre kizárhatják.
(3) Ha a szerződés három évnél
hosszabb időre szól, és a felek nem kötötték ki, hogy az a megállapított
időtartam eltelte előtt is felmondható, a negyedik évtől kezdve a szerződést
bármelyik fél felmondhatja. Felmondás esetében a biztosító a szabályzat szerint
követelheti annak a díjengedménynek a megfizetését, amelyet a szerződés
hosszabb tartamára tekintettel a biztosítottnak nyújtott (tartamengedmény).
(4) A szerződést írásban, a
biztosítási időszak végére kell felmondani. A felmondási idő harminc nap.
552. § (1) Ha az esedékes díjnak csak egy
részét fizették meg, a szerződés - változatlan biztosítási összeggel - a
kifizetett díjjal arányos időtartamra marad fenn.
(2) Ha a szerződés a díj nem
fizetése miatt megszűnik, a biztosító a szabályzat szerint követelheti a
tartamengedmény megfizetését.
553. § (1) Ha a biztosítási esemény
bekövetkezik, a biztosító a szabályzatban megállapított időn belül köteles
szolgáltatását teljesíteni.
(2) Ha a biztosítási összeg a
vagyontárgy értékénél kisebb, a biztosító ellenkező megállapodás hiányában a
kárt olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a
vagyontárgy értékéhez aránylik.
554. § A biztosítási összeg a folyó
biztosítási évre a fizetett kártérítési összeggel csökken, kivéve ha a szerződő
fél az évi díjat megfelelően kiegészíti. Ezt a rendelkezést a felelősség- és a
balesetbiztosítás körében nem lehet alkalmazni.
555. § (1) A biztosított köteles a kárt
tőle telhetően enyhíteni. A felek megállapodhatnak a biztosított kármegelőzési
és kárenyhítési teendőiben.
(2) A kárenyhítés költségei akkor is
a biztosítót terhelik, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre.
(3) Ha a biztosítási összeg a
vagyontárgy értékénél kisebb, a biztosító a kárenyhítés költségeit olyan
arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a vagyontárgy
értékéhez aránylik.
556. § (1) A biztosító mentesül fizetési
kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen
a) a biztosított, illetőleg a szerződő
fél,
b) velük közös háztartásban élő
hozzátartozójuk,
c) a biztosítottnak a szabályzatban
megállapított munkakört betöltő alkalmazottai, illetőleg megbízottai,
d) a biztosított jogi személynek a
szabályzatban meghatározott tagjai vagy szervei szándékosan vagy súlyosan
gondatlanul okozták.
(2) A szabályzat a biztosító
mentesülését csak vezető, továbbá a biztosított vagyontárgyak kezelésével
együttjáró munkakört betöltő alkalmazottak, megbízottak, tagok, illetőleg
szervek magatartásához fűzheti.
(3) Ezeket a rendelkezéseket a
kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell.
557. § (1) A biztosítási esemény
bekövetkezte után a biztosított vagyontárgy állapotában a biztosított a
szabályzat által megállapított határidőn belül csak annyiban változtathat,
amennyiben ez a kárenyhítéshez szükséges.
(2) Amennyiben a megengedettnél
nagyobb mérvű változtatás következtében a biztosító számára fizetési
kötelezettsége elbírálása szempontjából lényeges körülmények tisztázása lehetetlenné
vált, kötelezettsége nem áll be.
558. § (1) Amennyiben a biztosító a kárt
megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették meg
a kárért felelős személlyel szemben, kivéve ha ez a biztosítottal közös
háztartásban élő hozzátartozó.
(2) Ha a biztosítóra a kár
megtérítésére irányuló jog csak részben száll át, és a biztosító a kárért
felelős személy ellen keresetet indít, a biztosított kívánságára köteles
egyszersmind az ő igényét is érvényesíteni. A biztosított igényének érvényesítését
a biztosító a költségek előlegezésétől teheti függővé.
(3) Ha a biztosító és a biztosított
ugyanabban az eljárásban érvényesíti igényét, és a kártérítésként befolyt érték
mindkettőjük követelését nem fedezi, a biztosított elsőbbséget élvez.
(4) Ha a biztosított vagyontárgy
megkerül, a biztosított arra igényt tarthat; ebben az esetben azonban a
kártalanítási összeget vissza kell fizetni.
559. § (1) Felelősségbiztosítási szerződés
alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben
megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért
jogszabály szerint felelős.
(2) A biztosító a megállapított
kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti; a károsult azonban igényét
közvetlenül a biztosító ellen nem érvényesítheti. A biztosított csak annyiban
követelheti, hogy a biztosító az ő kezéhez fizessen, amennyiben a károsult
követelését ő egyenlítette ki.
(3) A biztosítót a károsulttal
szemben a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása sem
mentesíti. A szándékos károkozás, továbbá a súlyos gondatlanságnak a
szerződésben megállapított eseteiben azonban követelheti a biztosítottól a
kifizetett biztosítási összeg megtérítését, kivéve ha a biztosított bizonyítja,
hogy a károkozó magatartás nem volt jogellenes.
(4) A biztosított és a károsult
egyezsége a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha azt a biztosító
tudomásul vette, a biztosított bírósági marasztalása pedig csak akkor, ha a
biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott, vagy
ezekről lemondott.
560. § (1) Életbiztosítási szerződésben
kedvezményezett lehet
a) a szerződésben megnevezett személy;
b) a bemutatóra szóló kötvény
birtokosa;
c) a biztosított örököse, ha a
kedvezményezettet a szerződésben nem jelölték meg, és bemutatóra szóló kötvényt
sem állítottak ki.
(2) A szerződő fél az eredetileg
kijelölt kedvezményezett helyett a biztosítóhoz intézett írásbeli
nyilatkozattal bármikor más kedvezményezettet nevezhet meg. Ha nem a
biztosított a szerződő fél, ehhez a biztosított írásbeli hozzájárulása
szükséges.
(3) A kedvezményezett kijelölése
hatályát veszti, ha a kedvezményezett a biztosítási esemény bekövetkezte előtt
meghal.
561. § (1) Az életbiztosítási szerződés
megkötéséhez és módosításához - ha a szerződést nem ő köti meg - a biztosított
írásbeli hozzájárulása szükséges. Ha a biztosított kiskorú, és a szerződést nem
a törvényes képviseletet gyakorló szülője köti meg, a szerződés érvényességéhez
a gyámhatóság jóváhagyása szükséges.
(2) A biztosított hozzájárulása
nélkül kötött biztosítási szerződésnek a kedvezményezett kijelölését tartalmazó
része semmis; ilyen esetben kedvezményezettnek a biztosítottat, illetőleg
örökösét kell tekinteni, aki azonban az ennek folytán neki járó biztosítási
összegből a szerződő fél költekezéseit - beleértve a kifizetett biztosítási
díjakat - köteles megtéríteni.
(3) A biztosított a szerződés
megkötéséhez adott hozzájárulását írásban bármikor visszavonhatja. A
visszavonás következtében a szerződés a biztosítási időszak végével megszűnik,
kivéve, ha a biztosított a szerződő fél írásbeli hozzájárulásával a szerződésbe
belép.
562. § (1) A biztosított a szerződő fél
beleegyezésével a szerződésbe bármikor beléphet; a belépéshez a biztosító
hozzájárulása nem szükséges.
(2) A biztosított, mielőtt a
szerződés felmondás vagy díjfizetés elmaradása miatt megszűnik, a biztosítóval
közölt nyilatkozatával a szerződő fél helyébe léphet.
(3) Ilyen esetekben a folyó
biztosítási időszakban esedékes díjakért a biztosított a szerződő féllel
egyetemlegesen felelős.
563. § (1) Ha a biztosító csak később
szerez tudomást a szerződéskor már fennállott lényeges körülményekről, az ebből
eredő jogokat a szerződés fennállásának csupán az első öt évében gyakorolhatja.
(2) A közlési kötelezettség
megsértése ellenére beáll a biztosító kötelezettsége, ha a szerződés
megkötésétől a biztosítási esemény bekövetkeztéig öt év már eltelt.
564. § (1) A biztosítási díjat a biztosító
az első évben bírósági úton érvényesítheti; ezt követően csak akkor élhet e
jogával, ha abban az évben a biztosított a díjfizetést már megkezdte, vagy a
díjfizetésre halasztásban állapodtak meg.
(2) Ha a biztosító kötvényt adott
ki, a biztosítási összeget csak a kötvény visszaszolgáltatása ellenében köteles
kifizetni.
565. § (1) Ha a szerződés bármely okból a
biztosítási összeg kifizetése nélkül szűnik meg, a biztosító köteles a
befizetett díjaknak a szabályzatban megállapított részét (visszavásárlási
összeg) kifizetni.
(2) Díjfizetés elmulasztása esetében
a szerződés megfelelően csökkentett biztosítási összeggel marad fenn; a
biztosított azonban ehelyett követelheti a szerződés megszüntetését és a
visszavásárlási összeg kifizetését.
(3) A biztosító a biztosítási összeg
kifizetése alól mentesül, ha a biztosított a kedvezményezett szándékos
magatartása következtében vesztette életét; a visszavásárlási összeg ebben az
esetben az örökösöket illeti meg, és a kedvezményezett abból nem részesülhet.
(4) A szerződés a biztosítási összeg
kifizetése nélkül szűnik meg, és a biztosító nem a visszavásárlási összeget,
hanem a díjtartalékot köteles visszatéríteni, ha a biztosított
a) szándékosan elkövetett súlyos
bűncselekménye folytán vagy azzal összefüggésben, vagy
b) a szerződéskötéstől számított két
éven belül elkövetett öngyilkosság következtében halt meg.
566. § (1) A balesetbiztosításra az
életbiztosítás szabályait a következő kérdésekben kell alkalmazni:
a) a biztosított részéről szükséges
hozzájárulásra, ha nem a biztosított a szerződő fél [561. § (1) bek.];
b) a biztosított hozzájáruló
nyilatkozatának visszavonására és belépési jogára [561. § (3) bek.];
c) a kedvezményezett kijelölésére és
jogaira [560. §, 561. § (2) bek.];
d) a biztosító mentesülésére, ha a
szerződő fél halálát a biztosítási összegre jogosult okozta [565. § (3) bek.].
(2) A biztosítási összeg nem esik
korlátozás alá, és a biztosító a kárért felelős személlyel szemben igényt nem
támaszthat.
(3) A felek megállapodhatnak, hogy a
biztosított foglalkozásának megváltozásával a biztosítási összeg - a
veszélyviselésnek megfelelően - kifejezett megállapodás nélkül is módosul.
(4) A felek a felmondási jog
korlátozásában érvényesen nem állapodhatnak meg.
(5) A balesetbiztosításra egyébként
a vagyonbiztosítás szabályait kell alkalmazni.
567. § (1) A jelen fejezet rendelkezéseitől
a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a
kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el.
A szabályzat azonban kimondhatja, hogy ha a biztosítási esemény meghatározott
rendkívüli körülményekkel kapcsolatosan következik be, a biztosító nem köteles
teljesíteni.
(2) A fuvarozási biztosításra eltérő
szabályokat lehet megállapítani; a viszontbiztosításra a vagyonbiztosítás
szabályait kell alkalmazni, a felek azonban e szabályoktól eltérhetnek.
(3) A kötelező biztosítás, valamint
a külön törvényben szabályozott nem-piacképes kockázatú biztosítás szabályait
jogszabály a törvénytől eltérően állapíthatja meg.
568. § (1) A polgári jogi társaság
létesítésére irányuló társasági szerződéssel a felek arra vállalnak
kötelezettséget, hogy gazdasági tevékenységet is igénylő közös céljuk elérése
érdekében együttműködnek és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást közös
rendelkezésre bocsátják. Polgári jogi társaságot a felek közös gazdasági
érdekeik előmozdítására és az erre irányuló tevékenységük összehangolására,
vagyoni hozzájárulás nélkül is létrehozhatnak.
(4) A társaság valamelyik tagját a
személyes tevékenység alól mentesítő megállapodás semmis; ha azonban a
társaságnak jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági
társaság tagja is van, a szerződés úgy is rendelkezhet, hogy e tag csak vagyoni
hozzájárulásra köteles.
569. § (1) A tagok vagyoni hozzájárulása
közös tulajdonukba megy át. A társasági szerződés úgy is rendelkezhet, hogy a
vagyoni hozzájárulásuk, illetőleg annak meghatározott része közös használatukba
kerül.
(2) A vagyoni hozzájárulás után
kamatot vagy díjazást, a tagsági viszonyból folyó személyes közreműködésért
díjazást érvényesen kikötni nem lehet.
570. § (1) A vagyoni hozzájárulás vagy
értéke kiadását csak a társaság megszűnésekor, illetőleg akkor lehet követelni,
ha a tag a társaságtól megválik.
(2) A közös használatba adott
vagyoni hozzájárulás a többi tag hozzájárulása nélkül át nem ruházható és meg
nem terhelhető.
(3) A tag hitelezőjének követelésére
csak az a hányad szolgál fedezetül, amely a tagot a társaság megszűnése vagy a
tag kiválása esetére megilleti. Ha a hitelező e hányadra végrehajtást vezetett,
a tagot megillető rendes felmondás jogát gyakorolhatja, de ebben az esetben sem
követelheti a tagnak járó hányad természetben való kiadását.
571. § (1) A társasági szerződés eltérő
rendelkezése hiányában a nyereség és a vagyoni hozzájárulást meghaladó
veszteség a tagok között egyenlő arányban oszlik meg. A működés során szerzett
közös tulajdonba került dolgok tulajdoni hányada - a társasági szerződés eltérő
rendelkezése hiányában - egyenlő. Semmis az a megállapodás, amely valamely
tagot a nyereségből vagy a veszteségből kizár.
(2) Az elszámolás évenként történik.
572. § (1) Az ügyek vitelére minden tag
jogosult.
(2) Az ügyvitelre jogosult tagot
jogosultnak kell tekinteni arra is, hogy az ügyvitel körében a többi tagot
képviselje. A képviseleti jogot a tagok többsége akkor is megvonhatja, ha a
képviselőt a társasági szerződés rendelte ki.
(3) Valamely tag nem megfelelő
ügyvitele ellen a többi tag tiltakozhat; a vitát a tagok többsége dönti el. Egyhangú
döntés szükséges azonban a társasági szerződéstől való eltéréshez, továbbá a
társaság rendes működése körét meghaladó ügyekben.
(4) A közös tulajdon birtoklására,
használatára, hasznosítására és a rendelkezésre - a társasági szerződés eltérő
rendelkezése hiányában - e törvénynek a közös tulajdonra vonatkozó szabályait
kell alkalmazni. A tag azonban tulajdoni hányadával nem rendelkezhet és a közös
tulajdon megszüntetését csak a társaság megszűnése, illetőleg a tagnak a
társaságból való kiválása esetén lehet követelni; az ezzel ellenkező
megállapodás semmis.
573. § (1) A tag közreműködését
meghatározott ügyek intézésében a többi tag egyhangú határozattal kizárhatja.
(2) Az egyes ügyek intézéséből vagy
a képviseletből kizárt tag a társaság minden ügyét ellenőrizheti; az ezzel
ellenkező megállapodás semmis.
574. § A társasági tevékenységből eredő
tartozásokért, illetőleg az ilyen tevékenységgel okozott károk megtérítéséért
harmadik személyekkel szemben a tagok felelőssége egyetemleges.
575. § (1) A határozatlan időre létesített
társaságot bármely tag három hónapra felmondhatja (rendes felmondás). Ha a
felmondás lejárta alkalmatlan időre esik, a többi tag egyhangú határozattal a
felmondási időt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja.
(2) A tag a társaságot azonnali
hatállyal felmondhatja, ha erre bármely másik tag fontos okot szolgáltat,
különösen ha a társasági szerződést súlyosan megszegi, vagy olyan magatartást
tanúsít, amely a vele való további együttműködést vagy a társaság céljának
elérését nagymértékben veszélyezteti.
576. § (1) Valamely tag halála, jogutód
nélküli megszűnése vagy rendes felmondás esetében a megmaradó tagok a társaság
továbbfolytatását határozhatják el.
(2) Azonnali hatályú felmondás
esetében a társaságot nem lehet tovább folytatni; az ezzel ellenkező
megállapodás semmis.
a) ha célját megvalósította vagy a cél
megvalósítása többé nem lehetséges;
b) ha eltelt a határidő, amelyre
alakult, kivéve, ha a tagok a társaságot tovább folytatják;
c) valamely tagjának halálával,
illetőleg jogutód nélküli megszűnésével, rendes felmondással, kivéve, ha a
tagok a társaságot tovább folytatják;
d) azonnali hatályú felmondással;
e) a társaság közös elhatározással való
megszüntetésével;
f) ha a tagok száma egyre csökken.
578. § (1) A társaság tovább folytatása
esetén azt az örököst, illetőleg jogutódot, aki a tagokkal való megegyezés
alapján nem válik a társaság tagjává, továbbá azt a tagot, aki felmondta a
szerződést, pénzben is ki lehet elégíteni. A kielégítés a társaság megszűnésére
irányadó szabályok szerint történik.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott
esetekben - a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában - a közös
használatba került vagyoni hozzájárulást természetben kell kiadni.
(3) A társaságtól megváló tag,
ideértve a jogutódot is, illetőleg - az örökhagyó tartozásaiért való felelősség
szabályai szerint - a meghalt tag örököse felelős azokért a tartozásokért,
amelyek a felmondási idő lejártáig, illetőleg a halál vagy jogutódlás
bekövetkeztéig keletkeztek.
578/A. § (1) A társaság megszűnésekor
elszámolásnak van helye. Az ügyintézés és képviselet szabályait a végelszámolás
során is alkalmazni kell.
(2) A társasági tevékenységből eredő
tartozások kiegyenlítése után - lehetőleg természetben - vissza kell adni a
tagok vagyoni hozzájárulását. A többlet, valamint a hiány megosztása a
nyereség, illetőleg a veszteség elszámolására vonatkozó szabályok szerint
történik.
578/B. § (1) Az építőközösségi szerződésben a
felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy épület felépítése végett
együttműködnek és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást közös rendelkezésre
bocsátják.
(2) Az építőközösség írásba foglalt
szerződéssel jön létre.
(3) A felek a szerződésben
kötelezettséget vállalnak a tulajdoni viszonyaik rendezésére; így különösen
arra, hogy a felépített épületre társasház-tulajdont hoznak létre és ennek
során a szerződésben meghatározott épületrészeket (lakásokat és nem lakás
céljára szolgáló helyiségeket) az építőközösség egyes tagjainak külön
tulajdonába, az egyéb épületrészeket pedig - külön tulajdonuk arányában - a
tagok közös tulajdonába adják.
578/C. § (1) Az építéssel kapcsolatos költségek
az építőközösség tagjait a tulajdonukba kerülő épületrészek arányában terhelik.
(2) Az építőközösség ügyeinek
vitelére és ennek körében a képviseletre az jogosult, akit a szerződésben
kijelöltek; megbízatásának terjedelmét a szerződés határozza meg. A nem
megfelelő ügyvitel ellen vagy a képviselet gyakorlása miatt a tagok
tiltakozhatnak, e vitát a tagok többsége dönti el. Az ügyek vitelére és a
képviseletre való jogosultságot a tagok többsége megvonhatja.
578/D. § (1) Az építőközösségnek azt a
tagját, aki írásbeli felszólítás ellenére a szerződés megszegésével vagy más
magatartásával az építést jelentősen veszélyezteti, a tagok többsége kizárhatja
az építőközösségből. A kizárást írásban kell közölni. A tag a kizárással
szemben a közléstől számított harminc napon belül a bírósághoz fordulhat; e
határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.
(2) A kizárt tag az építés céljára
szolgáló telken és a tagok egyéb közös vagyonán fennálló tulajdoni illetőségét
a kizárás közlését követő harminc napon belül az építőközösségbe belépő -
általa kiválasztott és a tagok többsége által elfogadott - új tagra ruházhatja
át. Ha a kizárt tag a bírósághoz fordult, a harminc napos határidő a bíróság
határozatának jogerőre emelkedésétől számít. Ha a kizárt tag tulajdoni
illetőségét harminc napon belül nem ruházta át, arra a tagok többsége által
kiválasztott, az építőközösségbe belépő új tagot - a kizáráskori értéknek
megfelelő vételáron - vételi jog illeti meg.
(3) A szerződést bármely tag három
hónapra felmondhatja. Ilyen esetben a (2) bekezdés rendelkezéseit kell
megfelelően alkalmazni.
(4) A szerződés azonnali hatályú
felmondásának van helye, ha a tag tulajdoni illetőségét az építőközösségbe
belépő, a tagok többsége által elfogadott új tagra ruházza át.
578/E. § Az építőközösség megszűnik, ha
a) az építés befejeződött és a tagok a
tulajdoni viszonyaikat (társasház-tulajdon létesítésével, lakásfenntartó
szövetkezet alapításával vagy más módon) rendezték, vagy
b) megszüntetését a tagok közösen
elhatározták.
578/F. § Az építőközösségre az 569. §-ban, az
570. §-ban, az 578. § (3) bekezdésében, valamint az 578/A. §-ban foglalt
rendelkezéseket is megfelelően alkalmazni kell.
578/G. § (1) Az élettársak együttélésük alatt
a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a
közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni.
A háztartásban végzett munka a szerzésben való közreműködésnek számít.
(2) Ezeket a szabályokat kell
alkalmazni - a házastársak és a bejegyzett élettársak kivételével - a közös
háztartásban élő más hozzátartozók vagyoni viszonyaira is.
578/H. § (1) Jogi személyiség nélküli
gazdasági társaságok: a közkereseti társaság és a betéti társaság.
(2) A közkereseti társaság
létesítésére irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai arra vállalnak
kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett közös
gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyont a társaság
rendelkezésére bocsátják.
(3) A betéti társaság létesítésére
irányuló társasági szerződéssel a társaság tagjai közös gazdasági tevékenység
folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag
(beltag) felelőssége korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges a társaság
kötelezettségeiért, míg legalább egy másik tag (kültag) felelőssége vagyoni
betétje mértékében korlátozott.
(4) A jogi személyiség nélküli
gazdasági társaságra vonatkozó részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.
578/I. § (1) A társasház-tulajdon alapján a
tulajdonostársaknak az épület fenntartására, felújítására alapító okirattal
létrehozott szervezete gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi
jogokat, viseli a közös tulajdon terheit.
(2) A társasházra vonatkozó
részletes szabályokat külön törvény állapítja meg.
579. § (1) Ajándékozási szerződés alapján
az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny
juttatására köteles.
(2) Ingatlan ajándékozásának
érvényességéhez a szerződés írásbafoglalása szükséges.
580. § Az ajándékozási szerződés
teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy az ajánlattétel,
illetőleg a szerződés megkötése után körülményeiben, különösen a
megajándékozotthoz való viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a
szerződés teljesítése tőle többé el nem várható.
581. § (1) Az ajándékozó a megajándékozott
tulajdonszerzésének, továbbá az ajándék tárgyának lényeges fogyatékosságáért
vagy az ajándékozás során abban beálló kárért csak akkor felel, ha a
megajándékozott bizonyítja, hogy az ajándékozó szándékosan vagy súlyosan
gondatlanul járt el; a felelősség a kárért akkor is terheli az ajándékozót, ha
a megajándékozottat nem tájékoztatja az ajándék olyan lényeges tulajdonságáról,
amelyet a megajándékozott nem ismer.
(2) Az ajándékozó az általános
szabályok szerint felelős azért a kárért, amelyet az ajándékozással
kapcsolatosan a megajándékozott egyéb vagyonában okoz.
582. § (1) A még meglevő ajándékot az
ajándékozó visszakövetelheti annyiban, amennyiben arra létfenntartása érdekében
szüksége van, és az ajándék visszaadása a megajándékozott létfenntartását nem
veszélyezteti.
(2) Ha a megajándékozott vagy vele
együttélő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására
súlyos jogsértést követ el, az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy
követelheti az ajándék helyébe lépett értéket.
(3) Az ajándékozó visszakövetelheti
az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha
az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen
meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor.
(4) Visszakövetelésnek nincs helye,
amennyiben az ajándék vagy a helyébe lépett érték a jogsértés elkövetése
időpontjában már nincs meg, továbbá ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta;
megbocsátásnak számít, ha az ajándékozó az ajándékot megfelelő ok nélkül
hosszabb ideig nem követeli vissza.
(5) A szokásos mértékű ajándék
visszakövetelésének nincs helye.
583. § (1) Haszonkölcsön-szerződés alapján
a kölcsönadó köteles a dolgot a szerződésben meghatározott időre ingyenesen a
kölcsönvevő használatába adni, a kölcsönvevő pedig köteles azt a szerződés
megszűntekor visszaadni.
(2) A szerződés teljesítését a kölcsönadó
megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az ő, akár a
kölcsönvevő körülményeiben olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés
teljesítése tőle el nem várható, továbbá ha a szerződés megkötése után olyan
körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van
helye [585. § (4) bek.].
584. § (1) A kölcsönvevő a dolgot
rendeltetésének megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely
rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat következménye.
(2) A kölcsönvevő a dolgot a
kölcsönadó engedélye nélkül harmadik személy használatába nem adhatja. E
rendelkezés megszegése esetében azokért a károkért is felelős, amelyek enélkül
nem következtek volna be.
(3) A dolog szaporulata a
kölcsönadót illeti.
(4) A dolog fenntartásának költségei
a kölcsönvevőt terhelik. A dologra fordított egyéb költségeit a megbízás
nélküli ügyvitel szabályai szerint követelheti.
585. § (1) A haszonkölcsön megszűnik
a) a kikötött, vagy a haszonkölcsön
célja szerint szükséges idő elteltével;
b) felmondással, illetőleg a dolog
visszaadásával;
d) azonnali hatályú felmondással.
(2) Ha a haszonkölcsön tartama nem
állapítható meg, a kölcsönadó a szerződést tizenöt napra mondhatja fel. A
kölcsönadó halála esetén örököse a felmondás jogát akkor is gyakorolhatja, ha
felmondásnak egyébként nem volna helye.
(3) A kölcsönvevő a dolog visszaadását
bármikor felajánlhatja; a kölcsönadó a dolog visszavételét alapos ok nélkül nem
tagadhatja meg.
(4) Azonnali hatályú felmondásnak
van helye, ha
a) haszonkölcsön meghatározott célja
lehetetlenné vált;
b) a kölcsönvevő a dolgot rongálja,
rendeltetésellenesen vagy szerződésellenesen használja, engedély nélkül
harmadik személy használatába adja, vagy pedig egyébként fennáll a veszély,
hogy a dolgot a kölcsönvevő nem fogja épségben visszaadni;
c) a felek között a viszony a
kölcsönvevő magatartása következtében megromlott;
d) a szerződéskötéskor nem ismert oknál
fogva a kölcsönadónak szüksége van a dologra.
A tartási és az életjáradéki szerződés
586. § (1) Tartási szerződés alapján az
egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani. Tartási szerződést
kötelezettként jogi személy is köthet.
(2) A tartási szerződést írásban
kell megkötni.
(3) A tartás kötelezettsége a
gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed.
(4) A szerződés a jogosult haláláig
áll fenn; a tartási kötelezettség - az örökhagyó tartozásaiért való felelősség
szabályai szerint - annyiban száll át, amennyiben a kötelezett haláláig
nyújtott tartás az ellenszolgáltatást nem fedezi.
587. § (1) Ha a jogosult tartása fejében a
tulajdonában levő ingatlant a kötelezettre átruházza, a tartási jogot az
ingatlan-nyilvántartásba be lehet jegyezni.
(2) Ha a tartási jogot az
ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, a jogosult a tartási kötelezettség
elmulasztása esetén az ingatlanból a végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint
kielégítést kereshet.
(3) Ha az ingatlant a tartásra
kötelezett elidegeníti, az új tulajdonos köteles a kielégítést tűrni.
589. § (1) A bíróság a tartási szerződést -
mindkét fél érdekeinek figyelembevételével - módosíthatja.
(2) Ha valamelyik fél magatartása
vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált,
bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az említett
körülmények megszűntéig tartó átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, ha
pedig a szerződés célja ilyen módon sem valósítható meg, a szerződés
megszüntetését.
(3) A bíróság a szerződést a felek
megfelelő kielégítésével szünteti meg.
590. § (1) Ha a körülményekből más nem
következik, a közeli hozzátartozók között létrejött tartási szerződésből folyó
kötelezettségek teljesítéséért ellenszolgáltatás nem jár.
(2) Az ingyenes tartási szerződés a
kötelezett halálával is megszűnik.
(3) A kötelezett az ingyenes tartási
szerződés megszüntetését követelheti, ha annak teljesítése vagy életjáradéki
szerződéssé átalakítása a szerződéskötés után megváltozott vagyoni
körülményeinél fogva reá nézve túlságos megterheléssel járna.
(4) Az ingyenes tartásra az ajándékozás
szabályait is megfelelően alkalmazni kell.
591. § (1) Életjáradéki szerződés alapján
az egyik fél meghatározott pénzösszeg vagy terménymennyiség időszakonként
visszatérő szolgáltatására köteles.
(2) Az életjáradéki szerződésre a
tartási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A díjkitűzés. Kötelezettségvállalás közérdekű célra
592. § (1) Ha valaki meghatározott
teljesítmény vagy eredmény létrehozójának nyilvánosan díjat ígér, a díjat
köteles kiszolgáltatni annak, aki a megszabott követelménynek eleget tett. E
kötelezettség akkor is terheli, ha a teljesítményt vagy eredményt a
díjkitűzésre tekintet nélkül hozták létre.
(2) Ha a megszabott követelménynek
többen együttesen tettek eleget, a díjat közöttük közreműködésük arányában, ha
pedig ezt nem lehet megállapítani, vagy a követelménynek többen külön-külön
tettek eleget, egyenlő arányban kell megosztani.
(3) A díjkitűzésre irányuló ígéret
visszavonása csak akkor érvényes, ha a díjkitűző a visszavonás jogát
kifejezetten fenntartotta, és a visszavonás az eredmény megvalósulása előtt
legalább ugyanolyan nyilvánosan történt, mint a díjkitűzés.
2. Kötelezettségvállalás közérdekű célra
593. § (1) Magánszemély, jogi személy és
jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság írásban kötelezettséget
vállalhat arra, hogy általa meghatározott közérdekű célra ingyenesen vagyoni
szolgáltatást teljesít. A szolgáltatás ingyenességét nem érinti az olyan
kikötés, amely meghalt személy emlékével kapcsolatos, és amelynek teljesítése
vagyoni szolgáltatással is jár.
(2) A kötelezett megállapíthatja
azokat a feltételeket, amelyek szerint a szolgáltatást a meghatározott célra
kell fordítani; feltételként lehet kikötni azt is, hogy a szolgáltatásnak a
meghatározott célra való fordítása a kötelezett nevének feltüntetésével
történjék.
(3) A kötelezett kijelölheti azt a
személyt is, akinek javára a szolgáltatást fordítani kell.
594. § (1) Ha a kötelezett nem jelölte ki
azt a szervet, amely a szolgáltatást a meghatározott célra fordítja, annak
kijelöléséről az ügyész keresete alapján a bíróság határoz.
(2) Ha a kijelölt szerv a
szolgáltatást nem fordítja a meghatározott célra, az ebből eredő igények
érvényesítésére az ügyész is jogosult.
595. § (1) Az egyszeri szolgáltatásra
irányuló kötelezettségvállalást csak a teljesítés előtt és csak akkor lehet
visszavonni, ha a kötelezettség elvállalása után a kötelezett körülményeiben
olyan lényeges változás állott be, hogy a teljesítés tőle többé el nem várható.
(2) A határozatlan időre szóló,
rendszeres szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalást a kötelezett bármikor
visszavonhatja.
(3) Ha jogszabály másként nem
rendelkezik, a már teljesített szolgáltatás visszakövetelésének nincs helye.
596. § (1) A kötelezettség megszűnik a
kötelezett halálával, továbbá ha az a cél, amelyre a szolgáltatást fordítani
kell, megvalósult, vagy megvalósítása többé nem lehetséges.
(2) Ha a kötelezettség a cél
megvalósulása vagy meghiúsulása miatt szűnt meg, a fel nem használt
szolgáltatásokat a kötelezett részére vissza kell szolgáltatni.
AZ ÖRÖKLÉSI JOG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
598. § Az ember halálával hagyatéka mint
egész száll az örökösre (öröklés).
599. § (1) Örökölni törvény vagy
végintézkedés alapján lehet.
(2) Amennyiben az örökhagyó után
végintézkedés maradt, az öröklés rendjét ez határozza meg. Végintézkedés
hiányában az öröklés rendjére a törvény az irányadó.
(3) Ha más örökös nincs, a hagyaték
az államra száll. Az állam törvényes örökös.
a) aki az örökhagyó előtt meghal;
b) aki a hagyatékot az öröklés
megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg;
c) aki az öröklésre érdemtelen;
d) aki lemondott az öröklésről;
e) akit az örökhagyó az öröklésből
kizárt vagy kitagadott;
f) aki az örökséget visszautasította.
601. § (1) Törvény alapján nem örökölhet az
örökhagyó házastársa, bejegyzett élettársa, ha az öröklés megnyílásakor a
házastársak, bejegyzett élettársak között életközösség nem állott fenn, és az
eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt
kilátás.
(2) Az életközösség megszakadása
előtt tett végintézkedés alapján nem örökölhet az örökhagyó házastársa vagy
bejegyzett élettársa, ha az öröklés megnyílásakor a házastársak vagy a
bejegyzett élettársak között életközösség nem állott fenn, kivéve ha a körülményekből
az következik, hogy az örökhagyó végintézkedését azért nem vonta vissza, mert
házastársát vagy bejegyzett élettársát az életközösség megszakadása ellenére is
juttatásban kívánta részesíteni.
(3) Ha a házastársak vagy a
bejegyzett élettársak között az öröklés megnyílásakor életközösség nem állott
fenn, az örökhagyó házastársának, bejegyzett élettársának az öröklésből való
kiesésére csak az hivatkozhat, aki a házastárs, bejegyzett élettárs kiesése
folytán maga örökölne, vagy a végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől,
illetőleg más tehertől mentesülne.
602. § (1) Érdemtelen az öröklésre
a) aki az örökhagyó életére tört;
b) aki szándékos eljárásával az
örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, vagy annak
érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte;
c) aki a hagyatékban való részesülés
céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó
végintézkedésében részesített személy életére tört.
(2) Az érdemtelenség nem vehető figyelembe,
ha az érdemtelenségre vezető magatartást - bárki ellen irányult is - az
örökhagyó, illetőleg az, aki ellen irányult, megbocsátotta.
(3) Az érdemtelenségre csak az
hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne, vagy a
végintézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne.
603. § (1) Aki törvényes öröklésre
jogosult, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben egészben vagy részben
lemondhat az öröklésről.
(2) A lemondást a szerződési akarat
hiánya vagy fogyatékossága miatt ugyanúgy lehet megtámadni, mint a
végrendeletet.
604. § (1) A lemondás csak akkor hat ki a
lemondó leszármazóira, ha a megállapodás így szól, vagy ha az a kötelesrészt
elérő kielégítés fejében történt.
(2) A meghatározott személy javára
való lemondás kétség esetében csak arra az esetre szól, ha e meghatározott
személy az örökhagyó után örököl. Az örökhagyó leszármazójának lemondása kétség
esetében csak a többi leszármazó javára szolgál.
605. § (1) Az öröklésről való lemondás -
ellenkező megállapodás hiányában - a kötelesrészről való lemondást is jelenti.
A kötelesrészről való lemondás azonban nem jelent lemondást arról, ami a
lemondóra más öröklési jogcímen hárul.
(2) A lemondás ellenkező
megállapodás hiányában kiterjed arra is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak
kiesése következtében növekszik, úgyszintén arra a vagyonra, amelyet az
örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve ha a szerzés az örökhagyó vagyonában
olyan rendkívüli növekedést idézett elő, amelynek ismeretében a lemondó
nyilatkozatát nem tette volna meg.
A kiesésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása
606. § Az öröklésből kiesésre vonatkozó
rendelkezéseket a házastárs, a bejegyzett élettárs haszonélvezeti joga, a
kötelesrész és a hagyomány tekintetében is alkalmazni kell azzal az eltéréssel,
hogy a hagyományos kiesése - ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt - a
hagyománnyal terhelt személy mentesülését jelenti.
A törvényes öröklés általános rendje
607. § (1) Törvényes örökös elsősorban az
örökhagyó gyermeke.
(2) Több gyermek fejenként egyenlő
részben örököl.
(3) Az öröklésből kiesett gyermek
vagy távolabbi leszármazó helyén egymás közt egyenlő részekben a kiesett
gyermekei örökölnek.
(4) Ha leszármazó nincs, a házastárs
vagy a bejegyzett élettárs örököl.
608. § (1) Leszármazók házastárs és
bejegyzett élettárs hiányában az örökhagyó szülői örökölnek fejenként egyenlő
részben.
(2) Az öröklésből kiesett szülő
helyén ennek leszármazói örökölnek olyan módon, mint a gyermek helyén annak
leszármazói.
(3) Ha a kiesett szülőnek nincs
leszármazója, egyedül a másik szülő, illetőleg annak leszármazói örökölnek.
609. § (1) Leszármazóknak, házastársnak,
bejegyzett élettársnak, szülőknek és szülők leszármazóinak hiányában törvényes
örökösök egyenlő részekben az örökhagyó nagyszülői.
(2) Az öröklésből kiesett nagyszülő
helyén ennek leszármazói örökölnek ugyanúgy, mint a kieső szülő helyén ennek
leszármazói.
(3) Ha a kiesett nagyszülőnek
leszármazója nincs, helyette nagyszülőpárja, ha pedig ez is kiesett, ennek
helyén leszármazója örököl.
(4) Ha valamelyik nagyszülőpár
kiesett, és helyükön leszármazójuk nem örökölhet, az egész hagyatékot a másik
nagyszülőpár vagy ezek leszármazója örökli.
610. § Ha sem az örökhagyó nagyszülője, sem
a nagyszülőktől leszármazó nem örökölhet, törvényes örökösök fejenként egyenlő
részekben az örökhagyó távolabbi felmenői.
611. § (1) Ha nem az örökhagyó leszármazója
a törvényes örökös, az örökhagyóra valamelyik felmenőjéről öröklés vagy
ingyenes juttatás útján hárult vagyontárgy ági öröklés alá esik.
(2) Ági öröklésnek van helye
testvértől vagy a testvér leszármazójától örökölt vagy ingyenesen szerzett
vagyontárgyra is, ha a vagyontárgyat a testvér vagy a testvér leszármazója az
örökhagyóval közös felmenőjétől örökölte vagy ingyenesen kapta.
(3) A vagyontárgy ági jellegét annak
kell bizonyítania, aki arra ezen a címen öröklési igényt támaszt.
612. § (1) A szülő örökli azokat a
vagyontárgyakat, amelyek róla vagy felmenőjéről hárultak az örökhagyóra. A
kieső szülő helyén leszármazói a törvényes öröklés általános szabályai szerint
örökölnek.
(2) Ha sem az ági vagyontárgyak
öröklésére jogosult szülő, sem szülői leszármazó nincs, a nagyszülő, ha
nagyszülő sincs, az örökhagyó távolabbi felmenője örökli azt a vagyontárgyat,
amely róla vagy felmenőjéről hárult az örökhagyóra.
(3) Ha ági örökös nincs, az ági
vagyontárgy az örökhagyó egyéb vagyonával esik egy tekintet alá.
613. § (1) Az ági öröklés szabályai nem
terjednek ki
a) arra az ági vagyontárgyra, amely az
örökhagyó halálakor már nincs meg;
b) az ági vagyontárgy helyébe lépett
vagy az ági vagyontárgy értékén vásárolt vagyontárgyra;
c) a szokásos mértékű ajándékra.
(2) Az örökhagyó halálakor meg nem
levő (átruházott, veszendőbe ment, felélt stb.) ági vagyontárgy pótlásának vagy
értéke megtérítésének nincs helye.
(3) Tizenöt évi házasság vagy
bejegyzett élettársi kapcsolat után a túlélő házastárssal vagy bejegyzett
élettárssal szemben a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra
ági öröklés címén nem lehet igényt támasztani.
614. § (1) Az ági vagyontárgyat
természetben kell kiadni.
(2) Ha a természetben való kiadás
célszerűtlennek mutatkozik, a bíróság az ági vagyontárgy értékének pénzbeli
kiegyenlítését rendelheti el.
A házastárs, bejegyzett élettárs haszonélvezeti joga
615. § (1) Az örökhagyó házastársa,
bejegyzett élettársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet
egyébként nem ő örököl (özvegyi jog).
(2) Ha a házastárs vagy a bejegyzett
élettárs új házasságot köt, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesít,
haszonélvezeti joga megszűnik.
616. § (1) A házastárs vagy a bejegyzett
élettárs haszonélvezetének korlátozását csak a leszármazók kérhetik.
(2) A haszonélvezet korlátozásának
bármikor helye van, a korlátozás azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a
korlátozott haszonélvezet a házastárs vagy a bejegyzett élettárs szükségleteit
biztosítsa, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját
vagyonát és munkájának eredményét is.
(3) Mind a házastárs, mind a
bejegyzett élettárs, mind az örökösök kérhetik a házastársa, bejegyzett
élettársa haszonélvezeti jogának megváltását. A házastárs vagy a bejegyzett
élettárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési
tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltását nem lehet kérni.
(4) A házastársat, és a bejegyzett
élettársat a megváltásra kerülő vagyonból - természetben vagy pénzben - olyan
rész illeti meg, amelyet mint az örökhagyó gyermeke törvényes örökösként a
leszármazókkal együtt örökölne. Ági öröklés esetén a házastársat, és a
bejegyzett élettársat az ági vagyon egyharmada illeti meg.
(5) A megváltást a hagyatéki eljárás
során, ennek hiányában az öröklés megnyílásától számított egy éven belül a
hagyatéki eljárásra egyébként illetékes közjegyzőnél kell kérni.
Az örökbefogadással kapcsolatos öröklési jogi
szabályok
617. § (1) Az örökbefogadott - az
örökbefogadás fennállása alatt - az örökbefogadó vér szerinti leszármazójaként
örököl.
(2) Az örökbefogadás nem érinti az
örökbefogadott törvényes öröklési jogát vér szerinti rokonai után.
(3) Az örökbefogadott után - ha az
örökbefogadás az örökbefogadott életében nem szűnt meg - leszármazó házastárs
és bejegyzett élettárs hiányában az örökbefogadó, illetőleg annak rokonai
örökölnek a törvényes öröklés szabályai szerint.
(4) Ha az örökbefogadott után sem az
örökbefogadó, sem annak rokona nem örököl, törvényes örökösök az örökbefogadott
vér szerinti rokonai.
618. § Titkos örökbefogadás esetén az
örökbefogadott és vér szerinti rokonai között - az örökbefogadás fennállása
alatt - nincs törvényes öröklési kapcsolat.
619. § (1) Ha több leszármazó közösen
örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak
az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében
részesítette, feltéve hogy a hozzászámítást az örökhagyó kikötötte, vagy a
körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás
kötelezettségével adta (osztályrabocsátás).
(2) A szokásos mértékű ajándékokat,
valamint a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartást akkor sem
kell osztályra bocsátani, ha azt az örökhagyó kifejezetten kikötötte.
620. § (1) A hagyaték, valamint az
osztályrabocsátott ingyenes adományok tiszta értékének összeszámításával nyert
együttes érték megfelelő arányos elosztása útján kell megállapítani az egy-egy
örököstársnak jutó örökrészt, és abból le kell vonni az örököstárs által
osztályrabocsátott értéket.
(2) Az érték megállapításánál az
adomány juttatáskori értékét kell számításba venni. Ha ennek az értéknek az
alapulvétele bármelyik érdekeltre súlyosan méltánytalan, a bíróság az értéket
az összes körülmények figyelembevételével állapítja meg.
621. § Ha az öröklésből kiesett személynek
leszármazója van, ez utóbbi köteles a kiesett személy által kapott adományt
osztályra bocsátani. Több leszármazónak az osztályrabocsátott értékek figyelembevételével
kiszámított örökrészéből a felmenő által kapott adományt a hagyatékban való
részesedés arányában kell levonni.
622. § Ha az örököstárs által
osztályrabocsátott érték eléri vagy meghaladja az örökrészének az
osztályrabocsátott értékek figyelembevételével kiszámított értékét, őt a
felosztásra kerülő hagyatéki vagyonból kielégítettnek kell tekinteni, a
többletet azonban visszatéríteni nem köteles. Ilyen esetben a hagyatékot a
többi örököstárs között a hagyatékban nem részesülő örököstársnak, valamint az
ilyen örököstárs adományának figyelmen kívül hagyásával kell felosztani.
VÉGINTÉZKEDÉSEN ALAPULÓ ÖRÖKLÉS
623. § (1) Az örökhagyó halála esetére
vagyonáról vagy annak egy részéről végrendelettel rendelkezhet.
(2) Végrendelkezni csak személyesen
lehet.
624. § (1) Végrendelkezni lehet
közvégrendelettel vagy írásbeli magánvégrendelettel; szóbeli végrendelkezésnek
csak a törvény által külön meghatározott esetekben van helye.
(2) Korlátozottan cselekvőképes
személy csak közvégrendeletet tehet; végrendelete érvényességéhez sem a
törvényes képviselő hozzájárulása, sem a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.
(3) A vak, az írástudatlan, továbbá
az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli
magánvégrendeletet nem tehet.
625. § (1) Közvégrendeletet közjegyző vagy
bíróság előtt lehet tenni.
(2) Nem lehet érvényesen közvégrendeletet
tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek vagy a végrendelkező
házastársának, bejegyzett élettársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka.
(3) Érvénytelen az a juttatás, amely
a közvégrendelet tételében közreműködő személy, valamint ennek hozzátartozója,
gyámja, gondnoka, gyámoltja vagy gondnokoltja javára szól.
626. § A közvégrendelet alaki
érvényességére a közjegyzői okiratok érvényességét szabályozó rendelkezések
irányadók.
627. § Írásbeli magánvégrendeletet csak
olyan nyelven lehet érvényesen tenni, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen
írni, illetőleg olvasni tud.
628. § (1) Az írásbeli magánvégrendeletet a
végrendelkező akár maga írhatja, akár mással írathatja.
(2) A gépírás akkor sem számít saját
írásnak, ha magától a végrendelkezőtől származik.
(3) Gyorsírással vagy a közönséges
írástól eltérő egyéb jel- vagy számjegyírással készült magánvégrendelet
érvénytelen.
629. § (1) Az írásbeli magánvégrendelet
érvényes, ha annak végrendeleti minősége, keltének helye és ideje magából az
okiratból kitűnik, továbbá ha a végrendelkező azt
a) elejétől végig maga írja és aláírja;
vagy
b) két tanú együttes jelenlétében
aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismeri
el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével
- aláírják; vagy
c) aláírja és akár nyílt, akár zárt
iratként a közjegyzőnél - végrendeletként feltüntetve - személyesen letétbe
helyezi.
(2) A több különálló lapból álló
írásbeli magánvégrendelet csak akkor érvényes, ha minden lapját ellátták
folyamatos sorszámozással, továbbá a végrendelkező és - ha a végrendelet
érvényességéhez tanúk alkalmazása szükséges - mindkét tanú aláírásával.
630. § Az írásbeli magánvégrendelet
érvényességének nem feltétele, hogy a tanú a végrendelet tartalmát ismerje,
vagy tudjon arról, hogy végrendelet tételénél működött közre.
631. § Az írásbeli magánvégrendelet
érvénytelen, ha a tanú
a) a végrendelkező személyazonosságának
tanúsítására nem képes;
b) kiskorú, vagy cselekvőképességet
érintő gondnokság alatt áll;
632. § (1) Az írásbeli magánvégrendelet
tanúja vagy más közreműködő személy, illetőleg ezek hozzátartozója javára szóló
juttatás érvénytelen, kivéve ha a végrendeletnek ezt a részét az örökhagyó
sajátkezűleg írta és aláírta.
(2) A tanú, illetőleg a
hozzátartozója részére szóló juttatás akkor sem érvénytelen, ha a
végrendelkezésnél - rajta kívül - két tanú működött közre.
Közös rendelkezések az írásbeli végrendeletekre
633. § Sem a közvégrendelet, sem pedig az
írásbeli magánvégrendelet hatályát nem szünteti meg az, ha a végrendelkezést
tartalmazó okirat a végrendelkező akaratán kívül álló okból megsemmisül, vagy
egyébként nem található meg; ha azonban az írásbeli magánvégrendelet az
örökhagyó birtokában maradt, de nem került elő, az ellenkező bizonyításáig azt
kell feltenni, hogy az örökhagyó azt megsemmisítette.
634. § Szóbeli végrendeletet az tehet, aki
életét fenyegető rendkívüli helyzetben van, és írásbeli végrendeletet
egyáltalán nem vagy csak jelentékeny nehézséggel tehetne.
635. § (1) A szóbeli végrendelet akkor
érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által
értett nyelven végakaratát egész terjedelemben szóval előadja, és ez alkalommal
kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.
(2) Az írásbeli magánvégrendelet
tanújának személyére nézve, valamint az ő és hozzátartozója érdekeltségére
tekintettel megállapított korlátozások a szóbeli végrendeletre is irányadók, a
tanú írni tudása azonban a szóbeli végrendelet érvényességének nem kelléke.
636. § (1) Az örökhagyó végrendeletében egy
vagy több örököst nevezhet.
(2) Örökös az, akinek az örökhagyó
az egész hagyatékát, illetőleg annak meghatározott hányadát juttatja.
(3) Kétség esetében örökös az is,
akinek az örökhagyó az egész hagyaték értékének jelentős részét tevő
meghatározott egy vagy több vagyontárgyat juttat, ha az örökhagyó feltehető
akarata szerint a részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia
kell.
A törvényes és a végrendeleti öröklés kapcsolata.
Kizárás
637. § (1) Ha a nevezett örökösök
részesedése a hagyatékot nem meríti ki, a többlet tekintetében törvényes
öröklésnek van helye, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, vagy a
végrendeletből más nem következik.
(2) Az örökhagyó azt, aki törvényes
örököse, vagy azzá válhat, akár más személynek örökössé nevezésével, akár
végrendeletben tett kifejezett nyilatkozattal kizárhatja a törvényes
öröklésből. A kizárást nem kell indokolni.
(3) A kötelesrészt meghaladó
törvényes öröklésből a kötelesrészre jogosult is kizárható.
Az örökrész meghatározása. Növedékjog
638. § Ha az örökhagyó akár az egész
hagyatékra, akár annak egy részére vagy valamely hagyatéki tárgyra több örököst
nevezett, és részesedésük mértékét nem határozta meg, a részesítettek egyenlő
arányban örökölnek.
639. § (1) Ha az örökhagyó úgy nevezett
több örököst a hagyatékra vagy annak egy részére, hogy ezzel a törvényes
öröklést kizárja, és valamelyik nevezett örökös anélkül esik ki, hogy helyettes
örököse lenne, a hagyatéknak ugyanerre a részére kinevezett többi örökös
részesedése arányosan növekszik (növedékjog).
(2) Ha a kieső nevezett örökös az
örökhagyónak törvényes örököse is lenne, a növedékjog alapján az örökhagyóval
ugyancsak törvényes öröklési kapcsolatban álló többi nevezett örökös örökrésze
arányosan növekszik, feltéve, hogy a kiesőnek nincs helyettes örököse, és a
végrendeletből más nem következik.
(3) A meghatározott hagyatéki
tárgyra nevezett örököst csak az ugyanazon tárgyra nevezett másik örökös
kiesése következtében és csak erre a tárgyra nézve illeti növedékjog.
640. § (1) Az örökhagyó arra az esetre, ha
az örökös az öröklésből kiesik, mást nevezhet örökössé (helyettes örökös).
(2) Ha a nevezett örökös az
örökhagyónak egyben törvényes örököse is, kiesése esetére leszármazóját -
ellenkező végrendeleti intézkedés hiányában - helyettes örökösnek kell
tekinteni.
641. § (1) Hagyomány a hagyatékban meglevő
valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére juttatása, ha
az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek.
(2) Hagyományrendelés az is, ha az
örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást
teljesítsen.
(3) Hagyományt az örökös javára is
lehet rendelni (előhagyomány). Hagyománnyal azt is lehet terhelni, aki maga is
hagyományos (alhagyomány). Kétség esetében a hagyomány az örököst terheli.
(4) Ugyanarra a szolgáltatásra
közösen nevezett hagyományosokat ugyanolyan feltétellel illeti egymás után a
növedékjog, mint a meghatározott hagyatéki tárgyra nevezett örökösöket.
642. § (1) Az örökhagyó a hagyatékban
részesülő személyt olyan kötelezettséggel is terhelheti, amelynek követelésére
más nem válik jogosulttá (meghagyás). Olyan közérdekű meghagyás teljesítését
azonban, amely szerződés tárgyául alkalmas szolgáltatásban áll, az érdekelt
szerv követelheti. Kétség esetében a meghagyás az örököst terheli.
(2) Ha feltehető, hogy az örökhagyó
a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánja kötni, a meghagyással terhelt
a részesítést elveszti, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése
neki felróható okból válik lehetetlenné.
643. § A hagyományra és a meghagyásra -
amennyiben a rájuk vonatkozó rendelkezésekből más nem következik - a
végrendeleti öröklés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A végrendelet érvénytelensége és hatálytalansága
644. § Két vagy több személynek bármilyen
alakban ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen.
645. § (1) Az örökhagyó olyan végrendeleti
intézkedése, amely szerint az örökségben vagy annak egy részében valamely
eseménytől vagy időponttól kezdve az eddigi örököst más váltja fel,
érvénytelen. Az elsősorban nevezett örökös halála esetére történt örökösnevezés
azonban mint helyettes örökösnevezés megáll, ha annak feltételei megvannak.
(2) Ez a rendelkezés nem zárja ki a
feltételtől vagy időponttól függő hagyományrendelést. Az, aki a hagyomány
tárgyát megszerezte, azzal - a feltétel vagy időpont bekövetkezéséig - sem élők
között, sem halál esetére nem rendelkezhet. A hagyomány tárgyául szolgáló
ingatlanra az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési tilalmat
kell bejegyezni. Ez a rendelkezés harmadik személy jóhiszemű és ellenérték
fejében szerzett jogát nem érinti.
646. § Annak örökössé nevezése, aki az
örökhagyó halálakor még meg sem fogant, érvénytelen.
647. § (1) Az érthetetlen, lehetetlen vagy
ellentmondó feltétel érvénytelen. A feltétel érvénytelensége azonban a
végrendeleti rendelkezés érvényességét nem érinti, kivéve ha megállapítható,
hogy az örökhagyó a rendelkezést a feltétel nélkül nem tette volna meg.
(2) A jogellenes felfüggesztő
feltételhez kötött végrendeleti részesítés érvénytelen, a jogellenes
bontófeltételt pedig nem kell figyelembe venni.
648. § A cselekvőképességet kizáró
gondnokság alatt álló személy végrendelete érvényes, ha a gondnokság alá helyezés
oka a végrendelkezés idején már megszűnt.
649. § (1) Érvénytelen a végrendeleti
rendelkezés, ha
a) az örökhagyó tévedett nyilatkozata
tartalmában, vagy ilyen tartalmú nyilatkozatot egyáltalán nem akart tenni;
b) az örökhagyót annak megtételére valaminek
a téves feltevése vagy valamely utóbb meghiúsult várakozás indította;
c) az örökhagyót valaki jogellenes
fenyegetéssel vagy tisztességtelen befolyással bírta rá az intézkedésre;
feltéve mindegyik esetben, hogy az örökhagyó a rendelkezést különben nem tette
volna meg.
(2) Az érvénytelen rendelkezés
érvényes lesz, ha azt az örökhagyó utóbb a végrendeletre megszabott alakban
jóváhagyja.
650. § (1) A végrendelet a visszavonással
hatálytalanná válik. A visszavonásra - ha a törvény másként nem rendelkezik - a
végrendelet tételére vonatkozó szabályok irányadók.
(2) Ha az örökhagyó újabb
végrendeletet tesz, a korábbi végrendeletet visszavontnak kell tekinteni. A
korábbi végrendeletnek az újabb végrendelet rendelkezéseivel nem ellentétes
rendelkezései - ha az örökhagyó ellenkező akarata nem állapítható meg -
hatályban maradnak.
651. § (1) Az írásbeli magánvégrendelet
hatályát veszti, ha azt a végrendelkezésre képes örökhagyó, illetőleg az ő
beleegyezésével más megsemmisíti, vagy az örökhagyó az akaratán kívüli
megsemmisülésben megnyugszik.
(2) A közjegyzőnél letett
magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkező visszaveszi, kivéve ha
a letett irat az írásbeli magánvégrendelet kellékeinek egyébként is megfelel.
(3) A szóbeli végrendelet hatályát
veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet
megszűnése után megszakítás nélkül legalább három hónapon át nehézség nélkül
alkothatott volna más alakban végrendeletet.
A végrendelet részleges érvénytelensége, illetőleg
hatálytalansága
652. § Ha a végrendelet több rendelkezése
közül valamelyik érvénytelen vagy hatálytalan, ez - feltéve, hogy az örökhagyó
másként nem rendelkezik - a többi rendelkezés érvényességét, illetőleg hatályát
nem érinti.
653. § A végrendelet érvénytelenségére,
illetőleg hatálytalanságára csak az hivatkozhat, aki az érvénytelenség,
illetőleg a hatálytalanság megállapítása esetében maga örököl vagy tehertől
mentesül.
654. § A végrendelet érvénytelenségének,
illetőleg hatálytalanságának megállapítására irányuló igényét a jogosult
bármikor érvényesítheti.
Az öröklési szerződés általános szabályai
655. § (1) Öröklési szerződéssel az
örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy
életjáradék fejében örökösévé teszi.
(2) Az örökhagyó az öröklési
szerződésben bármilyen végrendeleti rendelkezést tehet. Az örökhagyóval
szerződő másik félnek az öröklési szerződésbe foglalt ilyen rendelkezése
érvénytelen.
656. § Az öröklési szerződés érvényességére
az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell
alkalmazni, hogy korlátozottan cselekvőképes személy öröklési szerződésének
érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság
jóváhagyása is szükséges, továbbá, hogy a szerződésre akkor is a más által írt
végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával
készült. Jogszabály az öröklési szerződés érvényességét hatósági jóváhagyáshoz
kötheti.
657. § (1) Az örökhagyó arról a vagyonáról,
amelyet öröklési szerződéssel lekötött, sem élők között, sem halál esetére nem
rendelkezhet. Az öröklési szerződéssel lekötött ingatlanra - az örökhagyóval
szerződő fél javára - az ingatlan-nyilvántartásban elidegenítési és terhelési
tilalmat kell bejegyezni.
(2) Ez a rendelkezés harmadik
személy jóhiszemű és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti.
658. § (1) Az öröklési szerződés
módosítására és megszűnésére azokat a rendelkezéseket kell alkalmazni, amelyek
a tartási (életjáradéki) szerződésre vonatkoznak.
(2) A megszűnés, illetőleg a
módosítás alakiságaira az öröklési szerződés létrejöttére vonatkozó szabályokat
kell alkalmazni. Ha azonban a szerződés a kötelező alakiságok nélkül szűnt meg,
és az ennek megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött, a
szerződés megszűnése a különben kötelező alakiságok nélkül is érvényes.
Halál esetére szóló ajándékozás
659. § (1) Ha az ajándékozás azzal a
feltétellel történt, hogy a megajándékozott az ajándékozót túléli, a
szerződésre az ajándékozás szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy
a szerződés alakiságaira az öröklési szerződés alakiságai az irányadók.
(2) Halál esetére szóló ajándékozás
csak olyan juttatásra nézve érvényes, amely végrendelet esetében hagyománynak
minősülne.
660. § (1) Az örökhagyó leszármazói egymás
között az örökhagyó életében is köthetnek szerződést várt örökségük tárgyában.
Más személyek ilyen szerződést nem köthetnek.
(2) A szerződés csak írásban érvényes.
A kötelesrész és annak kielégítése
661. § Kötelesrész illeti meg az örökhagyó
leszármazóját, házastársát, bejegyzett élettársát, továbbá szülőjét, ha az
öröklés megnyíltakor az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés
hiányában az lenne.
662. § Nem jár kötelesrész annak, akit az
örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás csak akkor
érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.
663. § (1) Kitagadásnak van helye, ha a
kötelesrészre jogosult
a) az örökhagyó után öröklésre
érdemtelen lenne;
b) az örökhagyó sérelmére súlyos
bűncselekményt követett el;
c) az örökhagyó egyenesági rokonainak
házastársának vagy bejegyzett élettársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb
súlyos bűntettet követett el;
d) az örökhagyó irányában fennálló
törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette;
e) erkölcstelen életmódot folytat;
f) jogerősen öt évi vagy azt meghaladó
szabadságvesztésre ítélték.
(2) Házastársát vagy bejegyzett
élettársát az örökhagyó házastársi, bejegyzett élettársi kötelességet durván
sértő magatartása miatt is kitagadhatja.
664. § (1) A kitagadás érvénytelen, ha okát
az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, utólagos megbocsátással pedig
a végintézkedés visszavonása nélkül is hatálytalanná válik.
(2) Ha a kitagadás érvénytelen, az
örökösnek kötelesrészre van igénye. Az utólagos megbocsátással hatálytalanná
váló kitagadás esetében az örökös az általános szabályok szerint örököl.
A kötelesrész mértéke és alapja
665. § (1) Kötelesrész címén a leszármazót
és a szülőt annak fele illeti, ami neki - a kötelesrész alapja szerint számítva
- mint törvényes örökösnek jutna.
(2) Ha a házastársat vagy a
bejegyzett élettársat mint törvényes örököst haszonélvezeti jog illetné meg, az
ő kötelesrésze a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely
szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat,
valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. Egyébként a házastársat
vagy a bejegyzett élettársat kötelesrészül törvényes örökrészének fele illeti
meg.
666. § (1) A kötelesrész alapja a hagyaték
tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott
adományok juttatáskori tiszta értéke.
(2) Ha az adománynak juttatáskori
értékkel való számbavétele bármelyik érdekeltre súlyosan méltánytalan, a
bíróság az adomány értékét az összes körülmények figyelembevételével állapítja
meg.
(3) A hagyaték tiszta értékének
kiszámításánál a hagyományokat és a meghagyásokat nem szabad teherként
figyelembe venni.
667. § (1) Nem tartozik a kötelesrész
alapjához
a) az örökhagyó által a halálát
megelőző tizenöt évnél régebben bárkinek juttatott adomány értéke;
b) az olyan adomány értéke, amelyet az
örökhagyó a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezését
megelőzően juttatott;
c) a szokásos mértéket meg nem haladó
ajándék értéke;
d) a házastárs, a bejegyzett élettárs
és a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartás értéke;
e) az arra rászoruló más személynek
ellenérték nélkül nyújtott tartás értéke a létfenntartáshoz szükséges
mértékben.
(2) A kötelesrészre jogosultságot
létrehozó kapcsolat házasságból, bejegyzett élettársi kapcsolatból származó,
illetőleg a házastársak által örökbefogadott gyermek esetében a házasságkötés,
a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése, egyébként pedig a gyermek
fogamzása. Ha az örökhagyó több házasságot kötött, bejegyzett élettársi
kapcsolatot létesített, a kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat az
első ilyen kapcsolat.
(3) A házastársat, és a bejegyzett
élettársat haszonélvezet alakjában megillető kötelesrész alapjául csak a
hagyatékban meglevő vagyontárgyak szolgálnak.
(4) Azt az adományt, amelynek betudását
az örökhagyó elengedte, nem lehet a jogosult saját kötelesrészének alapjához
hozzászámítani.
A kötelesrész kielégítésére szolgáló érték. Betudás
668. § (1) A kötelesrész kielégítésére
szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap, továbbá amit
az örökhagyótól ingyenesen kapott, feltéve, hogy azt a kötelesrész alapjához
hozzá kell számítani (betudás).
(2) Ha a kötelesrészre jogosult az
öröklésből kiesett, leszármazójának kötelesrészébe be kell tudni mindannak az
adománynak az értékét, amelyet ő és a kiesett felmenő kapott. Több leszármazó
az adományt a hagyatékban való részesedésének arányában köteles betudni.
(3) Az örökhagyó a betudást -
kifejezett nyilatkozattal - elengedheti. A betudás elengedése más jogosult
kötelesrészét nem sértheti.
Felelősség a kötelesrész kielégítéséért
669. § (1) A kötelesrész kiadását,
illetőleg kiegészítését a következő sorrend szerint lehet követelni:
a) a kötelesrész kielégítéséért
elsősorban a hagyatékban részesedő személyek felelnek;
b) a kötelesrésznek a hagyatékból ki
nem elégíthető részéért az örökhagyó által a halálát megelőző tizenöt éven
belül megadományozottak adományaik időbeli sorrendjére tekintet nélkül
felelnek.
(2) Több személy felelősségének
arányát juttatásaik figyelembe vehető értéke (670. §) határozza meg.
(3) Aki a juttatástól önhibáján
kívül elesett, a kötelesrészért nem felel.
670. § (1) Aki juttatásban részesült, a
kötelesrész kielégítéséért a juttatás egész értékével felel. A kötelesrészre
jogosult azonban a juttatásnak csak azzal a részével felel, amely törvényes
örökrészét meghaladja.
(2) A kötelesrészre jogosult
házastársa, bejegyzett élettársa, leszármazója és ennek házastársa, bejegyzett
élettársa mentesül a felelősség alól annyiban, amennyiben valamennyiük juttatásának
értéke a kötelesrészre jogosult juttatásának értékével együtt sem haladja meg a
kötelesrészre jogosult törvényes örökrészét. Ezt a rendelkezést nem lehet
alkalmazni, ha a kötelesrészre jogosult igényét házastársával, bejegyzett
élettársával, leszármazójával, illetőleg ennek házastársával, bejegyzett
élettársával szemben érvényesíti.
(3) A törvényes örökrészt ezekben az
esetekben a kötelesrész alapja szerint kell számításba venni.
671. § (1) A kötelesrészt minden teher és
korlátozás nélkül kell kiadni. Ha azonban a kötelesrész kiadása esetében a
megmaradó vagyon a házastárs vagy a bejegyzett élettárs korlátozott
haszonélvezetét sem biztosítaná, a kötelesrésznek a korlátozott haszonélvezetet
biztosító részét csak a haszonélvezet megszűnése után lehet kiadni.
(2) Ha az örökhagyó a kötelesrészre
jogosultnak korlátozással vagy terheléssel hagyott hátra vagyont, a korlátozás
csak a kötelesrészen felüli többletre hatályos. Az örökhagyó azonban úgy is
rendelkezhet, hogy a jogosult csupán a kötelesrészét kapja meg, ha a
korlátozást vagy terhelést a kötelesrész tekintetében is el nem fogadja.
672. § (1) A kötelesrészre jogosult
kötelesrészének pénzben való kiadását követelheti.
(2) Természetben jár a kötelesrész,
ha ez volt az örökhagyó végintézkedéssel vagy élők között nyilvánított akarata.
(3) Ha a kötelesrész pénzben való
kiadása akár a jogosultra, akár a kötelezettre sérelmes, a bíróság az összes
körülmények mérlegelése alapján elrendelheti a kötelesrésznek egészben vagy
részben természetben való kiadását.
673. § (1) Az öröklés az örökhagyó
halálával nyílik meg.
(2) Az örökös az öröklés
megnyíltával a hagyatékot, illetőleg annak neki jutó részét vagy meghatározott
tárgyát (örökség) - elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül -
megszerzi.
674. § (1) Az örökös az öröklés megnyílta
után az örökséget visszautasíthatja. Az államot mint törvényes örököst az
örökség visszautasításának joga nem illeti meg.
(2) Az örökös külön is
visszautasíthatja
b) a mezőgazdasági termelés célját
szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezés, felszerelési tárgyak, állatállomány
és munkaeszközök öröklését, ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági
termeléssel.
(3) A feltételhez vagy időhöz
kötött, a megszorítással tett, valamint a meg nem engedett részleges
visszautasítás érvénytelen.
675. § (1) Ha az örökös az öröklés
megnyílta után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag
lemondott, az örökséget többé nem utasíthatja vissza.
(2) A visszautasítás jogáról való
lemondás a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél tett bejelentéssel
történik.
(3) A visszautasítás jogáról való
lemondásnak kell tekinteni az örökség olyan birtokba vételét vagy a hagyatékra
vonatkozó egyéb olyan cselekményt is, amelyből az örökösnek az örökség
elfogadására irányuló kétségtelen akarata tűnik ki. Lemondásnak minősül az is,
ha az örökös a közjegyző által bármely érdekelt kérelmére kitűzött határidő
alatt nem tesz az örökséget visszautasító nyilatkozatot.
Külön rendelkezések a hagyomány és a meghagyás
tekintetében
676. § Az örökség megszerzésére vonatkozó
rendelkezéseket a hagyomány és a meghagyás tekintetében is megfelelően
alkalmazni kell.
677. § (1) Hagyatéki tartozások:
a) az örökhagyó illő eltemetésének
költségei;
b) a hagyaték megszerzésével,
biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek),
valamint a hagyatéki eljárás költségei;
d) a kötelesrészen alapuló kötelezettségek;
e) a hagyományon és a meghagyáson
alapuló kötelezettségek.
(2) A hagyatéki tartozásnak ezen a
minőségén és fennállásán nem változtat, hogy az - akár az öröklés megnyílta
előtt, akár utóbb - az örökös mint hitelező javára keletkezett.
678. § (1) A hagyatéki tartozások sorrendje
szerint előbb álló csoportba eső tartozások a kielégítés alkalmával megelőzik a
hátrább álló csoportba soroltakat.
(2) Abban a csoportban, amelyben az
összes tartozások teljes kielégítésére lehetőség már nincs, kielégítésnek a
követelések arányában van helye.
Felelősség a hagyatéki tartozásokért
679. § (1) Az örökös a hagyatéki
tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek.
Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai
nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig egyéb
vagyonával is felel.
(2) Azokat a vagyontárgyakat
azonban, amelyek nem kerültek az örökös birtokába, továbbá azokat a
követeléseket és egyéb jogokat, amelyek nem voltak érvényesíthetők, valamint az
átvett vagyontárgyak meg nem levő hasznait csak annyiban lehet az örökös
felelőssége megállapításánál számításba venni, amennyiben az örökös ezektől
neki felróható okból esett el.
(3) A házastárs, és a bejegyzett
élettárs tűrni köteles, hogy a házastársi, vagy bejegyzett élettársi
haszonélvezetével terhelt vagyonból a hitelezők követeléseiket - a hagyományon
és a meghagyáson alapuló követelések kivételével - kielégítsék. A kötelesrész a
házastárs, és a bejegyzett élettárs korlátozott haszonélvezetét nem sértheti.
680. § (1) Amíg az örökös felteheti, hogy a
hagyatéki tartozásokat a hagyaték teljesen fedezi, ha figyelmen kívül hagyja az
örökhagyó által élők között ellenérték nélkül vállalt, valamint a hagyományon
és meghagyáson alapuló kötelezettségeket, a tartozásokat a sorrend megtartása
nélkül elégítheti ki. Ellenkező esetben csak a sorrend szerint (678. §)
nyújthat kielégítést.
(2) Az a hitelező, akinek a
hagyatékhoz tartozó valamely vagyontárgyon zálogjoga vagy külön kielégítésre
igényt adó egyéb joga van, a biztosíték erejéig - a sorrendre tekintet nélkül -
teljes kielégítést kereshet.
(3) Ha az örökös ezeket a
rendelkezéseket neki felróható módon nem tartja meg, az emiatt kielégítetlenül
maradt hitelezőnek egész vagyonával felel.
A hagyatéki hitelezők felhívása
681. § (1) Ha alaposan fel lehet tenni,
hogy ismeretlen hagyatéki tartozások vannak, az örökös kérheti, hogy a
közjegyző hívja fel a hagyatéki hitelezőket követeléseik bejelentésére.
(2) Az a hitelező, aki követelését a
közjegyzői felhívásban megszabott határidő alatt nem jelentette be, a
jelentkezésig történt kielégítéseket a sorrend megtartása és a csoportjához
tartozók kielégítésének aránya szempontjából nem kifogásolhatja. Ha a hagyatéki
osztály már megtörtént, az örököstársaktól csak az örökrészeikhez igazodó
aránylagos kielégítését igényelheti, kivéve mindkét esetben, ha az örökösnek a
követelésről a bejelentés nélkül is tudomása volt.
682. § (1) Több örököst a hagyatéki osztály
előtt közösen illeti meg a hagyatéki vagyon.
(2) Az örököstársak közösségére a
tulajdonközösség általános szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a hagyatéki
osztály előtt hagyatéki követelés csak valamennyi örökös nevében és részére
követelhető, az adós pedig csak valamennyi örökös kezéhez teljesíthet.
(3) A közösség a hagyatéki
osztállyal szűnik meg. A hagyatéki osztály módját az örökhagyó végintézkedéssel
rendezheti.
683. § (1) Az örököstársak a közös
hagyatéki tartozásokért mind a hagyatéki osztály előtt, mind pedig azt követően
egyetemlegesen felelnek.
(2) Az az örökös, akinek az
örökhagyó a hagyatékból a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékű
meghatározott dolgot vagy jogot juttatott, a hagyatéki hitelezők követeléséért
csak akkor felelős, ha a követelés a többi örököstárstól nem hajtható be.
A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért
684. § (1) A más hagyatéki hitelező
sérelmével kielégített hagyományos a jogalap nélküli gazdagodás szabályai
szerint felel a hitelezőnek, amennyiben a hitelező az örököstől kielégítést nem
szerezhetett.
(2) A hagyományos az őt terhelő
hagyomány és meghagyás tekintetében úgy felel, mint az örökös.
685. § E törvény alkalmazásában
a) jogszabály: a törvény, a
kormányrendelet, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között
az önkormányzati rendelet; a 28. § (1) bekezdése tekintetében az állami vagyon
felügyeletéért felelős miniszter rendelete; a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2)
bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 305. § (1) bekezdése, a 434. § (3)-(4)
bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében
valamennyi jogszabály;
b) közeli hozzátartozók: a házastárs, a
bejegyzett élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és
neveltgyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő, valamint a
testvér; hozzátartozó továbbá: az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa,
bejegyzett élettársa, a jegyes, a házastárs, a bejegyzett élettárs
egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa, bejegyzett
élettársa;
c) gazdálkodó szervezet: az állami
vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a lakásszövetkezet,
az európai szövetkezet, a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság, az
egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, az európai területi együttműködési
csoportosulás, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a
vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, a végrehajtói iroda, az
egyéni cég, továbbá az egyéni vállalkozó. Az állam, a helyi önkormányzat, a
költségvetési szerv, az egyesület, a köztestület, valamint az alapítvány
gazdálkodó tevékenységével összefüggő polgári jogi kapcsolataira is a
gazdálkodó szervezetre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha a
törvény e jogi személyekre eltérő rendelkezést tartalmaz;
d) fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai
tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy;
e) fogyasztói szerződés: az a
szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a
szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti; a törvény
jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a
szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a
villamos energiát, a - tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott
mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt - vizet és gázt,
továbbá a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott
dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a
fogyasztó személyesen részt vehet (fogyasztási cikk);
f) teljes hiteldíj: a kölcsönért
fizetendő ellenérték, amely tartalmazza a kamatokat, folyósítási jutalékokat és
minden egyéb - a kölcsön felhasználásával kapcsolatosan teljesítendő -
ellenszolgáltatást.
685/A. § Élettársi kapcsolat áll fenn két
olyan házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös
háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő
személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége,
bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem
állnak egymással egyenesági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri
kapcsolatban.
685/B. § (1) Többségi befolyás: az olyan
kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi
személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással
rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy
meghatározó befolyással rendelkezik.
(2) A befolyással rendelkező akkor
rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja,
illetve részvényese és
a) jogosult e jogi személy vezető
tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására,
illetve visszahívására, vagy
b) a jogi személy más tagjaival,
illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a
szavazatok több mint ötven százalékával.
(3) A meghatározó befolyás akkor is
fennáll, ha a befolyással rendelkező számára a (2) bekezdés szerinti
jogosultságok közvetett módon biztosítottak. A befolyással rendelkezőnek egy
jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való
rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó
befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más
jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a
befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban
fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az
ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni.
(4) A 685. § b) pontja
szerinti közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését
vagy szavazati jogát egybe kell számítani.
686. § E törvény épületekre vonatkozó
rendelkezéseit más építményekre is megfelelően alkalmazni kell.
687. § A törvény hatálybalépéséről és a
szükséges átmeneti rendelkezések megállapításáról külön törvényerejű rendelet
rendelkezik.
688. § Ez a törvény a következő uniós jogi
aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) a Tanács 93/13/EGK irányelve (1993.
április 5.) a fogyasztóval kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen
szerződési feltételekről; a törvény 205/A-205/B. §-a, 207. §-ának (2) és (3)
bekezdése, 209. §-a, 209/A. §-ának (2) bekezdése, 209/B. §-a, 239. §-ának (2)
bekezdése, valamint 685. §-ának d) pontja;
b) az Európai Parlament és a Tanács
1999/44/EK irányelve (1999. május 25.) a fogyasztási cikkek adásvételének és a
kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól; a törvény 248. §-ának (1)-(3)
bekezdése, 277. §-ának (1)-(3) bekezdése, 305. §-ának (2) bekezdése, 305/A.
§-a, 306. §-ának (1)-(2) és (5) bekezdése, 307. §-ának (2) bekezdése, 308.
§-ának (4) bekezdése, 308/A. §-ának (2) bekezdése, 309. §-ának (1) bekezdése,
311. §-a, 372. §-ának (2) bekezdése, valamint 685. §-ának d)-e) pontja;
c) az Európai Parlament és a Tanács
2000/35/EK irányelve (2000. június 29.) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó
fizetési késedelem leküzdéséről; a törvény 209. §-ának (2) bekezdése, 301/A.
§-a és 368. §-ának (1) bekezdése;
d) az Európai Parlament és a Tanács
2002/47/EK irányelve (2002. június 6.) a pénzügyi biztosítékokról szóló
megállapodásokról; a törvény 270-271/A. §-a.